Nem nehéz érteni, mire megy ki a renitensek játéka. Egyfelől igaz a leggyakrabban hangoztatott ok, hogy ezzel akarnak otthon népszerűbbek lenni. Nos, ha át akarjuk nyomni a szerződést, ezzel nem tudunk mit kezdeni, ezt el kell fogadni tényként. A másik fő motiváló okukkal viszont igenis boldogulhat az Unió.

 

Teljesen természetes, hogy az egyes országok minél több előnyt szeretnének kiharcolni saját maguknak. Ennek tökéletes módja az, hogy ha már mindenki csak rájuk vár, akkor kérnek még extrákat. Ez az igazán hatékony zsarolási potenciál, csakhogy lehet ellene tenni - a maradék 24 ország ugyanis még erősebben tudja zsarolni azt a hármat.

 

Nem tetszik a mostaninál is szorosabb együttműködés? Rendben, nem lehet kényszeríteni senkit sem. De azt sem tilthatják meg, hogy a huszonnégy Lisszabon-párti ország együtt megcsinálja, amit akar. Lehetnének bátrak, formális vagy informális úton, de meg kellene fenyegetniük a nem ratifikálókat, hogy akkor megy tovább az EU nélkülük. Határok visszaállítva, vendégmunkások hazaküldve, az eurót meg felejtsék is gyorsan el. Legyen szó akár Klausról, akár Kaczynskiról, ez azért hatna. Vagy ha nem, ha ők ennél fontosabbnak tartják a teljes nemzeti önállóságot, akkor érezzék jól magukat, nem erőszak a disznótor, az Unió tökéletesen működni fog nélkülük is, legfeljebb majd a Baltikumból importálják a nyugati munkásokat. A britek helyzete persze más, de ők mindig is valahogy kívül voltak ezen az egészen, kvázi Európa legjobb barátai - ha ezt akarják, nem sokaknak lenne ellenvetése a kontinensen sem.

 

Meg lehetne oldani a problémákat, nem lennének ebből bajok. Mindenki eldönthetné, mi az igazán jó neki. Elfogadod Lisszabont? Bent vagy az EU-ban. Nem? Akkor nem. Tiszta sor. Az Uniónak semmi más dolga nem lenne, csak rájönni, hogy ők tudják csúnyábban befenyíteni a kívülmaradókat. Már csak akarni kell.