Kormánypártnak készül a Fidesz: újra próbálnak nagyüzemben hazudni. Nem újdonság, elvileg ez nekik is megy, de amit most alkotnak, az igencsak vérszegény. Merthogy ők állítólag szeretnék feloszlatni a Parlamentet. Miközben teljesen egyértelmű, a legrosszabb dolog, ami a Fidesszel 2009-ben történhet, az a Parlament feloszlatása.

Odáig természetesen rendben részükről, hogy előrehozott választások, agyonnyerik magukat, oké. Haverokat bepakolni mindenféle zsíros pozíciókba, nem is kérdés, nem lepődünk majd meg rajta. Csakhogy mindez egy év múlva úgyis megtörténik, hacsak valamit nem rontanak el nagyon durván. Na de a bajok csak ezután kezdődnének. Pontosabban csak ezután fognak kezdődni.

A hatalomra kerülés után jön majd egy rövid, pozitív időszak, amíg él a győztesekbe vetett bizalom. Ez lesz az az idő, amíg még hatásos lesz a magyarázat, hogy a szocik elkúrtak mindent, és sok idő talpra állni. Csakhogy a választói türelem végesebb, mint hinnék. És bár a Fidesz-mag maradni fog, a bizonytalanok nagyon gyorsan rájönnek arra, amit mi pár százezren, akik tényleg csak egy kicsivel jobban értünk a gazdasághoz, mint hogy ne költs többet, mint amennyid van, már rég tudunk: hogy a Fidesz komplett gazdaságpolitikai programja annyi, hogy Gyurcsány, takarodj.

Ami persze nem jelenti azt, hogy Gyurcsány jó gazdaságpolitikus. Sőt, momentán Magyarországon Bokroson és Kupán kívül nincs ember, akikre rá merhetjük bízni a gazdaságot. Világszintű válság van, és ha nem is ennyire durván, de valószínűleg az lesz 2010-ben is. Az alternatíva nemcsak nálunk, az egész nyugati világban nem az, hogy jó vagy rossz megoldás, hanem hogy rossz vagy még rosszabb. Amit az MSZP csinál, az a kettő között valahol félúton van. Amit a Fidesz mond, az a semmilyen, ebben a helyzetben egyenlő a rosszabbal. Három választási lehetőségük van: vagy igazat mondanak most, és akkor buknak. Vagy hazudnak most (ahogy teszik is), és megpróbálják betartani, akkor becsődöl az ország. Végül pedig megtehetik, hogy hazudnak, aztán igyekeznek rendbeszedni a gazdaságot - ez talán a legjobb verzió, mert akkor az ország rendbejön, a Fidesz pedig lenullázódik, mint mostanra a szocik.

Egyedül Varga Mihályt sajnálom. Ő már tudja, mi vár rá.

Sok meglepetést látott már a hazai blogoszféra, de ami most történik, az új. A Blogter törzstagjai egy jó nagy részének elege lett abból, hogy egyetlen ember bármilyen létező postból jövő beszélgetést előszeretettel tesz tönkre, a főoldalt permanensen lefoglalja magának percenkénti postokkal, tartalma és stílusa bloggerként és emberileg is vállalhatatlan, és a szolgáltatónál nem tesznek semmit ellene. Úgyhogy fogták magukat és sztrájkba léptek. (Innen indult, aztán sokan csatlakoztak hozzá.) Furcsa kezdeményezés, de szimpatikus.

Íme az önszervező kisközösségek ereje. Kicsi, mert bármi is volt az eredeti cél, a Blogteret nem túl sokan használják állandó jelleggel. Közösség, mert közösség. A törzstagok odafigyelnek egymásra, van kapcsolat a való életben is, és bár egy, a mienkhez hasonló közéleti blognak sok fejlődési lehetőséget ez nem biztosítana, én-blogoknál ez még jó is tud lenni. És önszervező, mert tessék, kialakultak a csoportnormák, amiket ha kell, erőszakkal is betartatnak. Nagyon kíváncsian várom, sikerül-e elérniük, amit szeretnének. Nyilvánvaló, hogy erre csak egy szűkebb körű, inkább személyes blogokból álló helyen van lehetőség és szükség is. Olyanoknál, mint amikről itt szó van, érthető, ha ki akarják szűrni az oda nem illőket.

Érdekes kísérlet ez. Rájön-e a szolgáltató - időben -, hogy a felhasználók igényeit figyelembe illik venni, mert a bizalom nem tart örökké? Érdekes azért is, mert jó látni, ha egy online közösség egy jó célért így képes együtt mozdulni. Szóval csak ismételni tudom önmagam. Furcsa, de szimpatikus.

És egykori blogteresként annyit mindenképp szeretnék átüzenni a szomszédba: A mi témáink mindig is többet engedtek meg a kommentelőknek, mint a legtöbb más blog. Gondjaink persze nekünk is voltak, de ritkán moderáltunk azért, természetes, hogy többet tűrtünk és engedtünk meg, mint ti. A mostani helyzetben, ha nem költöztünk volna át ide, mégis csatlakoznék hozzátok. Mert megérdemlitek, hogy ne tudja egyetlen állat és az őt körülvevő beletörődés elrontani azt a közösséget és azt az emberi hangnemet, amit összehoztatok. Úgyhogy (ha a sztrájkotok alatt jó blogot akartok olvasni, gyertek ide;)) innen is szurkolok nektek. Mindent bele!

"Mit lehet csinálni egy ostoba, büdös, mocskos, engedetlen rottweilerrel, amelyik felnőtt létére juszt sem hajlandó szobatiszta lenni, noha egy kölyökkutyának két-három hét alatt kialakul ez a képessége? Agyonlőni, azt. És előtte kaparjon magának sírgödröt. Akkor majd nem szarik a szoba közepére, és nem ugrál addig a szobaajtóra, amíg be nem engedik, vagy be nem szakad. Nem tudom megérteni, miért nem fogja fel, hogy nem azért rugdosom, mert az a passzióm, hogy hazatértemkor elnáspángolom a legközelebbi kutyát, hanem mert kurvára unom, hogy ha két órán át egyedül hagyom, az azt jelenti, hogy hazatértemkor gázálarcban és gumikesztyűben kell vakarnom a termékeit a szoba közepéről, és mestertapasszal javítgatnom az összekarmolt ajtót. Róth Weiler pontosan érti, hogy a lakásban nem szarunk, de nem érdekli, ha kell hát kell, jobb, ha kint van, majd a gazdi feltakarítja, azért van. Hát nem.

De ma reggel megjött az isteni szikra, hogy mi a fenét csináljak ezzel a kezelhetetlen, bután vigyorgó bűzmiriggyel. Nem kell senkinek? De, majd fog! Rátettem a pórázat, elvittem a legközelebbi forgalmas helyre, és kikötöttem a villamosmegállóban. Mellé letettem egy kis műanyag tálban száraztápot, majd helyet foglaltam a tér túlvégén, egy padon, és vártam.

Tíz perc sem telt bele, elkezdte a csapzott, büdös dögöt dédelgetni valami vajszívű szamaritánus. Ungyibungyi, szegény kis kóbor kutya, hát kidobtak, jaj, ki lehetett az a szemét, na gyere, majd én hazaviszlek, szegényke. És már vitte is. Helyes! Szarjon az ő nappalijába.

Délután Athina hívott. Kicsidogék őrjöngenek, mert Róth Weiler hazament, és most kint vigyorog a kertben. Kihívták a rendőrséget is, és a tulaj erőszakkal akarja felnyitni a lakást, bár nem tudni, miért. Csendesen sóhajtottam, és kikapcsoltam a telefont. Remélem, elviszik Róthot, és életfogytiglant kap.

update: Róthot jelenleg egy szakasz rendőr keresi, valahol a környéken szaladgál."

itt írta az önjelölt messiás

Majdnem elsikkadtam a hír mellett, miszerint a természetbeni adományok közelmúltban bevezetett áfájának eltörlését kezdeményezi a Fidesz, mert károsak azok a jogi korlátok, amelyek a támogatókat megfosztják a szolgálat lehetőségétől. "Aki jót tesz, azt támogatni kell" - mondják.

Elsőre csupán kis színesnek tűnhet a kezdeményezés, de nem árt hozzáolvasni az alig 3 hónappal ezelőtti HVG-cikk két sorát. Az alaphelyzet: nem túl sokszor fordul elő, hogy valaki érdemben, ráadásul kamionokban mérhető mennyiségben segítené az egyházak társadalmi munkáját. Ha mindezt megadóztatják, az nem túl szerencsés - gondolom, értjük, hogy miért. És akkor itt következik a rövid rémmese a "krisnások" által működtetett Ételt az Életért Alapítványtól. Arról, hogy miféle felelősséget is érez ma az állam az éhező emberekért.

Volt olyan cég, amely több kamionnyi maradékát adta volna nekünk, de amikor kiderült, hogy minden egyéb hasznosítás olcsóbb, mint jótékonykodni, elestünk ettől a lehetőségtől.

Lehet, hogy elsőre nem hangzik eléggé szörnyűnek, de ha belegondolunk, hogy több (mondjuk 3) kamionnyi ételből mennyi ember lakna jól mennyi napig, akkor máris átérezhetőbb a helyzet.

Szóval igen, a természetbeni adományok áfája mondjon le! És akkor talán pár éhes embernek egy nagyon kicsit gyakrabban lehet majd karácsony.

"Minden érdekelte, de kiváltképp a nemzetet alkotó magyar emberek sorsa érintette meg. Lett légyen szó nemzetromboló privatizációról, a cukorgyárak elsorvasztásáról, bezárásáról, a tönkrement családok kilátástalan sorsáról, vagy a cigány-magyar együttélésről.

Nem hagyta nyugodni a jogállamiságot hangoztató Gyurcsány-kormány által vezetett rendőrterror áldozatainak védtelensége és kiszolgáltatottsága, a Hír Tv kamerája mellett mindig oda igyekezett bekapcsolt magnójával, ahol hallotta vagy észrevette, hogy ártatlan embereket vernek. Az áldozatok kezét később sem engedte el, nyomon követte sorsukat egészen a bíróságokon hozott felmentő ítéletükig és könyörtelenül megírta az igazságot. Munkáját a szerkesztőség Aranytollal jutalmazta."

Valakinek már megint muszáj volt megsértődnie. A soros durcáskodó ezúttal Ivan Iszkrov bolgár jegybankelnök, aki kijelentette, nem megy el az EU-s pénzügyminiszterek tanácsára, ha nem távolítják el azt a Bulgáriát szerinte negatívan beállító művet, aminek célja épp az európai sztereotípiák bemutatása.

David Cerny alkotása valóban nem kicsit provokatív. De aki ezt képes valódi sértésként felfogni, hát azt valószínűleg sosem csúfolták oviban. Van itt például Franciaország átkötve Sztrájk!-táblával, Nagy-Britannia konkrétan nincs rajta, csak virtuális energiaként. Dánia legóból van, Svédország fából, IKEA-dobozban. Luxemburg egy kis földön hatalmas eladó-tábla, Hollandia pár tengerrel elárasztott mecset, Magyarország egy dinnyékből és kolbászból kirakott Atomium, Szlovákia egy piros-fehér-zöld szalaggal átkötött szalámi. Bulgária egy pottyantós vécé. Ez van.

Soha nem értettem, mire fel ez a nagy mélybolgárkodás-mélybármilyenkedés. Azt mondani, hogy hát igen, Bulgária valóban nem a modernség mintaállama, nem igazán jelenti azt, hogy ettől az ember ne szerethetné. Bár a központi bank vécéje nyilván jobbra van megcsinálva, semmi szükség arra, hogy megsértődjenek, ha valaki kifigurázza az ország hibáit. Na és egyébként is: hahó, most már nem büntetendő a művészi kritika. Aki nem viseli el a szatírát, villámgyorsan könyörögje vissza magát az orosz medve vagy a birodalmi sas alá. Ugyanolyan nevetséges hülyeség ezen megsértődni, amilyen nálunk volt néhány éve, mikor Magyarországot szimbolizálták Cicciolinával. Hát megesik, nem csak tökéletes dolgok vannak ebben az országban. Meg abban sem. Attól még bőven szerethető mind a kettő.

Az alkotás egyébként cseh. Ugyan vajon miért nem meglepő, hogy pont abból a majdnem egyetlen európai országból jön, ahol - persze az angolok mellett - az embereknek van humora?

"A fiatalságot szeretem, elnézőbb is vagyok iránta. A Fidesznek nem liberális pártként van esélye. Azt ők sem gondolhatják komolyan, hogy a liberalizmusnak esélye van Európában. Nem is alakítottak sehol kormányt. A Fidesz ez alól kivétel, mert rugalmas, mint a gyurma. Mellé, fölé, alá, belé mindent oda lehet rakni és ez meg is fog történni."

(Csurka István, Népszabadság, 1992. október 17.)

Vége az idei gázválságnak, néhány vezetőnk úgy gondolta: itt az idő a tanulságok levonására.

Magyarország jól vizsgázott, jól kezelte a gázellátásban beállt, közel 3 hétig tartó krízishelyzetet - nyilatkozta Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter.

Milyen édes is az, amikor egy lelkes diák önszorgalomból kijavítja a saját dolgozatát: ötös!

Egy valóban működő gázvezetékre van szükség Magyarország és Szlovákia között - mondta Göncz Kinga külügyminiszter.

Igen, hát valamit mondania kellett Kinga néninek is. De azért lássuk be: ezzel a mondatával nem fogja tematizálni a közéletet. Sikerült megtalálni a gázkrízis legkevésbé fontos tanulságát. Ezúton is gratulálunk!

A mostani krízis azt mutatta, hogy habár továbbra is Ukrajna marad a fő tranzitország, de alternatív útvonalakra, így az Északi és a Déli Áramlatra és a Nabuccóra is szükség van.

Cseberből vederbe - mondja a művelt francia. A fenti mondatot egyébként szintén Kinga néni követte el, az a nagy szerencsénk, hogy nem ő felel az energiaügyekért. Említést sem tesz arról, hogy a Nabucco sem ér ám aranyat, mert mi van, ha majd Irán, vagy a törökök, netán a grúzok gondolják úgy, hogy kapjuk be.

Törökország kénytelen lesz átgondolni a Nabucco gázvezetékre vonatkozó stratégiáját, amennyiben az Európai Unió továbbra is blokkolja az olyan kiemelt fontosságú csatlakozási fejezetekről szóló tárgyalásokat, mint az energiapolitika, jelentette be Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök hétfői brüsszeli látogatása során.

Például így.

Biztosan tetszett már Kinga néni is hallani a geotermikus energiáról, a napenergiáról, meg ilyen marhaságokról. Igazán beférkőzhetne már az alternativitás a kormányzati szektorba is.