/>

Hát megszavazták a választási szabályokat - hogy melyikeket, arról érdemes lett volna egy rögtönzött felmérést tartani a parlamenti padsorokban, tudják-e, éppen melyikeket. Az biztos, hogy az utolsó pillanatban Lázár János és Gulyás Gergely vezetésével szanaszét módosították a terveket, szinte a teljes követhetetlenségig - és már önmagában ez többet elmond a jövőképünkről, mint bármilyen törvényszöveg. De legalább arra jó volt a név szerinti szavazás, hogy kiderült, Orbán Viktor nem volt ott. Tényleg, végülis miért kéne.

Hónapok óta zajlik ez a szánalmas kis játék a választási törvényekkel, gyakorlatilag teljesen kaotikus a kép, hol, hogyan és milyen előzményekkel kéne szavazni, ha most vasárnap lennének azok a bizonyos választások. És nagyon messze nincsenek azok már, legalábbis a regisztrációig már nincs is túlságosan sok idő. Tucatnyi újabb és újabb akcióval módosították már a szöveget, mindegyiknél elmagyarázták, hogy az valójában az ellenzéknek jó és kibővíti a demokráciát, tényleg nem is értem, hogy ha nem volt elég bő a demokrácia 2010-ben, akkor diktatorikusan nyert-e a Fidesz, mert szerintem nem. Azon pedig valószínűleg senki nem csodálkozna, ha a maradék másfél évben is jönnének egyre-másra a véletlen beeső módosítók. Mert miért ne, mert kétharmad, mert megtehetik.

A regisztráció például akármilyen ronda is, még így is csak egy egész elenyésző apróság ahhoz képest, hogy a választási bizottságot kilenc évre a Fidesz fogja delegálni, arról nem is szólva, hogy ők húzzák meg a választókörzetek határát is. A mostani arányok szerint épp úgy torzítanak a határok, hogy a Fideszt nagyjából 5-10 százalékkal kéne megverni, hogy a parlamenti többség is meglegyen. Azt hol garantálják, hogy ha majd erősebb lenne az ellenzék, akkor egészen véletlenül nem módosítanák úgy, hogy még pár balos körzetet összevonnak, netán beolvasztanak jobbosokhoz? Hol van az bebiztosítva, hogy ha majd vesztésre áll a kormány, nem segítenek be egy picit nekik? Normális országokban ezeket a kérdéseket fel sem kéne tenni, de az elmúlt két és fél évben elég jó példáját láthattuk annak, miért is nem paranoia ilyesmiket kérdezni.

Mondhatjuk, hogy az nem játék, amiben az egyik csapat menet közben átírhatja a szabályokat, vagy lehetne vita arról, hogy ez mennyire pánikreakció, még vezetve, de már egyre biztosabban görögve lefelé. De ennél még izgalmasabb lesz, hogy van az a szint, amin túl már mindegy, hogy húzzák meg a vonalakat és hogy írják át újra és újra a szabályokat. Ha nagy az ellenállás, és beindul a bukási spirál, annak csak nagyon nagyot puffanó vége lehet. A Fidesz itt még nem tart, de semmi nem zárja ki, hogy ne jussanak el idáig másfél további év ugyanilyen szerencsétlenkedéssel. Akkor pedig nagyon látványosat fognak zúgni.


Sokan kicsit csodálkozva néznek az NGM-re, hogy amikor még a bóvliból is lejjebb minősítik az országot, akkor annyit képesek reakcióként kidobni, hogy hát mert hülyék a minősítők. Pedig van logika a dolog mögött, csak a fociból kell kiindulni.

Igen, a fociból, ha már úgyis az kormányunk kedvenc sportja. Nem jövök most elő igazán hosszan az olyan magas labdával, mint a 2009-es Fidesz-közlemény, ami szerint a leminősítés korona a kormány kudarcán, ó, nem. És mivel az NGM-ben ülőknek láthatóan nincs semmilyen humorérzékük, még csak a viccet se értenék meg az egyirányú utcában szembejövő sok hülyéről, nem is érdemes ilyennel próbálkozni. Maradjunk csak a focinál.

Nagyon rossz érzés, amikor az ember csapata kikap, ennél már csak az a rosszabb, amikor épp túl vagyunk a félidőn, 3-0-ra vezet az ellenfél, és tudjuk, hogy semmi esély fordítani. Valahogy így érezheti most magát az NGM. Rosszabb ez, mint a vesztes meccs lefújása, mert még nincs vége, már nem lehet nyerni, de végig kell nézni a hátralévő sok idő szenvedését, és megjósolni sem lehet, mennyivel lehet még rondább a végeredmény. Na ilyenkor lehet elkezdeni teli torokból anyázni a bírót, elmagyarázni, hogy ő valójában nem is ért a focihoz, megvásárolta a szövetség, meg egyébként is, rossz a pálya talaja, fúj a szél és süt a nap, bezzeg az ellenfélnek. És egyébként is, hülyék a hitelminősítők. Mellesleg ezzel ott akkor nincs is semmi baj, a játék az érzelmekről is szól, csak minisztériumi közleményekben ugyanezt látni némileg problémásabb.

Megnyugszik egy kicsit az ember, ha áthárítja a felelősséget, mert persze mindenki hibás, csak a saját csapata nem, akkor is, ha tudja, hogy nincs igaza. Van, aki még ennél is tovább megy, és tényleg komolyan gondolja, amiket mond, láttam már például embert, aki a kapu mögött állva bizonygatta, hogy vonalban állt, látta, hogy nem les, valami ilyesmi szint lehet most a Matolcsy-minisztériumban is. Meg van persze, aki nagyban játszik, a Videotonnál például a csapatkapitány besétál félidőben a bírói öltözőbe, ha nem ők vezetnek a kupaelődöntőben, és aztán véletlenül pofátlanul elcsalják nekik a meccset (hogy aztán a visszavágón simán kizúgjanak, de ez már egy más téma). Ez az, amit a nemzetközi szinten a hitelminősítőkkel meg az IMF-fel és az EU-val szemben már nem lehet megtenni, úgyhogy érthető, ha egyre csak nő a frusztráció.

Csak a végeredményen nem változtat, komolyan gondolja-e a szurkoló, hogy a bíró a hülye vagy tudja, hogy a csapatának nem megy. Aki szidja a bírót, az általában veszít. Esetleg még azt lehetne megjátszani, hogy ahogy a fociban kérhetik csapatok, hogy néhány bírót ne küldjenek hozzájuk, úgy a kormány is megpróbálkozzon ilyesmivel. Ne minősíthesse Magyarországot az S&P! Ugye mennyivel könnyebb lenne azonnal?


Azon a gyönyörű napon, amikor Matolcsy György a Heti Válaszban Amerika hanyatlását elemzi, beleszőve a magyar kormány világmegváltó álmait, csak hogy még jobban egy csehszlovák film statisztái közt érezzük magunkat, kiderült, hogy a Miniszterelnökség 2013-as kommunikációs pénzeihez hozzácsaptak csak úgy hétszázmilliót, mert "új igény merült fel". Igen, ez az indoklás.

Nem akarok ordas demagóg lenni és azt kérdezni, hogy hány lélegeztetőgépet lehet ebből venni, de még csak azt sem mondom, hogy ha már úgyis van fölös hétszázmilla, adják nekem, sokkal értelmesebb dolgokra tudnám elkölteni. Nem, a kormánynak most valóban szüksége van erre a pluszpénzre a sikereik bemutatásához, ez szerintem teljesen logikus.

Itt vannak például az én barátaim, a családom, meg úgy általában majdnem mindenki, akivel a köszönésnél kicsit közelebbi kapcsolatba kerülök. Ezek az emberek általában értelmesek, jól látják, hogy mi történik az országban, és nem, szegények nem értik, hogy mi is az a siker, amit a kormány fel tud mutatni. Nem tudok segíteni én sem, pedig politikailag elég naprakésznek tartom magam, de azokat az istenverte eredményeket, azokat valahogy csak nem vagyok képes észrevenni én sem. Hát nem logikus gondolat, hogy meggyőzzenek minket, és csakazértis megmutassák, micsoda sikereket ért el a kormány? Ez nem lehet egyszerű, két és fél év alatt nem sikerült nekik egy picit se, nyilvánvaló, hogy még sokkal többet kell költeni rá.

Persze, lehet, csak arról van szó, hogy akikkel beszélek, azok nagy többségben a hagyományosan a gazdasági perifériára szorult Budapesten élnek, és ezért nem látják meg annyira könnyen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének totális győzelmét. Elképzelhető, hogy Szabolcs megyében már valóban ragyog az ország, az ózdi kistérség pedig Berlin belvárosát is lekörözte gazdasági teljesítőképességben, de akkor is, ezt mi itt Pesten nem vehetjük észre csak úgy magunktól, kell a pénz megmutatni. (Pontosabban nem mi, hanem csak ők, nekem itt Zuglóban természetesen eszembe sem jutna olyat leírni, hogy valami nem tökéletes, a végén még beperel Papcsák.) Ne sajnáljuk a pénzt a tájékoztatásra!

Szerencsére a napokban már egyértelmű a haladás. A szomszéd utcát például már tele is plakátolták a kormány eddigi két és fél éves teljesítményének bemutatását célzó reklámokkal, nevezetesen hogy Gyurcsány és Bajnai régen már dolgoztak együtt. Ez egy rendkívül lényeges információ, enélkül ugyanis tényleg nehezen érthetnénk meg a kormány aktuális megszorító terveit a sikertelen szabadságharc sokadik vesztes csatájának sikerjelentései után is. Bár valószínűleg sokkal hatásosabb volna a plakát, ha azt mutatnák, ahogy ők ketten épp fiatal lányok vérét isszák közösen a magyar-izraeli határ melletti titkos atombunkerben, de bízom Kerényi Imre határtalan kreativitásában, hogy ez a pillanat megörökítése is eljön még valamikor 2014 tavasza előtt.

Amúgy a kormányváltás utáni hetekben nagyon kíváncsi voltam arra, meddig tart ki az elmúltnyolcévezés lendülete, és mikor kezdi belátni azt a Fidesz, hogy a szoci időkre visszamutogatás önmagában elég lehet valós saját teljesítmény felmutatása nélkül. 2011 őszére, talán ha 2012 tavaszára tippeltem. Be kell látnom, tévedtem.


Az LMP Darwin-díja

E-one 2012.11.18. 06:07

A hősi halottakat tisztelni és kitüntetni szokás, de azért ha egy katona véletlen felrobbantja magát több száz kilométerre a fronttól, azt titokban inkább körberöhögik. Legfeljebb sajnálják, de azzal sokat nem ér senki. Kár az LMP-ért, még lehetett is volna belőlük valami.

A zöld küldöttek többsége úgy döntött, hogy nem is tárgyalnak az Együtt 2014-be belépésről, és nem véletlen, hogy a leghangosabban ez ellen az a Karácsony Gergely tiltakozott, akinek van egy, a választások előtt elég értékes tulajdonsága, nevezetesen hogy az országban ő ért a legjobban a választási matematikához. Lehet persze szimpatikus politikus valaki akkor is, ha nem konyít ehhez a témához, de eredményes, most legalábbis, biztosan nem. Jellemző az LMP-re ez - akik a kimaradás mellett döntöttek, azok nagyon elvhűek, karakánok, megingathatatlanok, és töretlenül kiállnak az elvek mellett, amikben hisznek, csak számolni nem tudnak vagy nem akarnak. Ilyen ember egyébként van máshol is, úgy hívják, hogy Matolcsy György, és látjuk, mire képes, ha hatalom közelébe engedik. Nem szabad, játsszon az elveivel otthon.

Ami itt van, az matek, egyszerű számolgatás. A végsőkig őrzött függetlenség szép elv, és működött is volna. A régi választási rendszer szerint. De annak vége. Új szabályok vannak, és ezek szerint fogják tartani a választást, amin egy pártnak csakis akkor lehetséges bármi eredményt elérni, ha ezeket elfogadja. Nem kell, hogy tetsszen a valóság, csak nincs más. És a valóság, az új választási törvénnyel az, hogy a nem a legnagyobb ellenzéki erőre adott szavazatok el fognak veszni.

Nagyon sokan gondolják ma úgy, hogy Orbán Viktort és kormányát le kell cserélni, és aki számára ez a fontos, annak a racionális döntés az lesz, hogy a legerősebb ellenzéki erőre szavaz. Mert ha nem, akkor a szavazata az egyéni körzetben semmit nem ért, a győztes - széttagolt ellenzék mellett a Fidesz - ott mindent visz. Ezt fel kell ismerni, ahogy azt is, hogy nem 2010 van. Tavalyelőtt nem volt kérdés, hogy a Fidesz nyer, akkor lehetett bátran protestszavazatot leadni. De most reális esély van a kormány leváltására, és valószínűleg több szavazó fog ebben a lehetőségben gondolkozni, mint abban, hogy egy szimpatikus, de nem csak ellenzékben maradó, hanem a kormányváltást gátló pártra voksoljon, csak mert itt-ott szép, amit mondanak.

És tudom, azt előző mondatomat szétszedhetnék a leglelkesebb LMP-sek, az opportunizmus pedig biztosan ronda dolog. De álljon intő példának: volt egyszer egy SZDSZ, még jó régen, ugyanúgy parlamenti ellenzéki pártként, ugyanúgy másfél évvel az Orbán-kormány lehetséges leváltása előtt, 2000 végén. Ugyanúgy kitalálták, hogy tartsanak egyenlő távolságot mindenkitől és ne a kormányváltás legyen az egyedüli cél, hanem önálló pólusként megjelenni - el is kezdett zuhanni a népszerűségük, és alig tudták csak visszahozni a választásra, azt is csak ennek az ötletnek a feladásával, de ezzel, hogy visszavonták a döntést, le is váltották Orbánékat, másképp maradt volna a Fidesz hatalmon és ők 5 százalék alatt. Aki lemarad, azt megeszik a dögkeselyűk. Szomorú, de ez van.

Az LMP döntésének egy esetben van értelme: ha képesek lennének népszerűségben felülmúlni az Együtt 2014-et és az MSZP-t egyszerre. Erre jelen állás szerint kevés az esély. Ha bejön nekik, akkor megkövetem őket, és tényleg hatalmasat nyernek - de nem hiszem azt, hogy ez most az a helyzet volna.


Kormányprogramnak kevés, kampányprogramnak nagyon is sok az, amit az Együtt 2014 elvi, erkölcsi alapvetései címen adtak közre ma este. De még ha nem is a legnagyobb retorikai bravúr, mindenképp izgalmas olvasmány azoknak, akik kíváncsiak arra, mit is kezdene az országgal az a szövetség, amely szép lassan a legnagyobb lehetséges kormányváltó erővé növi ki magát.

Mondom ezt úgy is, hogy a szöveg nagyrészt unalmas, 80 százalékában nem szól semmiről. Ami a címet adó elveket és erkölcsöket illeti, amit azokról írnak, korrekt iparosmunka, adnak egy kicsit a baloldaliaknak is, egy kicsit a konzervatívoknak is, egy kicsit a liberálisoknak is. Ebben aztán mindenki megtalálhatja, ami a szívének kedves, amit nevezhetünk úgy is, hogy középteremtés, de úgy is, hogy ennyi lózungot a Fidesz is képes leírni, aztán látjuk, mennyire gondolják komolyan. A szimbolikus témák közt egy van, amire az ember felkapja a fejét: végre egy ballib társaság le meri írni, hogy Trianon igazságtalan volt. De körülbelül ennyivel el is intézi - és ez jó, nagyon jó, mert nagyon régi hibát próbál helyretenni. Eddig mintha csak az a két lehetőség létezett volna, hogy valaki vagy túljajongta a dolgot, vagy szinte igazságosnak állította be. Na, ez volt a program első pontja, amire azt mondtam: végre egy normális hang.

De ez a téma, ami akár csak két éve is a legfontosabbak közt lett volna, egy olyan szinten szétzilált országban, mint a mienk, mára sokadlagossá vált. És hogy mik a fontosabbak? Létező, csak épp a Fidesz által tudomásul nem vett problémákat sorol a szöveg, mint a fiatalok elvándorlása, a csökkenő népesség, az egyre nagyobb mélyszegénység, a digitális írástudatlanság, vagy épp a befektetőellenes, totálisan kiszámíthatatlan gazdaságpolitika. A meglátások és a bajok körbeírása helyes, a magam liberális és kapitalista szemével legalábbis mindenképp. Ezért is kár, hogy válaszok még alig vannak. Pedig maga a szöveg is nagyon pontosan megjegyzi, hogy az Orbántakarodj nem elég, azon is gondolkozni kell, mi lesz, ha Orbán takarodik. Ebből pedig keveset tudhattunk meg. Igaz, sok idő is van még 2014 tavaszáig.

Mégis van néhány mondat, amire nagyon érdemes odafigyelni, mert ritka sokat vetíthet előre a jövőből.

"nem eshetünk abba a hibába, hogy ellentétes politikai előjellel, de ugyanúgy pártkatonákat és egypárti delegáltakat választunk a független intézmények élére: véget kell vetni a zsákmányszerző politikai gondolkodásnak Magyarországon. A köztársaság és a jogállam alapértékei iránti lojalitást többé nem írhatja felül a pártpolitikai hűség." Hoppsz. Szóval marad Szalai Annamária 2019-ig, marad Polt Péter, maradnak a fideszes alkotmánybírák, marad a majd szintén fideszes kinevezésű választási bizottság, a monetáris tanács, és ha úgy adódik, akkor Matolcsy jegybankelnöknek. Jó, egyébként is maradnak, mert csak kétharmaddal lehetne leváltani őket, de most írásba adták, hogy nem is feltétlen cél az ő kicsinálásuk. Pedig ennyi ember így képes lehet ellehetetleníteni a nem fideszes kormányzást. Persze az ország legnagyobb problémája az legyen, hogy a kétharmados Bajnai-kormányon számon kérjük ezt az ígéretét - ettől azért most még kicsit messze vagyunk.

"Az új korszak jogi-politikai kereteinek kialakítása ugyanakkor csak jogállami eszközökkel valósulhat meg, hiszen semmilyen cél nem szentesíthet olyan eszközöket, amelyek ellentétesek a demokratikus eszményekkel, jogállami hagyományainkkal. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy lehetővé tegyük az új korszak alkotmányos kultúrájának népszavazással történő megerősítését." Oké. Szép kampány lenne belőle, érdekes volna végignézni. De lássuk csak meg.

"A kettős állampolgárság jogintézménye (...) új fejezetet nyitott a nemzeti összetartozás kérdésében. A határon túl élő magyarok újabb jogfosztása ezért nem lehet célja egy új politikai korszak megalapozását akaró választói összefogásnak. Ugyanakkor jogi, politikai garanciákat kell találnunk arra, hogy az új közjogi helyzet ne járjon együtt az anyaországi politikai viták exportálásával, beszüremkedésével a határon túli magyarság életébe." - egy kicsit nesze semmi, fogd meg jól, de tényleg jól fogjuk meg. Izgalmas viták jönnek majd még ebből.

"egyre több, az állami működésre vonatkozó információt, közérdekű adatot kell automatikusan és kötelezően az interneten közzétenni. Az üzleti titokra, banktitokra, államtitokra és más titkokra vonatkozó lehetőségeket érdemben szűkíteni kell." Végre. Csinálják. Azonnal, amint hatalom lesz náluk. És amint közülük valaki akarna lopni (mert lesz ilyen, nem kisangyalok ők sem), dobják fel a sajátjai. Akkor majd elmondhatjuk, hogy van előrelépés.

"Magyarország gyarapodásának zálogát a magántulajdon védelmén alapuló piacgazdaságban látjuk. (...) Nem elüldözni kell Magyarországról a külföldi szolgáltató vállalatokat, hitelt nyújtó bankokat, hanem tisztességes versenyre szorítani őket!" Ez már egy tényleg keményebb állásfoglalás, és nagyon világos elszakadási lehetőséget kínál az LMP talán leggyengébb pontjától, a kusza, elég gázos újbaloldaliságtól. Végre valaki, aki nem azt mondja, hogy a kapitalizmus, mint olyan, szar, hanem csak azt, hogy a jelen formáján kell javítani. Ezzel ha sokat foglalkoznak, sok szavazót veszíthetnek, de sokat meg is nyerhetnek. Érdekes lesz.

"Új energiastratégiára van szükség, amely a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fokozásával mind az ország energiafüggetlenségét növelni tudja, mind pedig a foglalkoztatást tekintve pozitív hatásokkal járhat." Oké, mégse érezze magát rosszul az LMP.

"a társadalom – az adórendszer progresszív elemein keresztül – nagyobb arányú hozzájárulást várhat el tehetősebb tagjaitól, mint azoktól, akiknek elvitathatatlan szükségük van az állam, a közösség támogatására." Nesztek, balosok, örüljetek. De legalább egy kimondott adópolitikai cél, mellé eszközt is rendelve.

"Amikor a hatalom mai birtokosai magyarok százezreinek a magán megtakarításait kobozták el, államosítva a magánnyugdíj-pénztárak vagyonát, akkor azzal nemcsak súlyos, a munkahelyteremtő befektetőket elriasztó normasértést követtek el, de egyúttal felmondták az aktív és inaktív nemzedékek közötti közmegegyezést is. Ez a lépés pedig súlyosan veszélyezteti a nyugdíjrendszerünk fenntarthatóságát: a fiatal és idősebb nemzedékek közötti együttműködést ezért a változást akaró erőknek újra meg kell erősíteniük Magyarországon." No igen, a két évvel ezelőtti legfontosabb kérdésünkre nem nagyon adtak választ, mi fog történni az ellopott nyugdíjpénzeinkkel. Azt nem merték kimondani, hogy visszaadják (bele is roppanna az ország), de legalább sejtetik, hogy beindulhat valami hasonló rendszer újra. Reméljük, azt nem viszi el előlünk senki.

Hát ennyi az első konkrétabb programvázlat. Nem sok. De ha csak ennyit komolyan gondolnak belőle, és megígérik, hogy eközben nem zaklatják majd az embereket kéthetente egy-egy újabb világmegváltással, akkor már többet ígérnek, mint amennyit a Fidesz két és fél év alatt képes volt csinálni. És első lépésnek 2014-hez talán ez is megteszi.


A Fidesz nem felelős a 2002-es száznapos programért, mert ugyan megszavazták, de ez csak egy politikai aktus volt, viszont mindenki, aki hagyta, hogy azt megvalósítsák, cinkos az ország eladósításában - fejtegette Pálffy István a parlamentben. Valószínűleg ez volt az a pont, ahol a vita az államadósságról végképp a szürrealitás és a pszichedélia Syd Barrett-i magasságaiba fordult, bár már addig is erős volt a próbálkozás a totális elborulásra, igaz, a néhai Syd legalább zenélni tudott. Látványos egy vitára sikerült ez, és nem egy hasznos tapasztalattal lehet most gazdagabb az, aki követte, mi is történt ma.

Persze már önmagában a témaválasztás is sokatmondó. Nem megy a jelen? Még szép, hogy nem. Beszéljünk akkor az elmúltkétévelőttielmúltnyolcévről, abban már megvan a Fidesz rutinja. Ne legyen kétségünk, jó eséllyel lehetne nagyobb összegben fogadni arra, hogy ez csak még inkább így lesz, ahogy közelednek a választások.

Matolcsy vitanyitója így is meglepő volt. Na nem azért, mintha mondott volna értelmes dolgokat, de szakítva mindazzal, amikről eddig beszélt, hirtelen egy szót sem ejtett a sikerpropagandáról. Most már nem azt magyarázta, hogy hogyan és mikor jön el az aranykor Magyarországra, hanem azt, hogy kinek a hibája, hogy nem jön el. Ez pedig talán szépen lassan azt mutatja, hogy most már az örök optimista Matolcsy sem hisz abban, hogy itt jobbra fordulhatnak a dolgok. Pedig ha már ő is borúlátó, akkor tényleg valami irgalmatlan nagy baj lehet.

Aztán jöhetett a jó négyórás vitatkozás a szoci időkről, aminek szellemi színvonalát, jövőbe nézését és végletekig kifinomult érveléstechnikáját tökéletesen szemlélteti az a gyönyörűséges Pálffy-dörgedelem. “Itt elhangzott, hogy a 2002-es száznapos programot a Fidesz is megszavazta, de az a szavazás csak egy politikai aktus volt, tehát a felelősség nem osztható szét” - mondta előbb délután fél egykor a jeles extévés honatya. Ez már önmagában is nagyon vicces volt, de sikerült tetéznie azzal, hogy alig egy órával később visszatérve a 2002-es témára már arról beszélt: “…és a cinkosok, akik némák voltak. az a pénzügyminisztérium, aki kiszámolta, hogy ez az osztogatás az adósság elszállásával jár, (...) akik nem szóltak, azok cinkosok”. Tényleg maradni kellett volna a Híradónál, ott legalább előre megírják a szöveget, sokkal nehezebb látványosan hülyét csinálni magunkból.

De a vita legszomorúbb pontja mégis egy balos felszólalóhoz köthető. Amikor az MSZP vezérszónokaként felállt Szekeres Imre (már ez a tény önmagában sírásra ösztönöz bárkit, aki hisz abban, hogy az Orbán-kormány leváltása után jöhetne még itt jobb világ), és elkezdett arról beszélni, hogy a Fidesz milyen szörnyű volt már ellenzékben is, például '94 és '98 közt hogy szembementek minden ötlettel, ami arra szolgált volna, hogy tegyék helyre, amit az Antall-kormány bűnösen elrontott. Na, ha valaki kíváncsi arra, miért kell még nagyon, de nagyon sokat dolgozni azon, hogy legyen ebben az országban politikai kultúra, értelmes vita és végre a jövőbe nézés a múlt sérelmei helyett, annak itt a válasz. Kár érte.


Minden forint, amit a sportra fordítunk, a nemzet jövőjének támogatását jelenti. Ezt mondta ma a parlamentben Simicskó István arra a kérdésre, miért is építenek Felcsúton háromszor akkora stadiont, mint ahányan az egész faluban laknak. Később azt is megtudhattuk az újdonsült sportügyi államtitkártól, hogy aki kritizálja, mennyi pénzt kap Felcsút, az valójában az ott focizó gyerekeket támadja. Szegény gyerekek.

Csak tényszerűen: Felcsút a TAO-pénzekből 2,8 milliárd forintot kapott. Ez épp egy kicsit több, mint egymilliárddal több, mint amennyit a vízilabda, a kosárlabda, a jégkorong és a kézilabda kapott együtt. De persze, a foci a legnépszerűbb sportág Magyarországon (bár az eredményeit mondjuk összehasonlíthatnánk a vízilabdáéval), rendben. Felcsút után a második legtöbbet Debrecen kapta - jé! -, egy kicsit kevesebb, mint ötödannyit, mint Orbán Viktor és kedvenc oligarchája, Mészáros Lőrinc csapatocskája.

Mit mondjak, nehéz lehetett ma Simicskónak lenni. Épp csak megkapja az államtitkári posztot, beül a parlamentbe, és ott kérdeznek tőle egy olyat, amire nyilván nem lehet értelmesen válaszolni, olyan szinten védhetetlen az ügy. Ott ül mellette a nagyfőnöke, aki persze az akadémiához is khm, erősen kötődik, ő is elvárja, hogy ne mondjon látványos hülyeséget. És akkor magyarázza meg valahogy, hogy nem ciki, ami Felcsúton folyik. Nem sikerült.

De nem kell aggódni. Majd belejön ő is. Ha azt sikerült elintézni, hogy miközben jövőre majd egyetlen NB I-es csapat B-csapata sem indulhat az NB II-ben, a Puskás Akadémia mégis mehet, vagy épp ha el tudták happolni a Kispest elől Puskás nevét, akiről lassan már azt is elmagyarázzák, hogy már gyerekként is a felcsúti legelőn rugdosta a bőrt, akkor bármit meg lehet indokolni. Bízzunk Simicskó Istvánban. Meg fogja ezt is tanulni, már csak egy kicsit vastagabb bőr kell.

Bár ő legalább sms-eket nem olvasgat be közben. Ami jó, azt tudnunk kell értékelni.


Méghogy a Fideszé lenne a köztévé? Ugyan már! Hát mi köze lehet a kormányhoz annak a médiumnak, ami az elmúlt idők legjobban felépített ellenzéki propagandáját viszi végig?

Igen, az éhségsztrájkolók kidobása.

Gondoljunk csak bele. Itt egy olyan megmozdulás, ami tavaly év vége óta tart, de minden érdemi eredmény nélkül. Ma hajnalban, amikor eltávolították a tüntetőket, egész pontosan ketten voltak ott tiltakozni. És egyébként is úgy őszintén, hányan tudtak vajon arról az országban, hogy ez a tüntetés még mindig tart? Hát most az MTVA megtalálta a megoldást, hogy minden az ellenük tiltakozókról szóljon újra. Nincs az a Bajnai, nincs egy olyan ellenzéki kampánytanácsadó sem, aki ennél zseniálisabb módszert ki tudott volna találni, hogy minél többek fülébe harsogja az üzenetet: hatalmas nagy bajok vannak a közmédiában.

Nehéz dolog lehet lakájnak lenni, az ember könnyen elveszti a kapcsolatot a valósággal.

De akkor már vissza lehet menni az ügy kezdetéig. Ami miatt az egész éhségsztrájk elkezdődött, Lomnici kiretusálása. Amikor egy túlbuzgó szolgalélek kitalálja, hogy satírozzák ki az arcát, mert valakinek odafent nem fog tetszeni - tessék, ha kibírták volna azt a tizenöt másodpercet, amíg ott van a háttérben, akkor a kutya észre nem vette volna, ehelyett hetekig erről szólt minden. De magban ugyanez volt a januári tüntetésről pár utcával arrébbról tudósítás is. Arról már nem is szólva, hogy valami bravúros időzítési érzékkel előbb tavaly karácsonykor kerítették körbe az éhségsztrájkolókat, most pedig halottak napján rakták őket onnan is ki, vagyis két olyan napon, amikor épeszű ember csak akkor olvas híreket, ha tényleg nagy esemény van. Így aztán gondtalanul elérték, hogy minden hír róluk szóljon.

Úgyhogy nyugodtan felvésheti magának mindenki vastag betűkkel, aki a média és/vagy a politika környékén él: a közönséget lehet egy ideig hülyének nézni, de az csúnyán visszaüt. Bár nincs kétségem, az MTVA-s fizetések és a hatalom langymeleg ölelése ezt most még elfeledtetik. Egy ideig.


süti beállítások módosítása