Önkormányzati választás fél évvel az új Országgyűlés felállása után, egy hónappal belelógva abba a határidőbe, amikor normális években már rég a költségvetést készítik. Ahogy idén is. Nonszensz. Már most tudjuk, hogy nem tudunk semmit, és hogy ebben október elejéig változás nem lesz. Mert a kormány titkolózik, nyilván ez az érdeke, a végén még olyat mondanának, ami miatt nem választanának meg tőlük valakit. És ez nem Fidesz-specifikus probléma.

Ha 2008-ban vagy 2009-ben előrehozott választás lett volna, annak sok érdekes hatása lett volna a politikára - ezt akkoriban keresztbe-kasul elemezték, de az egyetlen olyan pont, ami valóban a legkisebb kétség nélkül egyértelmű pozitívumot jelentett volna, valahogy kimaradt. Pedig nagyon szép lett volna: egy vagy két év különbség az országgyűlési és az önkormányzati választás közt.

Óriási lehetőségeket nyitott volna meg ez. Végre lehetett volna a választás után elkezdeni dolgozni, nem még fél évet kampányolni. Végre arról szólhatott volna minden egyes város és falu polgármester-választása, hogy a jelöltek mit csinálnának az adott hellyel, nem arról, szimpi-e a kormány. Végre. És akkor talán be lehetett volna tolni az önkormányzati választásokat tavaszra, nem a költségvetési hajrá közepén kellene kampányolni, talán még az a borzalom is előfordulhatott volna, hogy egy teljes hónappal a naptári év kezdete előtt meglehetett volna a költségvetés. Ami végülis csak olyan apróságokat jelent, mint stabilitás, előre tervezhetőség, ilyesmi. De ha nem, hát akkor nyilván nem...

Száznyolcvan fokos fordulatot vett a kormány költségvetési retorikája az elmúlt egy hétben, és ezt nem én mondom, hanem elég komoly elemzők. És ez így van jól. Orbán mai parlamenti beszédének ugyanis röviden az volt az üzenete: nem lesz itt egy darabig még jó világ. 3,8 százalékos hiány idén, 3 százalékos jövőre, és minden másban is keménység várható - végre.

Utoljára ilyesmit egy bizonyos Balatonőszöd nevű faluban jelentett be egy miniszterelnök, és bár az a beszéd más miatt maradt meg az emlékekben, a lényegi mondanivalóit tekintve pontosan ugyanannyira igaza volt, mint Orbán mostani jövővázolásának. Merthogy Magyarország bajban van - nem csak a világválság miatt, strukturális szinten is -, és azt bizony nem lehet tüneti kezeléssel meg simogatással megoldani. Például csak a legújabb esemény: Orbán arról beszélt ma délután, hogy krízis lehet a nyugdíjügyekben, ha a nyugdíjpénztárak elszámolására tett magyar-lengyel javaslatot nem sikerül keresztülverni Brüsszelen, "akuttá válik a probléma". Azt mondta, októberre várható döntés. Eközben a drága EU bejelentette, nem veszik napirendre a témát, és a későbbiekre sem tervezik ezt. Vicces, mi?

A körítés pedig? Az kit érdekel? Ha ezt Orbán úgy gondolja eladhatónak, hogy minden felelősséget átlapátol a szocikra, hát tegye, csak rántsa közben rendbe a gazdaságot. Ha ehhez naponta tízszer kell meghallgatnunk azt, hogy mocskosgyurcsány, akkor naponta tízszer fogjuk meghallgatni, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy egy gramm cselekvés többet ér tíz kiló kommunikációnál. Persze, kemény világ jön, bajban lehet a Fidesz is, mert amit most kell csinálniuk, az konkrétan a megtagadása mindennek, amit az elmúlt nyolc évben mondtak. De az előttük álló feladat akkora fontosságú, hogy ahhoz képest Orbán Viktor vagy bármelyik fideszes politikai jövője bolhányi részletkérdés. Úgyhogy kíváncsian várhatjuk október negyedikét, amikor lement az önkormányzati választás, és végre elkezdődhet minden.

Nem hittem volna, hogy ennyire hamar eljön az a pillanat, amikor azért szólok le valakit, mert túlzottan szidja a Fideszt. Különösen nem azt, hogy az áldozat nem szoci, hanem LMP-szimpatizáns lesz, de úgy tűnik, ez most így alakult. A kormány borzalmas, az ország élhetetlen, a demokrácia haldoklik, itt már nincs is miért jól érezni magunkat - és ez volt az a pillanat, amikor elég volt. Szóval itt egy picit azért állj.

Van ez a post. Tavaly írtam, és azokról a szerencsétlen jobbos arcokról szól, akik mintha úgy döntöttek volna, hogy ők márpedig csakazértse lesznek egy pillanatra sem jókedvűek, amíg az MSZP van hatalmon. Azokról a szánnivaló alakokról, akik napi huszonnégy órás programjukká tették a nemzetmegmentést és a szegény szerencsétlen elnyomott Magyarország sorsa felett való siránkozást. Eltelt másfél év. Tessék megfordítani a szöveget, kicserélni benne a pártneveket - és el lehet gondolkozni a tanulságokon.

Úgyhogy nincs más, mint újra leszögezni az akkori alapokat, teljesen függetlenül attól, hogy időközben volt egy kormányváltás: az az ember, aki a boldogságát teszi fel egy választás eredményére, az beteg. Az élet szép. Vagy nem. De mocskosul nem a politikán múlik, hogy a kettő közül épp melyiknek tartjuk. Körbe kell csak nézni a világban. Szakad az eső, nyer a válogatott, nők jönnek, mennek, vagy legjobb esetben maradnak, pedált kell cserélni a biciklin, Portnoy elhagyja a Dream Theatert. Ha valaki azt mondja, hogy ennél mindnél együtt fontosabb az, hogy hogyan értékeli Orbán a kormány első száz napját, az hazudik.

És még egyszer: nem a politika ellen szólok. Mert az fontos. Nagyon. De meg kell találni a maga helyét a világban. És semmi áron nem engedni, hogy ez kerekedjen mindenen fölülre.

Hát megszorít a kormány. Pedig de nagyon mást ígértek korábban! Persze, egyszeri nagyarányú adócsökkentés, meg 7,5 százalékos költségvetési hiány, az. Na de ez már a múlt - emlékezzünk, ne felejtsünk el semmit, de nézzünk a jövőbe.

Uraim, sok sikert kívánok. Azt hiszem, ez az egyetlen mondat, amit lehet üzenni a kormánynak az első ilyen tervek kiszivárgása után. Magyarországgal ugyanis jobb dolog nem is történhet, mint ha drasztikusan átalakítanak mindent, ami itt évtizedek óta rohad. Az egészségügyet, a szociális rendszert, az undorító állapotot, hogy feleannyian sem fizetünk adót, mint amennyien igen, az államon élősködők hadának brutális csökkentését, és ez bizony mind pénzbe fog kerülni. Mocskosul sok pénzbe. Jó magyar forintokba, nekünk, tízmilliónknak a forintjaiba. De nincs más megoldás, ezt most fel kell áldoznunk azért, hogy a későbbiekben ne a mi euróink bánják.

Orbán Viktor pedig pontosan tudja, hogy ez nagyon komoly áldozatokkal járhat a Fidesz számára is. Nem véletlenül beszélt dezertőrökről és nem véletlen mondta azt sem, hogy most kell lépni, addig, amíg még kétharmad van. Mert nem népszerű intézkedések kellenek, és mert ezekből látszani fog, ami amúgy is nyilvánvaló: hogy ugyan a kampányban nem gyakran szólaltak meg, de akkor is hazudtak. De na és? Menni kell tovább, megváltoztatni ezt az országot, ha már egyszer a lehetőség adott, és nem beszarni az első tíz százalék népszerűségvesztés után, ahogy régen Gyurcsány tette. Most negyven százalékot is veszthetnek, még akkor is ők vezetnék a népszerűségi listákat. Kérdés, lesznek-e elég bátrak, hogy tegyék, amit tenniük kell. Kis túlzással: hogy átlépjenek azon a határon, ami elválasztja a politikust az államférfitól. Sok sikert hozzá.

(via Facebook/Rácz István)

Délelőtt fél tizenegykor, amikor elkezdtem ezt a postot írni, még nincs elég kopogtatója a pesti LMP-nek, de nem kizárt, hogy lesz. (Update: negyed kettőkor bejelentették, megvan a 28 150 cetli.) A Fidesz új szabálya, ami miatt kevesebb, mint feleannyi idő alatt kell négyszer annyi ajánlást összeszedni, alaposan betett minden kis pártnak. De miért is jó ez a Fidesznek, és jó-e az országnak?

Az persze nyilvánvaló, hogy a végeredményt tekintve Jávor indulása vagy nem indulása nem oszt, nem szoroz, Budapest főpolgármestere októbertől Tarlós lesz. Nem számít igazán a Fidesznek a helyzet azért sem, mert az egyetlen, de nagyon fontos nyitott kérdés, hogy meglesz-e az önkormányzati többségük, ettől ugyanúgy nyitott marad, mert listát az LMP akkor is indíthat, ha nem lesz főpolgármester-jelöltje (az meg ugye Pesten a vicc kategóriájába tartozó felvetés, hogy esetleg ne lenne meg a 4 százalékuk). Annyira nem játszanék azzal a gondolattal sem, hogy a 2014-es lehetőségeket akarnák szűkíteni - irtózatos presztízsveszteség lenne az LMP-nek, ha most nem indulhatnának, de jó kommunikációval és jó politizálással ezt vissza tudnák hozni négy év alatt. Ha tényleg jól csinálják a dolgukat, akkor akár pesti győzelemre is esélyesként, nem érdemes elfelejteni, hogy Budapest még mindig nem konzervatív város, és egy Tarlóstól nem is lesz az.

Magyarul a Fidesz azzal, hogy megpróbálja a pillanatnyilag gyengébb ellenfeleit már az indulás előtt kizárni a versenyből, önmagának nem tesz jobbat, a végeredményt érdemben nem befolyásolja, tehát az országnak nem árt (legfeljebb az LMP-seknek, de azért ők messze nem az egész ország), ellenben elérik, hogy mindenki őket köpködhesse, milyen antidemokratikusak. De van egy még súlyosabb probléma.

Az LMP-nek borzasztó sok hibája van, de azért a szocikkal mégsem nagyon összehasonlíthatók. Viszont a brutálisan erős kormánypárton kívül momentán egyetlen párt létezik ma Magyarországon, aminek nem probléma a Fidesz új szabályai szerint sem összehozni az indulást, ez pedig épp az MSZP. Ha bejönnek a tervek, akkor szeretett kormányunk elérte, hogy aki nem bírja a Fideszt, annak ne maradjon más választása, csak az MSZP. És két ilyen alternatívánál rosszabb dolog ma nem nagyon történhet Magyarországgal.

Tarlós István nem ronda. Jó, nyilván nem a klasszikus férfiszépség ideáltípusának egyszemélyi megtestesítője, de mégsem az az arc, akiről első ránézésre egy láncfűrészes sorozatgyilkos jutna az átlagválasztó eszébe, akire aztán soha nem bízná még egy kisbolt vezetését sem, nemhogy a mi csöpp kis Budapestünket. Ehhez képest úgy tűnik, a Fidesz mégis vállalhatatlannak tartja a kinézetét - legalábbis másra nehezen lehet gondolni, amikor egy plakát nem sok, annyit nem raktak ki a főpolgármester-jelöltjükről.

Mert az nyilván a lehetőség szintén sem merül fel, hogy megint eljátsszák ugyanazt, amit tavasszal, hogy még csak véletlen sem mondanak semmi konkrétumot a választás előtt. Eszünkbe sem juthat, hogy megint csak az MSZP elleni szavazatok kellenének nekik, és azt majd hatalomra jutva elárulják, hogy mire is adott nekik felhatalmazást a hatalmas nagy fülkeforradalom. Mert egyébként mindenre felhatalmazást fog adni, efelől ne legyenek kétségek.

Amúgy vidéki olvasók elárulhatnák: náluk is ez megy? Itt, ahol a jobboldal sose volt átütően népszerű, és most is csak a szocik és a liberálisok totális önamortizációja miatt fognak nyerni, még talán érthető is, hogy nem tarlósozzák össze a várost. De ettől függetlenül egy rossz vicc.

Pálffy István módosító javaslatot nyújtott be a médiatörvény tervezetéhez.

A módosító harmadik pontja egy mondatot kivesz az eredeti szövegből. A Pálffy szerint kizárandó mondat:

Mindenkinek joga van a média útján közzétenni véleményét.