Pécs mától hivatalosan is kulturális főváros, csak ebből Magyarország határain kívül semmit sem lehet észrevenni. Pedig óriási lehetőségek voltak Pécs előtt, és tipikusan magyaros módon, amolyan igazi gulyásdemokratikusan sikerült ellébecolni az egészet.

Mind a mai napig nem sikerült belátni, hogy a kulturális fővárosság az alkotás kényszerével jár, a jó alkotás pedig többet jelent, mint a már létező formák és sablonok megismétlését. Ne ítélkezzünk előre, de a terveket elnézve annyi látszik, hogy Pécsről fájóan hiányzik a progresszió. Tele a műsor olyan programokkal, amik kicsit más vagy kisebb formában, de egyébként is megjelennének, vagy amikhez hasonlót már milliószor láthattunk.

Pedig ha azt akarjuk, hogy Pécset és egyáltalán Magyarországot észrevegyék, akkor olyat kell létrehozni, ami valami más, mint az eddigiek. Mit jelent pécsinek lenni, magyarnak, közép-európainak - folyamatosan keresni kell a választ, és végre észrevenni, hogy 2010 januárjában nem csak az túlhaladott, amit 2009 januárjában mondhattak volna erről, hanem az is, amit 2009 decemberében. Közben meg még mindig ott tartunk, ahol megálltunk valahol 1914 nyarán. Persze, újat alkotni mindig kockázatos, mert vagy jó lesz, vagy nem - ezzel szemben a sablonhoz visszatérni kockázatmentes, de halálosan unalmas.

Az nem működik, hogy magunknak szervezünk. Nekünk, magyaroknak ne mutassák be a magyar kultúrát ugyanolyan perspektívából, amilyenből már unalomig megszoktuk, a külföldieken meg már tesztelhettük, hogy őket ez nem érdekli. Akkor ugyan lesz pezsgő kultúra, idegenforgalom és valódi progresszió Magyarországon - de csak a Vártól a Csömöri útig. És hogy Pécsett van új burkolat a főtéren? Ez már Kaposváron se érdekel senkit, nemhogy Pesten, Bécsben, vagy Berlinben.

Nem vagyok kulturális programszervező, nem tudom, mi lehetne a jó megoldás. De azt tudom, mert láttam, több millió magyarral együtt: a népiesch-gulyásos országimázs nem működött. Ha pedig nem ment, akkor máshogy kell próbálkozni. Amíg pedig nem mer senki sem túllépni a konzervatív kompromisszumokon, addig lehet, hogy Európa kulturális fővárosa Pécs lesz, de Magyarországé továbbra is Budapest.

A sztrájk alapjog. A demokrácia nélkülözhetetlen kelléke, nem véletlen, hogy a kommunizmus bukása is sztrájkkal-sztrájkokkal kezdődött. És nem véletlen az sem, hogy a legfejlettebb sztrájkkultúrájú állam pont az a Franciaország, ahol az újkori Európában elsőként kitalálták és létrehozták a demokráciát. Azt mondani valakinek: nem sztrájkolhatsz, olyan, mint azt mondani: nem mehetsz el szavazni.

A sztrájk alapjog, ezért tisztelni kell. Ezért van minden demokratikus országban szigorú törvényekkel szabályozva. A sztrájkolót büntetni nem lehet, de nem lehet bejelentés nélkül, teljesen kompromisszumképtelenül, esetleg a leállást valami másnak nevezve beszüntetni a munkát. Ha a munkavállalók azt akarják, hogy a munkaadójuk törvényes ÉS erkölcsös legyen velük szemben, akkor nekik is annak kell lenniük. Hogy hogyan lehet igazán jó sztrájkot szervezni, azt épp a BKV-dolgozók mutatták be 2008 tavaszán. A cégükkel láttatták, hogy tudnak kárt okozni, az utolsó betűig törvényes volt, sőt, azon túl is, mert nem csak a törvény betűjét, hanem a szellemét is betartották, és mégsem az átlagembernek okoztak problémát, hanem csakis a BKV-nak. Előre szóltak, át tudtuk szervezni a dolgainkat, a BKV-nak attól még ugyanolyan rossz volt, hogy nekünk nem.

És éppen azért, mert a sztrájk alapjog, kellene tisztességesen élni vele. Nem irreális követelőzéssel, mint a VDSZSZ, nem sunyi módon jogi kiskapukat keresgélve, bejelentés nélkül az utasok ellen, mint a BKV-sok. Aki így tesz, az a rendes sztrájkolót bünteti, és magát a sztrájkjogot rombolja le, mert ezután bárki bármilyen jogos kéréssel, törvénytisztelően sztrájkol, azt sem fogják komolyan venni.

Nincs semmi baj a rádióüggyel - mondja Szalai Annamária fideszes ORTT-tag, miután a bíróság elmarasztalta őket a frekvenciapályázat miatt. Nincs probléma szerinte, az ítélet nem igazán lényeges, mert - és most jön az igazi! - ő nem osztja a bíróság ítéletét, mert az ORTT joggyakorlata nem ilyen szűken értelmezi a médiatörvényt.

Ja, hogy így. Tök jó. Nem osztja. A pártpolitika majd megmagyarázza, pedig valószínűleg azon Szalai is meglepődne, ha valaki, akit lekapcsolnak gyorshajtásért, azzal jönne, hogy ő nem fizet büntetést, mert nem osztja a bíróság ítéletét a sebességtúllépés veszélyeiről.

Azért ez egy új szint, ismerjük el. Az már nem lep meg senkit, hogy a Fidesz és az MSZP külön-külön és efféle alkalmi nagykoalíciókban is lop, csal, hazudik, ez szinte természetes része a politikának. De eddig legalább szokás volt letagadni. És talán kommunikációs szempontból hatékonyabb lett volna, ha Szalai annyit mond: tisztelt sajtó, a rádióügyet lezsírozó két pártnak együtt 90 százaléka van a parlamentben, úgyhogy leszarjuk, mit mond a bíróság. Bár tény, hogy így is őszinte volt.

Jó lenne-e az országnak, ha a Fidesz kétharmadot szerezne tavasszal? Nagyobb stabilitást és bizalmat adna, vagy lehetőséget a kontroll nélküli ámokfutásra? Sokat fogunk erről hallani a következő pár hónapban - és még többet a következő négy évben, ha meglesz nekik.

(Márpedig ez nagyon valószínű. Ha alábecsüljük őket, és azt mondjuk, hogy a 176 evk-ból 160-at szereznek meg, akkor a max. 152 területi listás helyből 98 kéne - ez kb. 64%, és még a 2-3. helyezetteket segítő min. 58 országos listás mandátumból is kaphatnak egy keveset. De pl. az EP-választás eredményei alapján mind a 176 evk az övék lenne, akkor 54%-kal kétharmaduk van. A pontos számítás ennél kicsit bonyolultabb, de ez így nagyjából korrekt.)

A rémült szociknak abban nincs igazuk, hogy a Fidesz kétharmados győzelme önmagában veszélyeztetné a demokráciát. A kétharmad két célra lett kitalálva: hogy a kormány, hacsak nem túl erős a pártja, kénytelen legyen egyeztetni az ellenzékkel, illetve hogy ha ha egy pártot a választók elsöprő többsége támogat, akkor szélesebb cselekvési tere legyen, mint ha kis előnnyel nyerne. Ha a nép meg akarja adni az alkotmányozó többséget a Fidesznek, akkor ezt szíve joga demokratikus úton megtenni. És már csak azért sem kéne ezt antidemokratikusnak beállítani, mert nem gyakran téma, de a Horn-kormány is kétharmaddal kormányzott. Feltehetően azt az időszakot az MSZP-sek mégsem neveznék antidemokratikusnak, ahogy valóban nem is volt sem az, sem leválthatatlan.

De nincs igazuk a fideszeseknek sem, amikor azt mondják, hogy a kétharmad akkora legitimációt ad, amitől nagyságrendekkel megugrik a Magyarországba vetett bizalom. Ez a bizalom mindig pillanat kérdése, a következő kormány népszerűsége tovább is erősödhet, de el is tűnhet, hozhatnak ők is népszerűtlen döntéseket. (2006 tavaszán, amikor az MSZP lemosta a Fideszt, sokan gondolták volna, hogy alig fél év múlva hogy fordul ellenük a közvélemény?) Márpedig ha tavasszal a Fidesz megszerzi a kétharmadot, aztán pedig - szélsőséges példa, ne ugorjon rám mindenki jobbról - Orbán előáll egy őszödi beszéddel, lerombolják a gazdaságot, a népszerűségük lezuhan 15 százalékra, a kétharmados támogatottságú kormány akkor is marad, ami természetesen törvényes, de bizalom semmi.

Ott téved szinte mindenki, hogy a kétharmadot önmagában nézik. Pedig az csak egy szabály, a fontos az, hogyan akarják alkalmazni. Ahogy most is rosszul alkalmazzák: a kétharmados törvényeknél nem egyeztetés van az eredeti célok szerint, hanem döntésképtelenség, húszéves helyzet konzerválása, vagy MSZP-Fidesz-mutyi. Ugyanígy lehet az egyedül megszerzett kétharmadot akár akadálytalan alkotásra használni, akár kormányzati diktatúra kiépítésére. Hogy a Fidesz e két torzított példa között hova teszi magát, majd kiderül.

Igen, újra szilveszter, ilyenkor pedig, ahogy tavaly is tettük, a Gulyásdemokrácia ismét zenét küld kedvenc politikusainak. Nem tévedés, a kedvenceknek, ilyen is van. Hiszen év végén, az ünnepek alatt mindenki szeret mindenkit, és egyébként is, ha nem volnának hülye, semmittevő, netán méretes balfasz politikusok a környékünkön, nem lenne kiről írnunk és olvasnunk, akkor pedig unatkoznánk, és az rossz volna. Úgyhogy szeressük a politikusokat, belőlük élünk.

Elsőnek tehát vegyünk elő egy olyan politikust, akit természetesen nagyon szeretünk, akárcsak a többieket, bár tavaly ilyenkor még arról sem tudtunk, hogy él. Ő nem más, mint Retkes Attila, az egyetlen naiv lélek, más megfontolások szerint az egyetlen balek, aki képes volt magára vállalni hivatalosan a menthetetlen SZDSZ megmentését, gyakorlatilag pedig a bűnbak szerepét. Ha nem lenne annyira agresszív, még sajnálnánk is, mégiscsak az ő nevéhez fog fűződni az a méretes bukás, amiért sok felelős közül ő a legkevésbé hibás. Azért a Parlament működésének szabályait picit majd olvasgassa, mielőtt újra fel akarná oszlatni a saját frakcióját, bár a nyártól sok ilyennel nem lesz problémája. Addig is egy kis előrejelzés áprilisra: Green Day - Nice Guys Finish Last.

Következzék a vesztesek vesztese, Hunvald György. Ő tulajdonképpen ártatlan, csak rossz papírokat írattak vele alá, ezt megmondták már a szimpátiatüntetésen résztvevő erzsébetvárosi nyugdíjasok is. Mi is ebben bízunk, mert mérhetetlen sokként érne minket, ha megtudnánk, hogy Magyarországon létezik a politikában korrupció. Az egykori ingatlancsászár most egy feltűnően kicsi ingatlant kapott, igaz, azt kimondottan jó pénzért. Megérdemli ő is a zenét, ne teljenek olyan egyhangúan a mindennapjai. System of a Down - Prison Song

Egy duó, Molnár Oszkár és Meggyes Tamás. Alapvetően kevés ember van, aki véghezvitte azt a bravúrt, hogy még a Fidesz számára is cikivé vált, de hogy egy évben ketten is legyenek, arra tényleg nem számíthattunk. Oszkár bácsi nyilván sok összeesküvés-elméletes horrorfilmet nézett, és ez megártott neki, de az igazi sikerember esztergomi kollégája, mégiscsak ő lett az első ember, aki javasolta a parlamentben, hogy a háza előtt az útfelújítást csinálják meg állami félmilliárdból, miután városi pénzen megépült a csónakázótó. Sajnos mindketten nehezen viselik a jobboldal aktuális bohóca szerepet, úgyhogy kapnak egy szívhezszóló balladát örökre érvényes üzenettel: John Lennon - Nobody Loves You.

Morvai Krisztina. Khm. A név hallatára sokaknak összeszorul a gyomra, pedig erre semmi ok, hiszen ő is nagyon megérdemli a szeretetet. A neonyilas szexszimbólum, az év feltörekvő politikusa, aki most már köztársaságielnökjelölt-jelölt is lett, ebbéli minőségében pedig nem nagyon érdemes ujjat húzni vele, hiszen magyargyűlölő blogként egyébként is felkerülhettünk már a választás utáni halállistára. Nem, mi nagyon szeretjük Krisztát, szerintünk csúnya dolog olyanokat mondani, hogy ő egy utolsó undorító náci féreg, akinek semmi keresnivalója normális országokban. Nem. Ilyet mondani rossz. Turbonegro - I'm in Love with the Destructive Girls

És utolsóként a két lábon járó kamikaze, Mesterházy Attila. Neki most különösen rossz lehet, hiszen vissza kell szoknia a napi rendszeres borotválkozásra, ráadásul ő is lehetetlen feladatot vállalt magára, bár igaz, ha véletlen egyharmad fölé kerülnének, akkorát nyerne rajta, hogy még évekig nézhetnénk őt. Erre azonban kicsi az esély, úgyhogy a megmaradt ezerötszáz MSZP-szavazó és a Kőbányai Nyugdíjasotthon nevében is küldjük neki az Elkeseredett Szocik Dalát - Bonnie Tyler: Holding Out for a Hero.

És boldog 2010-et mindenkinek!

Sokan keltek Farkas Péter védelmére az elmúlt pár órában, két fő csapás mentén. Egyik kérdésük az, nem igazságtalan-e hét évet adni kábítószer-termesztésért, miközben gyilkosok ennél jóval kevesebbel megúszhatják. A másik felvetés pedig: vajon igazán bűn ez az egész, amit csinált, és ha igen, akkor a sörgyárosokat miért nem csukják le?

Nem igazán jó olyan emberekkel vitatkozni, akiknek alapvetően igazuk van. De bármennyire is passzoljon minden részlet, az összkép hibás.

Mert igen: elképesztő igazságtalanság, hogy egy gyilkosságot olcsóbban meg lehet ennél úszni. De ha most Farkast leültetnék három hónapra, nem oldódna meg a lényegi probléma - azt kéne elérni, hogy a súlyosabb ügyek büntetési tétele legyen magas, nem azt, hogy mindené legyen alacsony.

És valóban nagyon zavaró az is, amikor olyan dolgokat kezdenek el magyarázni a kábszerekről, amik látványosan nem igazak. A legértelmesebb vitát is keresztbe tudja törni egyetlen ember, aki nem fogja föl, hogy mennyire különbözik a fű a kemény drogoktól, mennyire nem veszélyes ez, és mennyire veszélyes tényleg az, és a többi, milliószor elismételt dekriminalizáció melletti érvet. Csakhogy még emellett is van egy kis gond.

Magyarországon momentán tilos füvet termeszteni, nagyipari mennyiségben különösen. Ez nem kell, hogy tetsszen, lehet vitatkozni rajta, de amíg törvény, addig be kell tartani, akármit is gondolunk róla. (Olimpiai bajnokoknak százszorosan, mert ők alapvetően példaképek.) Ha nagyon nem tetszik a törvény, legitim álláspont az is, vitatkozzanak róla, aztán vegyék rá a leendő képviselőiket, hogy változtassák meg. Addig viszont hogy betartják-e, nem lehet megítélés kérdése.

El lehet menni karácsonyozni! Tessék!

Bejglit ettünk reggel, délben, este! Kurva karácsonyfa! Elkúrtuk a halászlét!

A Jézuska még ilyen böszmeséget nem látott, ami itt folyik!

Amúgy buék mkinek!

marhalab kommentje a youtube-ról Pettkó András űberbrutális Bimm-Bamm videója alatt

Nem tudom, pontosan hány embert fertőzött meg a H1N1, de az jól látszik, hogy lappang itt valamiféle másik kór, ami talán még súlyosabb is. A VDSZSZ után most a postai kézbesítők sztrájkolnak, félelmetesen hasonló és félelmetesen nevetséges követelésekkel.

A Kézbesítők Szakszervezetének célja, hogy hogy minden dolgozó kapjon 100 ezer forintot a Magyar Posta által értékesített ingatlanokból. Hogy tetszik mondani? Már megint mi ez az idétlenség, hogy egy vállalat minden bevételéből részesedést követelnek a dolgozók? Főleg milyen alapon követelnek pont a kézbesítők, akikből a postásbűnözés szereplőinek színe-java kikerül. (Fordítva nem igaz, a kézbesítőknek nem színe-java bontogat csomagokat. Remélem.)

Még szerencse, hogy ismerek értelmes szakszervezeti vezetőt (és értelmes szakszervezetet), különben még azt hinném, hogy mindegyik hülye. Saját ismereteim mellett azért az is megnyugtató, hogy a 11 ezer kézbesítő közül 100-150 ember nem vette fel a munkát. Már csak azt nem értem, nekik hogy van ahhoz pofájuk, hogy míg a többiek a hóban-fagyban dolgoznak, ők bent, egy fűtött teremben ülnek és követelnek.