Ez most tényleg jó, a legkisebb gúny nélkül. Megkaptuk a kritikát, hogy ezen a blogon csak a negatív dolgok kerülnek reflektorfénybe, hát most itt az alkalom valami pozitívumról is írni.

Nem gondolom, hogy olvasta volna bárki az illetékesek közül a tegnapelőtti postot a vasút borzalmas hóhelyzet-kommunikációjáról, még kevésbé, hogy ha olvasta is, az bármi hatással lett volna a fejleményekre. Mégis, azért jó látni, hogy pontosan azt csinálták, amiről írtam, hogy ez kéne - korrekt utastájékoztatás, meleg tea osztogatása, nemzetközi várók és ügyfélszolgálati iroda megnyitva melegedőnek. Semmi különös, csak jó. Néha mintha normális országban élnénk.

Viszont elültetik az ember fülébe a bogarat. Ha már létezik ilyen, hogy leírok valamit és egy nappal később maradéktalanul megtörténik, tegyünk egy próbát, hátha.

Világbéke.

A liberális demokrácia győz mind az öt kontinensen.

Leáll a globális felmelegedés.

Természetesen vége az újinfluenzának is.

Nemcsak kiderül, hogy mások bundaügyei miatt mégis kijutottunk a vb-re, hanem meg is nyerjük.

Magabiztos, progresszív Magyarország.

Boldog karácsony.

Ki tudja? Egy próbát megért. Kérem a Nobel-békedíjat.

A Jobbik a magyar érdekek egyik legnagyobb ellensége - ebben speciel igaza van Bokros Lajosnak. Vitára kihívni Vonát és ezt az álláspontot ott megvédeni? Kicsit neccesebb, de kísérletnek mindenképp érdekes, úgyhogy mást nem is lehet mondani: sok sikert!

Nem feltétlen jó, ha létrejön ez a vita. Felemás a megítélése, mennyire jó ötlet még nagyobb nyilvánosságot adni a széljobbnak. És egyáltalán, ott a morális kérdés, lehet-e ezekkel egyáltalán szóba állni. Sokan hajlanánk arra, hogy nem. De ha Bokros úgy dönt, hogy megpróbálja...

Akkor az az első olyan alkalom lesz, amikor a Jobbikkal szemben valaki észérvekkel próbál csinálni valamit. Az indulatos, érzelmi politizálást már kipróbáltuk, és abban a szélsőjobb nehezen verhető. De olyan még nem volt, hogy valaki kiállt volna eléjük, és tételesen, egyenként cáfolta volna azt az összes baromságot, amit összehordanak. Nem azért, mert nem cáfolhatóak - azért, mert normális ember számára iszonyú zavaró, ha az észérveit leütik annyival, hogy ja, de mocskos zsidók. Ha Bokros gázmaszkot és vegyvédelmi kesztyűt húz, majd megindul rendet tenni a szarban, attól a Jobbik nem fog szavazókat veszteni, mert akinek a zsigeri gyűlölet kell, arra nem hat az ész. De a normálisabb magyaroknak, akiknek már iszonyúan hiányzik az okos szó, talán jó lehet majd, ha a két vitapartner közül legalább az egyiktől azt fogja hallani. Az elmúlt évek után már ez is ötven százalékos javulás lehet.

Értem én, hogy mínusz négy foktól az ország három legnagyobb pályaudvarából kettő teljesen meghal, egy meg csak majdnem. Jó, elfogadni nem tudom persze, de az tény, hogy a vasút kommunikációval és utaskapcsolatokkal foglalkozó nagyemberei ezen nem tudnak segíteni. Viszont számukra volna néhány jótanácsom.

- Ha kilenckor beáll a Keleti, és se ki, se be semmi, akkor azt illik délig legalább egyszer bemondani.

- Ha órák óta nem jár egy vonat sem, és tudják, hogy nem lesz javulás egy darabig, nem illik kiírni húsz perc késéseket. Különösen nem illik ezt 120-150 perccel az eredeti indulási időpont után tenni.

- Ha hasonló hibák miatt utasok tömegei álldogálnak a fagyban, illik mindenkit beengedni fűtött váróba. Ha az egyébként egyedül a Railjetek első osztályú utasainak van fenntartva, akkor is.

- Ha ez végképp nem megy, illik legalább a pályaudvari boltokból felvásárolni az összes forró italt és ingyen szétosztogatni.

- És persze ahogy ők is belátták, illik visszafizetni a teljes jegyárakat. Csak lehet, ezt illik nem öt órával a leállás után bejelenteni.

Egyébként semmi gond, közel lakom a Keletihez, nagyon kedves vendégem volt ebédidőben, és még csak meg sem fagyott. Más kérdés, hogy eredetileg a negyed tízes vonatához akart kimenni.

Immár lassan egy hete, hogy valós időben követhető, melyik vonat éppen merre jár, esetleg véletlen lemaradásban van-e a menetrendhez képest. Ez a szolgáltatás, amellett, hogy tényleg jó, remek alkalmat ad mindenféle érdekes felfedezésekre. Például párosítsuk össze az Elvirát Magyarország 50 000 főnél népesebb városainak listájával 2009. december 18-án, tegyük fel, hogy valaki egy közepes vagy nagy vidéki városból szeretett volna tegnap eljutni Pestre, és a következőt kapjuk:

Debrecen-Budapest - 29 közvetlen vonat, ebből 23 késett
Miskolc-Budapest - 30 vonat, 24 késett
Szeged-Budapest - 15 vonat, 14 késett
Pécs-Budapest - 13 vonat, 11 késett
Győr-Budapest - 33 vonat, 24 késett
Nyíregyháza-Budapest - 30 vonat, 22 késett
Kecskemét-Budapest - 16 vonat, 15 késett
Székesfehérvár-Budapest - 44 vonat, 37 késett
Szombathely-Budapest - 17 vonat, 13 késett
Szolnok-Budapest - 84 vonat, 71 késett
Tatabánya-Budapest - 48 vonat, 35 késett
Kaposvár-Budapest - 1 közvetlen vonat, az is késett
Békéscsaba-Budapest - 13 vonat, 11 késett
Érd-Budapest - 81 vonat, 59 késett
Veszprém-Budapest - 8 vonat, 7 késett
Zalaegerszeg-Budapest - 7 vonat, mind a 7 késett
Sopron-Budapest - 9 vonat, 6 késett
Eger-Budapest - 8 vonat, 7 késett
Nagykanizsa-Budapest - 11 vonat, mind a 11 késett

"Legfontosabb feladatunk, hogy a minőségi szolgáltatás érdekében a MÁV minden egyes dolgozójától, tehát nem csak a MÁV-START alkalmazottaitól, minőségi munkát követeljünk meg. Ezért a szervezetfejlesztési programunk keretén belül feltártuk a belső tartalékokat. Célunk, hogy a napi munkában még meglévő párhuzamosságokat, pazarlásokat megszüntessük és ezzel olajozottá, hatékonnyá tegyük a munkát! A vasúti személyszállítás műszaki, technológiai fejlesztése mellett azonban változatlanul az a legfontosabb célunk, hogy a vasúttal utazók arányát növeljük." (MÁV - Küldetésünk, jövőképünk)

Ismét anyázzák egymást biciklisták és autósok, konkrétan most éppen egy autós szervezet kezdett el a kerékpárosok ellen szervezkedni, amire ellenoldalról is igen aktív autósszidás a válasz (a Kerékagyon, amikor ennél a mondatnál tartok, 1036 kommentnél tart az ezzel foglalkozó post, perpill nem tudom, a legmainstreamebb blogokon kívül volt-e valamikor ilyen, de szerintem nem). Hozzáértés hiányában nem szeretnék hozzászólni a téma szakmai részéhez - bicikliutat vagy parkolót a Kiskörútra? -, sokkal jobban érdekel a kérdés, miért pont a közlekedés az a téma, ami a legbékésebb fórumozóból is kihozza a vadállatot.

Kiemelném: a neten, nem az utcán. Ott, ha elfogadni nem is feltétlen lehet, mégis érthetőek az indulatok. Megy az ember valahova a maga sok stresszével, és vadidegenek hülyeségei még jobban felhúzzák, aztán rosszul reagálja le, ilyen tényleg van, és azt is relatíve kevesen szeretik, ha éppen próbálják meggyilkolni őket. Anyáztam már én is ilyenkor, például amikor egy gyalogos a döbbenettől ledermedve csodálkozott a szemembe, hogy jé, bicikliúton egy bicikli. Örültem, hogy nem csaptam el, de miután hazaértem, nem azzal fórumoztam tele a netet, hogy mostantól tiltsanak be minden gyalogost.

Egyébként is hülyeségnek tartom ezt a megkülönböztetést, hogy akkor vannak autósok és biciklisták, és mi vagyunk a jók, ők a rosszak. Vannak, akik képesek betartani a közlekedés és a békés egymás mellett élés szabályait, és vannak, akik nem, totálisan függetlenül attól, mivel közlekednek. A normális autós vagy biciklista arról ismerkszik meg, hogy nem vesszük észre. És persze azért is fölösleges a szembeállítás, mert a legtöbben néha akkor is ráülnek egy biciklire, ha ezt nem állandóan teszik, autóban pedig szinte mindenki szokott utazni, még ha csak viszik is. Úgyhogy a legtöbben egyszerre vagyunk autósok és biciklisták, és sokan ezek mellé még tömegközlekedők is. De mondok durvábbat. Mi mindannyian gyalogosok vagyunk.

Bizony, Budapest a Kétmillió Gyalogos Városa, és ezt még senki nem használta ki érdekérvényesítésre. Csak persze ilyen a néplélek, amiben mindenki azonos, az nem izgi, mert nem lehet kivel szembenállni miatta. Vagy kezdjük el közösen szidni a mozgássérülteket?

A magyar demokrácia új állomásához érkezett a mai napon. Kiteljesedett a rendszerváltás, az 1989-es álom valóra vált. Igen, végre megtörtént. Az MSZP lekommunistázta a Fideszt.

Rendben, az tényleg igaz, hogy ha néhány témát nézünk, a Fidesz valóban balra áll a szociktól. Az meg persze különösen jó, hogy az MSZMP utódpártja annyira elítéli a kommunistákat, hogy a nagy riválisukat nevezik annak. De ez így együtt akkor is vérciki.

És nem az MSZP, nem a Fidesz, hanem az, hogy húsz olyan év után, mint amin átmentünk, még mindig az a téma, ki a vörös. Lehet számolgatni, melyik frakcióban ül több régi állampárti arc (nagyjából ugyanolyan sok), csak jó lenne végre ezen túllépni. Már 2002-ben is voltak első szavazók, akiknek csak nagyon kiskori emlékeik lehetnek a régi rendszerről, de jövő tavasszal olyanok is szavazni fognak, akik egész életüket a demokráciában élték le. Politikával legkorábban az Orbán-korszakban találkozhattak, Hornék alatt mentek áltsuliba, az meg már szinte történelem, milyen volt, amikor hároméves korukban elmaradt a Csipet csapat, mert meghalt Antall. Most komolyan arról menjen a vita, mi volt még ezeknél is régebben?

Egyszerűen unalmas. És ha még lenne esély az igazi kommunizmus visszatérésére - na akkor első feladata lenne mindenkinek kikelni ellene. De nincs. Az a téma, ki mit csinált 20-30-40-50 éve. Ez pedig már nem unalmas, hanem veszélyes, mert eltereli a figyelmet a jelenről. És csak arra lennék kíváncsi: ha majd már az utolsó ember is meghalt, aki 1989 előtt élt, vajon akkor képes lesz-e a politika a jelenbe nézni, vagy még mindig az lesz a legjobb kampányszlogen, hogy kinek mit csinált a huszadik század végén az ükapja?

Az SZDSZ nem szétesett párt, a cél, hogy megkerülhetetlen tényező legyen a választáson, nem tart sem az MDF-től, sem az LMP-től - mondja Boruzs András kampányfőnök. Ám legyen. És persze azt is mondja: tagságunk stabilan megmaradt.

Ízlelgessük ezeket a szavakat. Tagságunk. Stabilan. Megmaradt. Három olyan szó, amikkel külön-külön sem nagyon illik a mostani állapotában az SZDSZ-t jellemezni, hát még együtt. És komoly dilemma, mit higgyen az ember, melyik verzió jobb a két lehetséges közül - azért Boruzs mondta mindezt, mert úgy gondolja, hogy a magabiztosság fontos lesz a kampányban, vagy azért, mert tényleg így látja?

Az első esetben egyszerűen csak óriási tévedésben van. Persze, ha mondjuk négy és fél százalékon állna az SZDSZ, nem lenne gond semmi ilyesmivel, célközeli helyzetben nem árthat egy kis valóság feletti önbizalommal erősíteni a lehetséges szavazótábort, hogy aztán önbeteljesítő jóslatként tényleg meglehessen a küszöb. De az SZDSZ nem négy és fél százalékon áll, hanem nagyjából kettőn, és ezt pontosan tudja mindenki. Ekkora távolságnál már nem érdemes játszani a szavakkal, mert a liberális szimpatizáns - akinek az elvesztéséért amúgy is sokat tett már az SZDSZ az elmúlt időkben - nem azt fogja gondolni, hogy húú de jó, bejuthat a Szadi, elmegyek én is szavazni, nehogy véletlen miattam essenek ki, hanem azt, hogy ezek irtóztató hülyeségeket beszélnek. Majd elszomorodik, és beviszi az MDF-et 5 százalékra, ahogy tette júniusban.

A második verzió már nem kampánystratégiai kérdés. Ha Boruzs András komolyan gondolja, amit mondott, akkor alkalmatlan kampányfőnöknek. Ezt viszont, ha így van, intézzék el a párt kompetens döntéshozói.

Az elképzelhető legnagyobb hiba, amit válságban lévő párt elkövethet, az, hogy nem vesz tudomást a bajról. Márpedig az SZDSZ-ből nagyjából Kuncze háttérbe vonulása óta hiányzik a legalapvetőbb képesség is a valóság reális értékelésére. Anélkül viszont legfeljebb annyit lehet mondani: kár értük, de csak maguknak köszönhetik, hogy ott tartanak, ahol.

Vajon mikor nyilatkozza azt Retkes Attila, hogy megszűnik a reggeli kávé, mert ő azt nem szereti?