“Nem egészen értem a padsorokat, de ez nem is az én dolgom.” (Rubovszky György az új jobbikos képviselő mandátumigazolásánál)

“Értelmetlen kérdés, hogy hányan fognak bejutni az egyetemekre.” (Balog Zoltán)

“bullshitgenerátor” (Schiffer András)

“Nem klientúrát építünk, a kinevezettek mind remek szakemberek” (Rétvári Bence arról, miért minden posztra fideszesek kerülnek)

“Ez egy olyan munka, mint a lámpagyújtogatóé, minél előrébb tartanak, annál sötétebb van.” (Hiller István az oktatásügyről)

“Azt tudom mondani minden magyar középiskolásnak, hogy nem azon kell spekulálni, hogy hol és hány pontot fognak szerezni, hanem ha jól tanulnak, akkor be fognak jutni.” (Balog)

“Ebben a házban vannak hívei a tandíjnak, csak nem itt, a kormánypártok soraiban, hanem szemben, a szocialistáknál.” (Rogán Antal)

“Mi nem engedjük meg a tandíjat.” (Balog)

"Ha valaki bűncselekményt követ el, és ehhez a Facebookot használja fel, akkor blokkolni fogjuk az oldalt, és még feljelentést is teszünk." (Rétvári)

“Magyarország a minőséggel képes versenyezni, és a minőségben benne van az ezer forint alatti bor is.” (Tiffán Zsolt)

“Köszönöm a szót, elnök úr, kicsit váratlanul ért ez a felhívás, mert nem nyomtam gombot, de gondolom, írásban bejelentettek hozzászólásra.” (Puskás Imre, az első felszólaló a vitában a felsőoktatási keretszámok átalakításáról)

Hölgyek, urak, minden tiszteletem a tiétek.

Jó dolog lehet ma Magyarországon középiskolásnak lenni. Kevés olyan helyzet van, amikor az ember ennyire látványosan kiállhat magáért és a társaiért - voltam már ilyen helyzetben régebben, és nagyon jól tudom, milyen erőt tud adni az a tudat, hogy megmutatjátok, van gerincetek. Az emelt fej büszkesége. Olvasom a híreket, és le vagyok döbbenve rajtatok, egyben pedig hihetetlen büszke vagyok rátok. Demonstráció itt, ülősztrájk ott, bárhova nézünk az országban, és nektek ráadásul még sokkal nehezebb is a dolgotok, mint az egyetemistáké, mert nektek széttagoltan kell tiltakozni, mindenkinek a maga helyén, ráadásul ott, ahol minden arccal megy, nem tudtok elbújni a tömegben. Gyönyörű munka, amit ma csináltok.

Nem mondom persze, hogy irigyellek titeket, hogy szívesen lennék a helyetekben - nem szeretnék most újra gimnazista lenni, mert akkor biztosan nem volna esélyem továbbtanulni. Vagy épp volna, csak akkor szüleimnek el kéne adniuk a lakásukat és elgondolkozni, hogy hárman tesók közül melyikünk legyen az az egy, akinek az oktatását legalább részben tudják fizetni. És nem tudom, mi, mondjuk az én egykori gimis évfolyamom mire lettünk volna képesek, ha olyan helyzetbe kerülünk, mint ti most. De egyre biztosan emlékszem. 2002-ben, amikor 17 évesek voltunk, irgalmatlan balhé ment a választások körül. Az volt az első olyan alkalom, amikor ugyan még nem szavazhattunk, de értettük, miről van szó, és imádtam. Értelmes emberekkel, saját korosztályunkból, óriásiakat lehetett vitázni, lehetett gondolkozni a nagy dolgokon, és volt valami, amiről tudtuk, hogy az rólunk is szól. Gyakran folytunk bele akár órás vitákba is egymással, és nem egyszer azt kellett észrevennünk, hogy bár nem értünk egyet, értelmesebben vitázunk, mint ahogy a politikusok veszekednek. Pedig mennyivel nagyobb dolog az, amit most ti csináltok! Megmutatni, hogy vagytok, hogy léteztek, hogy nem szórakozhat veletek csak úgy akárki, akinek kedve van hozzá. Hogy amikor bárki kimondja azt, hogy ezek a mai fiatalok, akkor semmi lenézés nem lehet a hangjában, csakis az elismerés. Hogy nem mondhatja ezek után senki politikus azt, hogy nem számítotok, hogy mindegy, mit mondotok, mert úgyse szavazhattok még. Mellesleg szavazhattok már 2014-ben, de itt nem csak ez a lényeg.

Hanem az, hogy ha ezt most sikerül megcsinálnotok, akkor pár évtizedre megtanuljátok, hogy igenis érdemes. Akkor, ha most elhiszitek, hogy van értelme hallatni a hangotokat és öntudatosan kiállni magatokért az aktuális hatalommal szemben, akkor úgy is maradtok egész életetekre. És ennél jobb dolog per pillanat nincs, ami ezzel az országgal történhetne.

“Ha az egyetemisták kinyitnák a fülük, akkor megértenék, hogy mit akar a kormány.” (Hoffmann Rózsa)

"A bankok a nyolcvanas években tovább éltették a kommunista rendszert.” (Szatmáry Kristóf)

“Az energiaszektornak egyáltalán nem volna szabad profitot termelnie.” (Rogán Antal)

“úgynevezett válság” (Z. Kárpát Dániel)

“Amit az új kormány szervez, az nem közmunka, hanem közfoglalkoztatás.” (Tállai András)

“Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik a kormány gazdaságpolitikája, de az biztos, hogy a kormány kiszámítható politikát folytat.” (Matolcsy György)

“Minden képviselőtársam pontosan tudja, micsoda eredményt ért el Magyarország az elmúlt két és fél évben.” (Matolcsy)

“Nagyon fontos eredménye a 2013-as költségvetésnek, hogy minden eddigi eredményünket megőrzi, és mellé teszi a beruházási és növekedési fordulatot.” (Matolcsy)

“Költségvetési trükkök százairól nem volt szó, figyeljenek oda minden szóra ebben a kifejezésben!” (Veres János)

“Ez a költségvetés minden tekintetben az ellenkező irányba viszi az országot, mint amilyen az önök idején volt.” (Rogán Gyurcsánynak)

“Nem akarok visszamutogatni, de önök nyolc éven át szedték az adókat.” (Babák Mihály)

“A magyar közoktatás biztonságba kerül a 2013-as költségvetéssel” (Babák)

“Álljon oda a gazdák elé, és mondja azt, hogy nem akar se kiszámíthatóságot, se stabilitást!” (Jakab István Schiffernek arra, hogy az új alkotmánymódosítással bebetonoznák az oligarchák földszerzéseit)

“Schiffer úr, nem egy kicsit túl pesszimista ön? Mert ön mindig betegesen csak ugyanazokat a mondatokat ismételgeti, és már depressziós. Megvizsgáltathatná magát, mert önök csak bírálnak, igaz, csak eljátsszák ellenzéki szerepüket” (Babák)

“Lehet, hogy ezzel a legnagyobb társaságoknak teremtünk helyet? Mert nem ebben állapodtunk meg! Az államé lesznek ezek a földek? Államtitkár úr, csak erre kérek választ” (Ángyán József)

“Itt politikusok vannak a Parlamentben, a politikusoknak pedig a saját álláspontjukkal kell azonosulniuk.” (Budai Gyula)

Van még, aki azt hiszi, hogy ez a diákokról szól?

Nem róluk. Sőt, elsősorban nem a mostani egyetemistákról. Nekik már megvan a maguk jó helye. De szól mondjuk a középiskolásokról, mindenki másnál jobban. Azokról, akik most vagy jövőre vagy azután készülnek felvételizni, és iszonyatos akadályt állít eléjük a kormány. Szól a szülőkről, akik milliókat költenek a gyerekeik taníttatására, és ha a pénzüket visszalátni nem is vágynak, arra, hogy a gyerekeknek normális jövőképük legyen, na arra azért igen. És szól rólunk, a teljes magyar középosztályról és az értelmiségről, akik majd az évtized végén, amikor a most felvételizők pályakezdők lesznek, velük együtt szeretnénk dolgozni, egy olyan országban, ahonnan nem üldözik el a racionálisan gondolkozó fiatalokat.

És szól arról is, hogy végre valaki beleveri-e a kormány orrát a saját piszkába, amikor már sokadszor hazudnak a szemünkbe. Azt mondták, hogy nem lesz tandíj? Ennyit erről. Azt ígérték, hogy jobb lesz majd annak, aki dolgozni szeretne, és egy, a huszonéveseknek is élhető Magyarországot csinálnának itt? Hát tessék, ennyit ér, ha a kormány ígér valamit. Emlékeztessünk csak erre mindenkit, aki nem venné észre.

Közben pedig figyeljünk a hallgatókra. Mert ha csak ennyit megtenne mindenki, mint ők, akinek a szemébe hazudott a kormány, már nem itt tartana az ország. Maradna a kétharmad akkor is, mert ez egy demokrácia, de kevesebbet mernének az ámokfutásból. És ugyan tényleg különösen súlyos az, ami az oktatásügyben van, mert a kormány épp egy fél generációt próbál megfosztani egy normális jövőtől, ne feledjük el, hogy mennyi más téren okoznak kárt nekünk. És legyünk büszkék az egyetemistákra, amiért legalább ők kiállnak magukért, és azokért, akik utánuk jönnek majd egyetemre.

Ami pedig a politikát illeti: nyilván vannak bajok a felsőoktatás finanszírozásával, ez nem kérdés. Ahogy az sem kéne, hogy vitatéma legyen, hogy bizonyos fajta tandíjjal nem lenne semmi baj, ha az a minőséget szolgálná, és nem a legszűkebb eliten kívüliek kizárását. De nem volt még kormány Magyarországon, ami belekötött a diákokba és túlélte.

Kíváncsian várjuk a folytatást.

Amikor a jobb- és a baloldal nagy része egyazon akció keretében csinál önmagából méretes hülyét, akkor azok, akik jókora adag öniróniával szemlélik a politikát, csakis elismerően csettinthetnek. Igazán kár, hogy Semjén ellopja a show-t, pedig most történnek csak igazán szépségek.

Mert igen, azon mindenki gyönyörűen kivihogta magát, hogy milyen egymás mellé tenni a 2008-as Fidesz-kampányszlogeneket és a mostani kényszeredett magyarázkodást a tandíjról. Jókora adag hitelességet is veszthet vele a kormány, már persze abból a kevésből, ami megmaradt még nekik. De ennek árnyékában ne feledkezzünk el arról sem, mennyire vicces, ahogy a baloldal most azt hörgi, hogy pokolba a tandíjjal. Hogy is volt az, nem ők mondták négy éve, hogy arra szükség van, mert attól lesz minőségibb az oktatás?

Egyik kedvenc játékom azokkal, akik belehergelik magukat egy-egy politikai oldal melletti küzdelembe, hogy megkérem őket, játsszanak csak el egy kicsit a gondolattal, mit mondanának, ha a másik fél lépné meg azt, amit az ő imádottjuk. Az össznemzeti paranoid skizofrénia leggyönyörűbb tüneteit vehetjük ilyenkor észre - érdekes kutatási terület lehetne ez bárki pszichológiaszakosnak, akinek még engedné a kormány, hogy egyetemre járjon.

A jó megoldás persze, mint annyi minden más esetben is, kicsit bonyolultabb a fekete-fehérnél, amire a buta jobb és a buta bal leegyszerűsítené. Mert én például nem csinálnék segget a számból, és ugyanazt mondom, mint amit 2008-ban mondtam: a tandíj igenis elfogadható. A legkisebb baj nem volna azzal, ha bevezetnék - csakhogy. Csakhogy nem mindenkit kizárva az oktatásból a legszűkebb felső réteget leszámítva, és legalább részleges, de inkább teljes átjárhatsággal. Az ideális rendszer valami olyasmi lehetne, amikor csak az elit járhat egyetemre vagy főiskolára, de nem az anyagi, hanem a szellemi elit. Az pedig, hogy kinek az oktatását fizetné az állam, és kitől kérnének tandíjat, egész egyszerűen az előző féléves vagy éves tanulmányi eredmény alapján dőlne el (persze a legrosszabb szociális helyzetűeket kivéve). Ha jól tanulsz, nem kell fizetned, ha rosszul, igen, és bármikor átkerülhetsz a másik kategóriába, no ilyen feltételekkel már nem csak elfogadható, hanem szükségszerű is volna a tandíj. Így gondoltam ezt 2008-ban, még egyetemistaként, és így látom most is. És csak sajnálni tudom, hogy a felsőoktatás értelmetlen beszűkítése és a tandíjmentesség lehetetlen követelései közt ez a lehetőség elvész.

Nem, ezúttal tényleg nincs gúny a címben, teljesen komolyan gondolom, amit írok. Sok hibája van a Fidesznek, de hogy egy téren minden eddig látottnál jobb az a párt, az nem kérdés.

Itt van például ez, amit most a felsőoktatásban ámokfutnak. Lehet itt csűrni-csavarni a szavakat, de minden mögött a lényeg mégis az, hogy szinte mindenkinek fizetőssé teszik az egyetemet, főiskolát. Na és akkor most képzeljük el, mi történt volna, ha Gyurcsány csinálta volna ezt. Nagyjából rágyújtották volna a Parlamentet, nem? Már csak egy ilyenhez hasonló is elég volt arra, hogy kiírasson a Fidesz egy népszavazást, agyonnyerjék, aztán boruljon a koalíció. Most mi megy? Morognak a diákok magukban - és ennyi.

Nem sértett még magyar kormány annyi érdeket, mint most a Fideszé - gyakorlatilag a sokgyerekes gazdagokon és a nyugdíjasokon kívül nem is lehet olyan csoportot találni, akiknek nem ártottak. És nem, még mindig ők a legnépszerűbb párt, persze sokat vesztve a 2010-es népszerűségükből, de még mindig ők nyernék a választást, persze úgy, hogy ők írják a szabályait. Ennyinél jóval kevesebbért, mint amit ők most csináltak, belebukott a Horn-kormány, belebukott Gyurcsány, bukott Medgyessy, de a Fidesz még mindig kitart. Az emberek persze nem elégedettek, sőt, dühösek, nem szeretik a kormányt, és esetleg tömegesen költöznek el külföldre, de ettől még mindig megválasztanák őket újra jelen állás szerint. Haragudnak inkább a bankokra meg az elmúlnyolcévre.

És nekünk, akik tudjuk, hogy Machiavelli nem a sátán volt, hanem egy művész, ezt meg kell tapsolnunk.

"A magyar büntetőjog már régóta ismeri a sajtótermék elkobzásának fogalmát. Ami most itt az internet tekintetében történik, az nem más, mint ennek egy, az elektronikus közegben értelmezhető változata. Tehát határozottan állítom, hogy nincs újdonság a magyar sajtójog eddigi szabályaihoz képest." Ezt a nagy okosságot sikerült Répássynak kimondania ma, amikor a parlamentben néhány ellenzéki megkérdezte, ugyan hogy is gondolnák azt, hogy mostantól szabadon lekapcsolhatnának néhány honlapot. Értjük, régen volt cenzúra, most is csak ezt szeretnék, nem kell tehát félni. Vagy valami ilyesmi.

Volt ennek az országnak a jogában például egy időben olyan is, hogy boszorkányégetés, valami egész meglepő módon utána mégis eltörölték, és most legfeljebb nagyon kevesen panaszkodnak, hogy ezen azért túljutottunk. Megesik az ilyen, meghaladja a kor a rossz törvényeket, fejlődni nem szégyen. Különösen nem egy ilyen esetben - mert hát akinek egy kicsi fogalma is van arról, hogy hogyan működik mindez, pontosan tudja, hogy ha valamit nagyon fel akarnak tenni netre, akkor nincs az az isten vagy államtitkár, aki azt onnan le tudná szedni. Bár mindenképp érdekes torna a fantáziának elképzelni, ahogy következő lépésként a kormánytagok agyonspammelik szegény Zuckerberget, hogy rosszakat írnak róluk a magyarok facebookon, szedesse le azt is.

De oké, maradjunk csak a sajtónál. Volt persze olyan kor, amikor a médiát fizikai értelemben lehetett nem engedni megjelenni, nem is annyira régen. Mégis voltak olyan kellőképp értelmes emberek, akik megoldották, hogy az ilyen szűrés ellenére is megjelenjen, amit meg akartak jelentetni. A kreativitás határtalan, legyőzni nem igazán értelmes próbálkozás, az elmúlt kétszáz évben például a szabad sajtó és az antidemokratikus rendszerek küzdelmében általában inkább utóbbi bukott hosszú távon.

Azért a kormány indoklása valahol érthető is: csak akkor tiltanának le oldalakat, ha azok törvényt szegtek. Ezt persze majd a kampányban meglátjuk, addig is hadd legyen elég egy apró megjegyzés: van ma Magyarországon egy pár olyan portál, ahol napi szinten követik el a törvénysértéseket, mégis évek óta nem tudnak mit kezdeni velük az illetékesek. Betiltani nem kellene ezeket sem, de a Btk. legyen érvényes rájuk - és nem, még csak annyira sem jutottak, hogy valakit felelősségre vonjanak a tartalomért. Szóval lehet itt hisztizni, hogy legyen rend. De amíg a saját, már meglévő törvényeinket is képtelenek betartatni, addig nagyon nincs miről beszélni.

Azért el kell ismerni, ügyes volt a Jobbik. Nem történik semmi, ami miatt rájuk figyelhetnének, ugrálnak ki belőlük az emberek, amikor néha igen, abból is csak rosszul jönnek ki, a Szegedi-ügyön röhög a fél ország, és még a kormány is Bajnaiéknak csinálja az ingyenreklámot, erre csak bedobnak egy jól beidőzített zsidózást, és máris rögtön róluk szól minden.

Gyöngyösi prosztó mocskolódására nem is érdemes sokáig vesztegetni a szót, kultúrember nyilván úgyis pontosan tudja, mi a normális vélemény erről. Sokkal érdekesebb az, hogy az MSZP elkezdett sárga csillagot kitűzni magára, némi gyurcsányista hozzájárulással. Ami első ránézésre még jó ötletnek is tűnhet azok szemében, akik nem szeretik, ha bárkit is megbélyegeznek a zsidósága miatt, másodikra viszont már annál rosszabb. Nem, egyáltalán nem volt jó ez a húzás.

Nem volt jó, mert azt üzeni: ó, a szegény áldozatok. Akiket bántanak. És akik védekezésképtelenek. Hát nem. Itt nem sajnáltatásra van szükség, hanem visszavágásra. Mondjuk arra a két pofonra - akár csak képletesen is -, amit az egyik miniszterelnök-jelölt beígért a szélsőjobbnak még a 2010-es választás előtt. Megmutatni nekik, hogy a normális oldalon, jobb, bal, mindegy, de erő van, és hogy a nácik nem vitapartnerek, pláne nem olyanok, akiktől félünk.

Mert nem kell félni, és nem kell belesüppedni a sajnálatba. Sajnáltuk az elnyomottakat eleget, láttuk, mi lett belőle. A nagy semmi, az. Lehet papolni az emberi jogokról és kifejezni a szolidaritást. De azt megtették jószándékú emberek már hetven éve ilyenkor is, és nem vezetett semmire. A XX. század egyik legérthetetlenebb jelensége, hogyan tűrhették el a zsidók és a velük szolidáris magyarok százezrei, hogy néhány hülyegyerek halomra gyilkolja őket. Legalább lázadtak volna - maximum meghalnak, de a másik alternatíva is csak ez volt. Hát ez lett a sajnálatból, ha nem raknak mellé erőt. A német vagy a cseh antifasiszták nem siránkoznak a náciveszélyen, hanem ha náci gyülekezést látnak, szétverik. Ez nem feltétlen a legintelligensebb megoldás, de kimondottan hatékony. Meg persze nem is csak az erőszak a jó válasz: bőven elég lett volna felhozni Szegedi barátunkat, hogy kapásból nevetségessé és ezzel komolytalanná is tegyék ezt az egész jobbikosdit.

Volt nemrég egy MTK-Fradi, ahol a hazaiak felavatták az új kabalaállatot, egy libát. Amikor a túloldalról megindult a zsidózás, a figura megfordult, és elkezdte rázni a farát a vendégszektor felé, a hazaiak legnagyobb tetszésére. Ott volt az üzenet, hogy nesztek, ennyit ér a zsidózásotok, csak a röhögés jár érte, nehogy még azt is elvárjátok, hogy féljünk tőletek. Azoknak az időknek vége. És ha ugyanezt mernék a politikában is folytatni, talán nem itt tartanánk.