Ha Gyurcsány Ferenc valakinek megköszönheti a politikai túlélését, akkor Orbán Viktor az. Pedig nincs semmi alapja annak, hogy Gyurcsány bukott miniszterelnökként valaha is újra lényegi szereplője legyen a magyar politikának. Mégis egyre inkább az újra.

"Orbánra én politikai ellenfélként tekintek, akit szeretnék legyőzni a politikai játékszabályok keretei között. Ő viszont személyes ellenségének tart. Ne kerülgessük: Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni. Ennek próbálnak érvényt szerezni szinte bármilyen eszközzel – most épp az ügyészséget presszionálva, felrúgva a demokratikus elveket." (GyF - 168 óra)
 

A Fidesz kommunikációjának a levegőnél is jobban szüksége van az ellenségképre. Valakire, aki ellen lehet lenni, aki ellen hangolható az összes lehetséges jobboldali szimpatizáns. Enélkül egész egyszerűen nem működik az a névleg forradalmi, gyakorlatilag sokkal inkább hadikommunikáció, amit a Fidesz 2001-2002 óta folytat. Viszont ki legyen az ellenség? Megpróbálkoztak az IMF-fel, de ez nem jöhetett be, mert az átlagmagyarnak fogalma sincs, hogy azt eszik-e vagy isszák, egyszerűen nem megfogható ellenség. Lehetnének a multik, de ők legyőznék a kormányt egész egyszerűen annyival, hogy minden más szándék ellenére emelnék az áraikat. Mert mégis mekkora blama lenne, ha Orbán azt mondja, nem lesz drágulás, a jónép meg látja, hogy de bizony, van.

Marad a politikai ellenségkép.

Ezzel viszont a Fidesz úgy dönt, kiemel valakit a haldokló ellenzék színtelen masszájából. Kiválaszt egy embert, aki ellen uszíthatják a saját szimpatizánsaikat - és az nem tűnik föl nekik, hogy ezzel együtt ugyanezt az embert arra is predesztinálják, hogy ő gyűjthesse maga mögé egybe azokat, akik nem bírják a kormányt. Különösen akkor, ha az illető egyébként is szeretné ezt megcsinálni.

Lőnek Gyurcsányra? Hát persze. Élmény lehet levadászni. Főleg nyolc ellenzéki év után, és még inkább a 2006-os vereség miatt. Sok lehet a frusztráció, és mindig jól jön egy első ránézésre könnyen legyőzhető ellenség. Csak nem szabad közben elfelejteni, hogy valahogy a Tom és Jerryben is mindenki az egérnek szurkol...

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.