Lázadozik Arábia, és tükröt tart elénk. Elénk, a világ mázlistább felén élők elé. Mert mi vagyunk a szerencsések, ezt azért gyorsan szögezzük le, errefelé is mehetnek rosszul a dolgok, de itt azért még nem lőnek le, ha az utcán azt mered mondani, hogy Orbán monnyonle.

Jó volna most tíz évvel idősebbnek lenni, és látni, hogy hol tartanak. Azaz hogy hol tartanának akkor, ha megpróbálnák megcsinálni a maguk demokráciáját. Mert a demokrácia egy mocskosul nehéz dolog, és bármilyen szomorú is, igazán könnyű tönkretenni.

Líbiában és Bahreinben még csak lőnek, Egyiptomban a győztes ellenzékiek már egymással vesznek össze. A véleménykülönbség nem baj persze, sőt, de igazán érdekes kísérlet, vajon tudják-e az eléjük kerülő új feladatokat intelligensen rendezni. Láttuk Közép- és Kelet-Európában, hol sikerült - és sajnos nagyon is közel látjuk, hogy hol nem.

És persze ott a legnagyobb baj. Hogy a tüntetések egyik, ha nem a legfőbb kiváltója az, hogy nincs étel, és nincs munka. Márpedig akármilyen kemény dolog is ez, pusztán a demokráciától sem lenne. És azt ki tudná, nálunk, magyaroknál jobban, hogy a lényeg nem Kádárt elüldözni, hanem hogy jöjjön a nyugat és legyen pénz? Jött a nyugat, pénz meg még mindig nincs. Szóval vesszen a demokrácia, vesszen a kapitalizmus, számoljuk is fel az egészet - mondják ki tudja, hányan. Mi ide jutottunk. Ők hova fognak jutni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.