Az MDF a politikai kommunikáció minden lehetséges szarvashibáját elkövette az elmúlt egy hétben, bármelyik kampánytanácsadó legizzasztóbb rémálmainak egyike lehetne ez a néhány nap. Kibeszélések, szétesettség, az egység képének látványosan totális hiánya. Amikor úgy tűnt, még az SZDSZ-t és Bokrost is kezdték elfogadtatni a választóikkal. Ha bukni fognak, nem kell majd nagy elemzői bátorság itt keresni az okokat.

Mert azt nyilván nem hiheti senki, hogy az MDF az egyetlen párt és az MDF-SZDSZ az egyetlen szövetség, amit súlyos belső ellentétek tagolnak. A belharc természetes része a politikának, csak a legnaivabbak gondolhatják, hogy az MSZP-ben és a Jobbikban nem estek egymásnak a jelöltek a befutónak tűnő helyekért, hogy az LMP-ben az 5% fölött mandátumot érő listás helyekért ne lett volna harc és sértődések százai, vagy hogy a Fidesz fontos emberei a háttérben ne lennének képesek egy pohár vízbe belefojtani egymást egy miniszteri vagy államtitkári székért. Ez nem baj, ez így természetes. Egy a lényeg: nem szabad beszélni róla.

Kampány alatt legalábbis semmiképpen nem. És úgy sem, hogy az bármiképp a párt ellen szóljon. Sokan kritizálják a Fideszen belüli diktatúrát, de vitathatatlan tény, hogy egy ilyen éles helyzetben ez a működőképes. És sokan kritizálják az MSZP belharcait, platformjait és örökös vitáit is a lassúság miatt, miközben azt sem lehet megkérdőjelezni, hogy egy normális pártról kialakított képhez (amilyen nekik már rég nincs) ez is komolyan hozzájárulhat. Gyurcsány a legsúlyosabb belharc után jutott hatalomra, de mindezt végig úgy kommunikálta, hogy nézzük meg, mi a legjobb az országnak és a pártnak. Majd amint közel került a választás, kezébe adták az egyszemélyi irányítást - és nyertek is.

A hiba, mint annyiszor másszor, megint ott van, hogy nem képesek látni a határokat, ezúttal épp a demokrácia és a hatékonyság közt. Olyan párt Magyarországon még nem volt képes soha sikert elérni, ami nem tudta legalább a kampány alatt elhallgattatni a belső vitákat. Ha az MDF-nél nem mérték fel megfelelően, hogy néhány ember zsarolási potenciálja mekkora veszélyt jelent, akkor amatőrök. Ha felmérték, és így is képtelenek voltak meggyőzni vagy kilóra megvenni őket, akkor gyengék. Ha viszont még ezek ellenére is bejutnak, akkor zsenik. És ezt a három megállapítást értse nyugodtan bárki szó szerint.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.