/>

Rögtön nevezzük is nevén a jelenséget: álszentség. Miután ilyen remek nevet találtunk neki, nézzünk egy többször megesett, konkrét tapasztalaton alapuló példát, ami persze nem igaz mindenkire, de a lényegét nézve sokan akár magukra is ismerhetnek.

Mindannyian ismerünk olyan, magukat a hétköznapok során hangosan konzervatívnak valló lányokat/nőket, akik aztán hétvégén a bulihely közepén vadul csókolnak más lányokat/nőket. Mindehhez persze egy kis whisky-Bomba - hogy rázva-e vagy keverve, teljesen mindegy. Meg amúgy: népdalok? "Hülye vagy, baz'meg?! Tiësto a király!"

Magával a lány csókol lányt felállással szerintem semmi baj nincsen. A Bomba és a whisky is finom együtt, ráadásul valóban vannak jó számai is Dj Tiëstónak. A probléma egészen konkrétan az, hogy a fent említett lányok kedd délutáni ideológiájába sehogy nem fér bele a szombat estéjük.

Már csak azt nem értem, miért bólogatnak erősen a pártrendezvényen a keresztény magyar hagyományokat eltipró liberális eszmék anyázásánál, vagy a párt nagygyűlésén miért tapsolnak könnyes szemmel annak a népdalénekesnek, aki a szombat esti véleményük szerint - magunk közt szólva - elmehet a picsába a virnyákolásával (és persze: "Tiësto, baz'meg!").

Abba már inkább bele sem gondolok, hogy az általuk a pártrendezvényen istenített személyek mikor és mennyiben mondanak ellent saját, kedd délutáni ideológiájuknak.


A bejegyzés trackback címe:

https://gulyas.blog.hu/api/trackback/id/tr100952910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nanena · http://nanena.blog.hu 2009.02.19. 16:06:39

Ilyen az egész társadalom? Mást mondunk és mást cselekszünk? Vagy mindenhol éppen azt mondjuk, amivel beilleszkedünk függetlenül attól, a valóságban mit gondolunk?

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.02.19. 18:08:43

Ó, nekem is van véresszájú jobbos barátom, aki látszólag nagy keresztény, még a Télapós dalokat is Mikulásnak énekelteti a gyerekkel, meg hova halad ez a világ kezdetű mélymagyar monodrámákat ad elő az erkölcsről, ha meglát egy emós-t, vagy egy homokost, hogy aztán másnap kiguvadt szemekkel bámulja a tizenéves monokiniző csajokat a strandon, és olyan megjegyzéseket tegyen rájuk, hogy felnőtt férfi létemre belepirulok...

ufó - tardai arc, modoroschan küldi a szlenget 2009.02.19. 19:48:36

jobbos 'ergo' keresztény...?

aha..., jó tudni...

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.02.19. 21:51:58

@ufó - gondnok a Gondolatrendőrség székházánál: Nem közvetlen az összefüggés, de itt konkrétan erről volna szó. Pontosabban arról, hogy kifele az. Csak épp én már túl rég óta ismerem...

imre42 2009.02.20. 16:49:11

Mert ők úgy működnek, hogy nincs állandó személyiségük, a pillanatnyi meg mindig az éppen aktuális környezet függvénye. Hogy ez jó vagy rossz, azt még nem sikerült eldöntenem.
(A konzervativizmushoz viszont az egésznek nem sok köze van szerintem.)

Anni* 2009.02.20. 19:07:54

Nos igen, eléggé gyakori jelenség.
Szerintem egyrészt nagyon sok köze van ahhoz, hogy általában szeretünk, szeretnénk különlegesnek látszani, értékesnek, másrészt, hogy sokan a különféle életfelfogásokra, de még inkább a szavakra, amik ezeket jelölik, úgy tekintenek, mint egy ruhadarabra, vagy egy kiegészítőre: "ma felvettem magamra a konzervatív jelzőt, ugye, hogy milyen különleges és gyönyörű vagyok, na, lécci, lécci mondd azt, hogy igen!"

Mitya Ivanov 2009.02.21. 15:46:34

ilyet én is tudok:
nekem van olyan ismerősöm aki full véreszájú baloldali, aki választáskor szavazott már SZDSZ-e személyre és aki szerint Orbán egy büdös cigány, és különbenis a zsidók...