Nem lehet szidni persze az átlagembert, aki szerette MJ zenéjét, és most szívesen gondol rá néhány percet-órát, a világ legtermészetesebb dolga ez. Az viszont, bármilyen racionális is, mégis nehezen eltűrhető, ahogy a médiahiénák a halála pillanatától körbeállták a testét, és addig cincálják, amíg csak lehúzható bőr van rajta. Sokáig lesz még. És nem az az igazán visszataszító, hogy most írnak róla. Hanem az, hogy miután az elmúlt minimum másfél évtizedben az egész sajtó, amikor vele foglalkozott, a rá szórt mocsokkal volt tele (joggal vagy jogtalanul, már részletkérdés), most hirtelen rájön, hogy mennyire szerették is szegényt. Kurt Cobain volt ennek az eddigi utolsó, borzasztóan szomorú példája, egy ember, aki egész életében a szeretet és igazi megértés hiányától szenved, a halála után pedig kiderül, hogy mindenki a legjobb barátja volt. És ebben igenis bűnös mindenki, aki a zenéjén túl is csámcsogott rajta életében, most pedig látványosan sajnálja. Vagy akkor nem kellett volna beszélni, vagy most kellene hallgatni. Mesélhetjük a nagy poént, hogy miben különbözik Jacko és a Beatles, és szörnyülködhetünk, hogy jé, tényleg kopaszon halt meg, csak gyógyszerekkel a gyomrában - a kettő csak együtt teljesen hiteltelen.

 

Hozzájárul persze mindehhez a család és a baráti kör is. Egy búcsúztató rendben van, de talán az a giccstömeg, amit bemutattak, nem méltó egyetlen emberhez sem. A színpadon pityergő gyerek nagyon megrázó kép, és persze az is természetes, hogy szinte mindenki szerint a saját apja a tökéletes (csúnyán cinikus beszúrás: különösen a temetésén). De ez egy intim dolog, egyszerűen senkinek semmi köze hozzá. Gyászoljon csak a világ, de vannak pontok, amikor illendőbb, ha becsukjuk az ajtót, és nem kétmilliárdan próbálnak szörnyülködni, hogy neked tényleg olyan rossz, meghalt az apád?

 

Mert alapvetően arról van itt szó, hogy meghalt egy ember. Akit nem kellett szeretni, nem kell most sem, lehet érdeklődni, mi a helyzet vele, de mindettől függetlenül a kulcsszó most már az, hogy akármilyen is, de ember volt. Az embereket pedig haláluk után hagyhatnák békében nyugodni.