Médiaborzalom, 2009
2009.03.26. 22:12
Gondatlanságból elkövetett kegyeletsértés. Nem nagyon lehet másként minősíteni azt a pár mondatot, amit ma a Nemzeti Sport képes volt lehozni. Mert hasznos dolgok ugyan a sablonok, ha az embernek nagyon nincs ideje, de egyrészt egy fontos cikkre igenis legyen idő, másrészt ha már sablonokat használ a nem túl lelkes újságíró, pár apróságra talán nem árt odafigyelnie.
Szóval kedves Amler Zoltán, Szűcs András, Szűcs Miklós! Egy gyászhírbe, ami olyan sportolóról szól, aki infarktusban halt meg, és pár éve szívproblémái miatt tiltották el ideiglenesen a sporttól, NEM írunk be olyat, hogy "a szíve szakadt volna meg, ha nem játszhat többé". És ha a halálhírt bejelentő sajtótájékoztatón az elhunyt barátai érthetően sokkos állapotban vannak, azt NEM úgy fogalmazzuk meg, hogy "hullasápadtan támasztották a falat". Ilyet azért talán ne már.
A nap másik nehezen hihető médiaprodukciója ennél szolidabb, és nincs is ilyesmi kegyetlen áthallása, de azért megérdemel egy említést. Ami most következik, az egy vers, amit egy önkormányzati újság méltónak tartott leközölni. A szerző Pelle Ferenc, a főszerkesztő pedig, aki úgy gondolta, ez a vers beillik Békéscsaba hivatalos újságába, Fehér József. Ezúton gratulálnék mindkettőjüknek.
Hol vagy Petőfi?
Gyere vissza Petőfi Sándor,
ordíts a süket-bénák fülébe:
"Talpra magyar, hí a haza!",
s nézzünk kirablóink szemébe.Bajban a hazánk, szenved a nép...,
elvették kenyerét és eszét;
koldusok, idősek éheznek,
könny áztatja sok gyermek szemét.Szabadság? Látszólag van, mert
egyeseknek mindent szabad;
az ellenük küzdő tüntető
űző fegyveres előtt szalad...Szólásszabadság szintén van,
csak honi kisistent ne szidj,
szájkosarat kap a bátor,
ha kiáltja: "Nekik ne higgy!"Panaszunk már állandósult,
meghallgatója a "jajgatófal";
válaszok telve hazugsággal,
legfeljebb Isten vigasztal...A tudomány és a kultúra
- sajnos - siralomvölgyben fetreng,
az értelem kivándrolt,
alattunk pedig a föld reng...Népünk egészsége veszélyben,
gonoszok siralomházba tették;
de van bennük élni akarás,
sokan összefogtak, hogy mentsék.Elöregedtünk, kevés a gyermek,
csak fogyunk, arat a halál;
az ifjúság nem lát jövőt...,
üldözött lett a turulmadár."Hol sírjaink domborulnak,
unokáink leborulnak..."(?)
Talán, kik itthon maradnak...,
és akik kivándorolnak?Hinni és bízni kell. Petőfi
bízott, s így szólt a nép szívéhez:
"A magyar név megint szép lesz,
méltó régi nagy híréhez..."
Gratulálok, ha végig bírtad olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pepe83 (törölt) 2009.03.27. 07:09:49
staropramen 2009.03.27. 09:59:24
A 70-es évek elején a hajdanvolt szépemlékű Egyetemi Szinpadon ment egy műsor, azt hiszem -Megfúvom szittya lantomat- címmel.Ebben szerepelt Szittya Attila Bendegúz koszorús költő egy örökbecsű verse szintén Petőfi nyomán:
Talpra magyarok!
Hí a hazátok
Itt az időtök
Most , vagy sohátok!
Van még mit tanulnia Fehér Józsefnek.
amiről szó van