Névvel poénkodni leginkább akkor szokás, ha mással nem megy. Egy egyáltalán nem nevetséges, de mindenképp szokatlan név tulajdonosaként elég pontosan tudom, hogy működik a névvel való viccelődés. Oviban például még kimondottan elfogadott, körülbelül a szemüveges kisgyerekek csúfolásával egy szinten. Aztán általános suli elején, amikor meg kell mutatni, hogy milyen nagyfiúk/nagylányok vagyunk már, eltűnik az ilyesmi, hogy az ember tízes éveinek elejére teljes lendülettel visszatérjen. Utána legkésőbb tizenhárom-tizennégy éves korra elmúlik. Vagy ha nem, akkor az ember ezek szerint elmegy dolgozni a Magyar Hírlaphoz.

 

De legalább ha tökéletes lenne az SZDSZ! Ha olyan párt lenne, amibe egyszerűen sehol, egyetlen mozdulatában sem lehet belekötni, egyes-egyedül az elnöke nevében lehet fogást találni rajta. Az SZDSZ jelenleg annyira nem ilyen, hogy azt nem csak a vaknak kell látnia, hanem még egy igencsak érdekes képességbeli hiányokról bizonyságot tevő magyar hírlapos újságírónak is illett volna észrevennie. Ha egy lelkes vérjobbos publicista szerint az SZDSZ-szel mostanság a legnagyobb gond az, hogy az elnökének hülye neve van, akkor többre értékeli őket, mint a liberálisan gondolkodók, sőt, mint az SZDSZ-szavazók elsöprő többsége. Vagy egyszerűen csak nagyon buta.