Nem tudni még, milyen lesz a Fidesz, ha elkezd kormányozni, de az e heti megszólalásaikon az már kezd látszani, hogy alaposan átgondolták az 1998 és 2002 közti időszak tapasztalatait. Van miből tanulniuk.

1998-ban a legkomolyabb kommunikációs kihívás a Fidesz előtt az volt, ne hagyják, hogy sokan észrevegyék, hogy az annyit átkozott Horn-kormány szigorú gazdaságpolitikáját viszik tovább. A második legkomolyabb pedig Torgyán, őt nehéz volt sokak torkán lenyomni. A figyelemelterelés mégis működött, leginkább szimbolikus ügyek előtérbe tolásával. Annak, hogy 2002-ben buktak, sok oka volt, de valahol az olyan kulcsszavaknál érdemes keresgélni, mint a korrupciógyanús ügyek, a hatalmi gőg (ellenzék nélkül is működik a Parlament), a majd mi megmondjuk, ki a magyar hozzáállás, a nácikkal játszadozás, és a média elnyomására tett kísérletek.

2010-ben, a választás utáni első héten feltűnően visszafogott leendő kormánypárt képét igyekeznek mutatni. Láthatóan tudják ők is, hogy egy kétharmados pártot az ellenzéke még hatékonyabban támadhat az antidemokratikusság vádjával. Orbán az előző ciklusában soha nem volt annyira visszafogott, mint ezen a héten: nem úgy áll ki a nyilvánosság elé, mint az ország leendő szinte teljhatalmú vezetője, hanem mintha épp csak egy szavazattal nyertek volna. Már most bedobták a köztudatba a legfontosabb szimbolikus ügyet, a kettős állampolgárságot, de úgy, hogy ebben a témában is tettek egy nagyon komoly gesztust a liberálisok és a baloldaliak felé azzal, hogy szavazati jogot nem adnának a határon túli magyaroknak. Nagyon komoly támadási felülettől fosztották meg az ellenzéküket azzal is, hogy már most bejelentették, hogy hetenkénti parlamenti ülésezés lesz. Ami pedig az ilyen ügyekkel elkendőzendő fontosabb kormányzati lépéseket illeti, Varga és Navracsics a három legkonszolidáltabb fideszes közül kettő (a harmadik majd külügyminiszter lesz), az ő fontos kormányzati szerepük azt jelzi, van esély a normális politikacsinálásra is.

De persze könnyű úgy nagy demokratának lenni, ha nincs ellenfél. Ha lesz egy rájuk nagyobb veszélyt jelentő ellenzéki párt, majd akkor meglátjuk, valójában mennyire gondolják komolyan a demokratikusságot. Rossz előjelek azért már vannak. A Simor megfúrására tett kísérletek a legrosszabb 98-02-es emlékeket idézik. Szintúgy nem túl biztató, hogy úgy tűnik, a médiát ismét megpróbálhatják a kontrolljuk alá vonni, még akkor sem, ha egyébként elképzelni sem lehet, mit kezdenének a nettel, mert az nem legyűrhető úgy, mint a nyomtatott sajtó vagy a tévék. És persze arról még mindig nem tudni semmit, mi lesz, ha azok, akiknek mindent megígértek az elmúlt nyolc évben, egyszercsak elkezdik behajtani az ígéreteiket rajtuk.

Itt tartunk lassan három héttel a választási győzelem és öt nappal a kétharmad megszerzése után. Még bármerre elindulhatnak - kíváncsian várjuk, mi lesz belőle.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.