/>

Azért el kell ismerni, ügyes volt a Jobbik. Nem történik semmi, ami miatt rájuk figyelhetnének, ugrálnak ki belőlük az emberek, amikor néha igen, abból is csak rosszul jönnek ki, a Szegedi-ügyön röhög a fél ország, és még a kormány is Bajnaiéknak csinálja az ingyenreklámot, erre csak bedobnak egy jól beidőzített zsidózást, és máris rögtön róluk szól minden.

Gyöngyösi prosztó mocskolódására nem is érdemes sokáig vesztegetni a szót, kultúrember nyilván úgyis pontosan tudja, mi a normális vélemény erről. Sokkal érdekesebb az, hogy az MSZP elkezdett sárga csillagot kitűzni magára, némi gyurcsányista hozzájárulással. Ami első ránézésre még jó ötletnek is tűnhet azok szemében, akik nem szeretik, ha bárkit is megbélyegeznek a zsidósága miatt, másodikra viszont már annál rosszabb. Nem, egyáltalán nem volt jó ez a húzás.

Nem volt jó, mert azt üzeni: ó, a szegény áldozatok. Akiket bántanak. És akik védekezésképtelenek. Hát nem. Itt nem sajnáltatásra van szükség, hanem visszavágásra. Mondjuk arra a két pofonra - akár csak képletesen is -, amit az egyik miniszterelnök-jelölt beígért a szélsőjobbnak még a 2010-es választás előtt. Megmutatni nekik, hogy a normális oldalon, jobb, bal, mindegy, de erő van, és hogy a nácik nem vitapartnerek, pláne nem olyanok, akiktől félünk.

Mert nem kell félni, és nem kell belesüppedni a sajnálatba. Sajnáltuk az elnyomottakat eleget, láttuk, mi lett belőle. A nagy semmi, az. Lehet papolni az emberi jogokról és kifejezni a szolidaritást. De azt megtették jószándékú emberek már hetven éve ilyenkor is, és nem vezetett semmire. A XX. század egyik legérthetetlenebb jelensége, hogyan tűrhették el a zsidók és a velük szolidáris magyarok százezrei, hogy néhány hülyegyerek halomra gyilkolja őket. Legalább lázadtak volna - maximum meghalnak, de a másik alternatíva is csak ez volt. Hát ez lett a sajnálatból, ha nem raknak mellé erőt. A német vagy a cseh antifasiszták nem siránkoznak a náciveszélyen, hanem ha náci gyülekezést látnak, szétverik. Ez nem feltétlen a legintelligensebb megoldás, de kimondottan hatékony. Meg persze nem is csak az erőszak a jó válasz: bőven elég lett volna felhozni Szegedi barátunkat, hogy kapásból nevetségessé és ezzel komolytalanná is tegyék ezt az egész jobbikosdit.

Volt nemrég egy MTK-Fradi, ahol a hazaiak felavatták az új kabalaállatot, egy libát. Amikor a túloldalról megindult a zsidózás, a figura megfordult, és elkezdte rázni a farát a vendégszektor felé, a hazaiak legnagyobb tetszésére. Ott volt az üzenet, hogy nesztek, ennyit ér a zsidózásotok, csak a röhögés jár érte, nehogy még azt is elvárjátok, hogy féljünk tőletek. Azoknak az időknek vége. És ha ugyanezt mernék a politikában is folytatni, talán nem itt tartanánk.


A bejegyzés trackback címe:

https://gulyas.blog.hu/api/trackback/id/tr224930013

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A két pofon politikája 2012.11.28. 06:00:09

Az MSZP elkezdett sárga csillagot kitűzni magára, némi gyurcsányista hozzájárulással. Ami első ránézésre még jó ötletnek is tűnhet, de nem, egyáltalán nem volt az.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nandras01 2012.11.27. 18:33:12

"A német vagy a cseh antifasiszták nem siránkoznak a náciveszélyen, hanem ha náci gyülekezést látnak, szétverik."

ennyi.
nem kell több érv és magyarázat.
amíg az átlag nem jut el magától idáig, addig felesleges minden szó.
ja, és hogy balczót senki nem pofozta le az elnöki pulpitusról, amiért nem vonta meg azonnal a szót attól az istenbarma háborodottól, az (is) a magyar parlament szégyene.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2012.11.27. 19:37:17

Jó gondolatmenet.

A problémát ott látom, hogy a jobbik nincs elszigetelve.
süti beállítások módosítása