Elnöki rendszer, de minimum az elnök és a parlament közti hatalommegosztás, a miniszterelnöki poszt elértéktelenítése – egy lehetséges forgatókönyv a Fidesz kétharmados győzelme után. Mit jelentene mindez hosszú távon?

Kezdve a legfontosabbal: az elnöki vagy félelnöki rendszer nem jelent automatikusan demokráciahiányt. Az alkotmányos berendezkedés minden országban csupán a keret, a lényeg az, hogy milyen tartalommal töltik meg. Látunk országokat, ahol az elnöké a legnagyobb hatalom, és jól működő demokráciák. De lehetne sorolni ellenpéldákat is. Hogy nálunk hogy lenne, arról sajnos, nem valószínű, hogy akár a legjobb elemző tudna mást mondani: majd meglátjuk.

Orbán Viktor köztársasági elnökként. Olyan gondolat ez, amitől a legtöbb baloldali és liberális elborzad, pedig szinte semmivel nem rosszabb számukra, mint ha miniszterelnök lenne. Orbán Viktor ugyanis nem egy sátáni küldött, akinek hívó szavára elpusztul az ország, hanem egy politikus, akit lehet nagyon nem szeretni, de aki leváltható. És leváltható lenne elnökként is. Legfeljebb kicsit tovább tart a ciklusa, de ezért cserébe az is tovább marad majd hatalmon, aki a Fidesz-ellenesek jelöltjeként nyer.

Az, hogy egyszemélyi vezetés lenne, nem jelent komoly veszélyt. Ha a Fidesz egyszerű többséget szerezne csak, akkor is ez lenne, csak épp nem köztársasági elnöknek hívnák az első embert. És ugyanez igaz megfordítva is: ha egy politikus csapatjátékos, akkor a csapatban ugyanúgy tud dolgozni akkor is, ha formálisan övé az egyszemélyi hatalom. Nem a rendszertől függ, hanem a személytől.

Érdekes eljátszani a gondolattal: mennyi lehet az elnöki ciklus hossza? A mostani öt évet akár meg is hosszabbíthatják, eddig Stumpf Istváné a legvadabb terv, ő nyolc évről beszélt. Ez azért már elég kínos kérdéseket vethetne fel, mert ilyen hosszú hivatali ideje még az orosz elnöknek sincs. Persze, megtehetik. De a Fidesznek – a legönzőbb érdekből – önuralmat kell tanúsítania. A rendszert ugyanis úgy kell összerakniuk, hogy gondolnak arra is, hogy lesz idő, amikor ők lesznek ellenzékben.

A legsúlyosabb változás, amit az átalakulás hozna, az a kis pártok megszűnése lenne. Ha nem számít az öt százalék, csak az, hogy ki nyer, akkor ott két nagy párton kívül senkire nem fognak szavazni. Az MSZP összeomlásával épp most jön létre egy óriási üres tér, oda be lehet menni. A Fidesznek nem lesz mindig ekkora támogatottsága, mert kormányon ők is fognak hibázni. Ideiglenesen ez hozhatja a szélsőjobb megerősödését (ha szétesik az MSZP, akár a 2010–2015 közti népszerűségi listák második helyére is!), de amint magára talál egy nem jobboldali demokratikus erő, a Jobbik félre lesz söpörve. A helyzet innen azért érdekes, mert most még csak elképzelni sem lehet, mi lesz az.

Ha akár a bal-, akár a liberális oldalon felépítenek (vagy újjáépítenek) egy jó pártot, az meghatározó erő lehet az űr kitöltésekor. Erős ellenzék nélküli Fidesz nem lesz 2014/15-ig, ez biztos. Kormányképes alternatíva most nem látszik. Ha valaki jókor lesz jó helyen, hatalmasat nyerhet hosszú távon. A pártrendszer átalakulásának legérdekesebb évei előtt állunk. Ez még annál is komolyabb lesz, mint ami 1993–1999 közt volt. Végre egy nem lefutott játék.

eredetileg megjelent a tiaramagazin.hu-n

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.