Mindjárt új elnöke lesz Magyarországnak, a Gulyásdemokrácia pedig ennek örömére szeretné őt meglepni egy kis ajándékkal. Meg persze ha úgyis új médiatörvény lesz a blogokra is érvényesen, nem árt elkezdeni már most nyalni. Szóval ha Schmitt Pali bácsi jelentkezik az itteni mailcímünkön (bár az internet a fiataloké, ahol elvész a szép magyar nyelv, de akkor is), megkapja ezt a pólót, megbeszéljük a részleteket, hol, mikor szeretné átvenni. Nagyon jól fog állni!

A Parlament mai döntése értelmében ezek után az önkormányzatok kinevezhetnek alpolgármestereket csak úgy is, olyan emberek közül is válogatva, akik nem tagjai a testületnek. Szóval akiket nem választott meg senki. És ez így van jól.

Már tudniillik mert az emberek buták. És a végén még politikai alapon döntenének az önkormányzati választásokon. Akkor pedig kénytelenek lennének az alpolgármesterek is politizálni, és hát akkor mit kezdene magával az a rengeteg névtelen önkormányzati zseni, aki ezer örömmel dolgozna a városáért az alpolgármesteri székben ülve, de az a mocskos pártpolitika nem engedi őket? Mert annyira mélységesen tiszta emberek ők, hogy tényleg nem megy nekik az a mocskos politizálás. Szegények, szegények.

Csak szerintem a döntés még így is enyhe. Meg hát tovább kéne lépni. Például a magyar emberek annyira, de komolyan annyira buták, hogy több, mint 46 százalékuk még mindig nem szavazott a Fideszre, és a Parlament majdnem egyharmadába olyan képviselőket küldtek, akik csak beszélni tudnak a kormány ellen, de bezzeg alkotni, azt már nem. Szóval ezek a sajnálatos tévedésből odakerült képviselők csak visszafogják a kormányt a munkájában, csak a baj van velük, viszont nyilvánvaló, hogy ténylegesen nem tudnak megakadályozni egyetlen kormánydöntést sem, vagyis semmi értelme a létezésüknek. Az ilyenek beszavazására mi szükség?

Úgyhogy azt hiszem, ahhoz, hogy az emberek természetes butaságát kompenzáljuk, világos, milyen új törvényre van szükség. Aki nyeri a választást, az ne csak az önkormányzati alpolgármestereket választhassa ki, hanem az egész Parlamentet. Akkor lesz csak igazán jó a munka! Nem tudom, más hogy van vele, de én már alig várom.

Ez egy reklám a kurucinfóról.

A Gulyásdemokrácia viszont még jobbat ígér.

Nálunk muhi csata 30%-os akcióval, két elbukott világháború szinte ingyen, török hódítás -40%-ért, devizaként akár lírát is elfogadunk, százötven éves részletfizetéssel.

Ugyanitt mohácsi vész féláron.

Semjén Zsolt szerint Bugár Bélának el kell döntenie, magyar párt-e a Híd vagy nem. Úgy tűnik, a Fidesz és csatolt műkeresztényei már a határokon túl is folytatják az itthon megszokott retorikájukat: az a magyar, aki rájuk és barátaikra szavaz.

"Mi a választóinknak akarunk bizonyítani, nem Semjén Zsoltnak, és nem Magyarországnak. (...) Választóink háromnegyede magyar, de még ha nem volna is ennyi választónk, akkor se felejtjük el, hogy magyarok vagyunk. Minden választónk érdekét, így nyilvánvalóan a magyar választók érdekeit is képviselni fogjuk a kormányban” - mondta erre Bugár. Értelmes, okos mondatok, olyanok, amik túlzottan is hiányoznak a határon inneni magyar politikából.

Nem tudom, látta-e Semjén, mi történt Szlovákiában az elmúlt hónapokban. A Fidesz által támogatott MKP kampánya gyakorlatilag egy dologról szólt: hogy ők a magyarok, és senki más nem az. A negatív kampány soha nem látott méretű volt, komolyan úgy lehetett érezni, hogy a magyarok Hídra szavazó részét az MKP jobban utálja, mint Slotáék. Eközben az itthoni új kormány is nyomatta az eszement népnemzetieskedő politikát, és a felvidéki magyarok többsége végül határozott véleményt mondott minderről. Kevésbé finoman: elzavarták az MKP-t még a Parlamentből is, a Hídból pedig kormánypártot csináltak.

Nemzeti együttműködés nem létezik, csak nagyon buta nemzeteknél. A magyar viszont nem buta nemzet, úgyhogy megvan az a csodálatos tulajdonsága, hogy - néhány érdekes kádéenpés politikussal ellentétben - képes differenciáltan gondolkozni. És ha egy értelmes nép tagjai gondolkoznak, akkor természetesen hamar lesznek véleménykülönbségek is. Tisztességes, értelmes magyar ember lehet itthon fideszes is, MSZP-s is, LMP-is, és ugyanígy felvidéki magyarként is lehet akár Híd-, akár MKP-szavazó valaki. A világ ettől is szép, iszonyú unalmas volna, ha mindenki mindenről ugyanúgy gondolkozna, csak azért, mert egy népbe tartozunk. Úgy néz ki, a kormányunk ezt még nem fogta fel.

És ami még ennél is fontosabb: szerencsére erősen bebukóban van az a lassan száz évvel ezelőttről ránkragadt felfogás, hogy egy határon túli magyar számára a politikában egyetlen dolog lehet fontos, az, hogy ő határon túli magyar. Ez a végzetesen túlegyszerűsítő hazugság elfeledkezik arról, hogy az ember pártválasztásába beleszámítanak olyan dolgok is, mint hogy mit gondol a gazdaságról, az oktatáspolitikáról, az egészségügyről, a nyugdíjrendszerről, az EU-ról, és mindez teljesen független attól, hogy éppen milyen nemzetiségű. Hogy egy liberális felvidéki magyarhoz közelebb áll politikában egy liberális szlovák, mint egy konzervatív magyar. És hogy mindettől még nem szabad megkérdőjelezni sem az ő, sem a hasonló gondolkozású magyarok pártjának magyarságát.

Most, hogy bejelentették a Fidesz jelöltjét az elnökségre, itt az idő, hogy jöjjön a kérdés, aminek már régen jönnie kellett volna. Jó lesz-e nekünk Schmitt Pál?

Nyilván a pozíció hatalmi szálát felejtsük is el, Magyarországon az elnöknek legfeljebb presztízse van, tényleges hatalma kevés. Csak azért nem mondható az, hogy semmi nincs, mert ha megszólal vagy visszaküld egy-egy törvényt, akkor azt ugyanúgy megszavazhatja ugyan a Parlament újra, de a közvélemény felfigyel rá, ez pedig fontos. Azt nyilván nem várhatjuk Schmittől, hogy majd a mostani kormány törvényeit vétózgatja meg, de ha majd négy év múlva kormányváltás lenne, az újak ellen sem tudna semmit se tenni. Nézzük a presztízst!

Teljes nyomulás, a Fidesz betolja mindenhova a saját embereit, nem kivétel az elnöki poszt sem. Mindez igaz. És alapjáraton nem is szép. Pártpolitikus, igen. De mielőtt bárki túlzottan felháborodna ezen, nem árt egy pillanatra visszaemlékezni arra, hogy Magyarország történelmének legjobb köztársasági elnöke, Göncz Árpád, nem titkolta egy pillanatig sem, hogy az SZDSZ tagja volt elnöksége előtt, rövid ideig képviselője is, és azt sem, hogy mindmáig liberális. Mégis képes volt az ország legnépszerűbb politikusává, jó elnökké válni, elég integratív személyiség ehhez.

De elég integratív-e Schmitt, olyan embernek tűnik-e, akit ha nem is jó, de mindenesetre vállalható arcnak találhat az is, aki nem fideszes? Az alapok megvannak benne. De egy olyan erőteljes kormányzati nyomulásnál, mint amilyen a mostani, nehéz lesz ezt a látszatot megszerezni-fenntartani. Szóval nem, erre nem valószínű, hogy Schmitt képes lesz. Ha nem lenne ennyire átpolitizált az egész ország, és ha nem lenne ennyire agresszív a kormány, akkor talán valóban lehetne ő a nemzeti egység arca. De így nem. Tűnhet-e a magasztos poszt betöltője méltónak a nemzet egységének kifejezésére, és nem csak Orbán szánalmas strómanjának? Lesz-e alkalom, hogy ne emlegetnék fel neki, hogy a '84-es olimpiát az egész magyar nemzet felé mégiscsak ő fúrta meg? És aztán ott a jobboldal örök mantrája: megbüntetni és kizárni a közéletből azokat, akiknek bármi köze volt 1989 előtt az MSZMP-hez. Ehhez képest most lenne egy volt kommunista elnökünk? Ezt így vajon hogy?

És ha már elnökválasztás, ne feledkezzünk meg a legszomorúbb részletről sem. Amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy ki a halál az a Balogh András. Az elbukott választás után sejteni lehetett, hogy az MSZP sok idő alatt fogja tudni csak összeszedni magát, már ha egyáltalán, de ilyen szintű szánalmasságra még tőlük se számíthattunk. A vereség elviseléséért betenni elnökjelöltnek egy színtelen-szagtalan, abszolúte semmilyen arcot, akinek a nevét nem ismerte senki sem korábban, akinek sem a személyéről, sem a munkájáról nem tudunk semmit - aki nyilvánvalóan még Schmittnél is alkalmatlanabb volna Magyarország elnökének, nos, ez nem csak pártpolitikai szégyen, hanem az elnöki poszt, és rajta keresztül valahol az egész ország megcsúfolása.

A Jobbik és az LMP nem szerzett elég mandátumot a jelöltállításhoz. Rossz helyzetben is lehetnek most, választani a borzalmas és a botrányos között.

Az új médiaszabályozás legérdekesebb része szinte mindenki szerint az, hogy ha valakinek nem tetszik a róla leírt vélemény, akkor válaszolhat rá. Sokan megírták már, hogy a vélemény kinyilvánításának szabadságát így korlátozni annyira nem divatos Európában, ezeken a sablonmondatokon most gyorsan túl is lépnék - a változtatás nem csak antidemokratikus, hanem szinte teljesen lehetetlen elfogulatlanul betartattatni is. Nagyon úgy néz ki, van pár apróság, ami elkerülte a jogalkotók figyelmét.

Ilyen például kapásból az internet. Mert oké, hogy konzervatív kormány, és hogy ezek a modernek már megint kitaláltak valami új huncutságot, de a nagy büdös helyzet az, hogy a net megkerülhetetlen, és a válaszadás joga itt konkrétan már megvalósult. A legtöbb helyen kommentelhető minden hír (az Indexen épp nem, de ezt bőven kompenzálja az, hogy az ország egyik legjobban működő fóruma az ottani), meg szokott történni, hogy az, akit kritizálnak, szintén reagál ott. Az eredmény viszont nem igazán az, amit a kormány elvár, merthogy a legtöbb esetben az sül ki az egészből, hogy a kritika tárgya csak még mélyebbre húzza le magát. Vannak persze kivételek is, de ez a ritkább. És a neten nincs meg az a terjedelmi korlát sem, ami a nyomtatott sajtóban kegyetlenül köti a szerkesztőket, és amiért ők majd vigyázni fognak a tollukra: Átlagos Hírportál majd lehoz néhány kijavító véleményt, és? Ha uncsi, legfeljebb nem kattint oda senki, egy kicsit lejjebb pedig jöhet a lényeg. Egyszerű dolgok ezek mindenki számára, aki nem 1990-ben él.

De akár nyithatunk is, és az online mellett foglalkozzunk a nyomtatott sajtóval meg a tévékkel, rádiókkal is. Ismeri-e a kormány vajon az olyan fogalmakat, mint mondjuk a gúny, az irónia, cinizmus, szarkazmus, és még pár hasonlót? És ha igen, mit akarnak kezdeni velük? Elég szürreális látvány lehet mondjuk egy gúnyos cikkre leadott válaszvélemény. Mindenesetre érdekes a gondolat.

És aztán ott a leginkább kínzó kérdés: arról szól ugye a szabályozás, hogy azonos terjedelemben, hasonló körülmények közt lehet válaszolni. Na most próbáljuk meg elképzelni a helyzetet, ahogy mondjuk egy tehetségesebb karikaturista rajzol valamit Szijjártó Péterről, ahogy éppen vadonatúj pulóverében egy csontváz társaságában forintot shortol. Ekkor Szijjártó megteheti, hogy visszarajzol valamit? Vagy a rajz néhányszor néhány centis méretében írott szöveggel reagálhat? Szóval igen, a szabályozás legnagyobb nyertesei nem a kormánypárti politikusok, hanem a karikaturisták lehetnek. Ilyenkor sajnálom, hogy soha nem volt rajztehetségem.

Nagy indulatokat kavart, hogy az új nemzeti radikális izé szórakozóhely vendégei megverték az első embert, aki kijött a szomszéd melegbárból. A hír - bár egyelőre alátámasztva nincs, csak az áldozat elbeszéléséből ismerhetjük - önmagában is elég szomorú, ha igaz, de itt most nem ez az igazán érdekes. Hanem az, hogy miután kikerült a netre, több cikk és post alatti komment alapján egy csomó júzer, úgy tűnik, láthatta az esetet és személyesen ismeri a szereplőket, hiszen nem egyszerűen véleményt írnak, hanem tényként közlik, hogy

- az illető provokatív ruhában volt, ezért verték meg,

- mindenképp fel akarta hívni magára a figyelmet kint is,

- nyílt utcán volt együtt saját nemű valakivel,

- átlagos pesti belvárosi,

- áprilisban arra az SZDSZ-re szavazott, ami egyébként nem indult a választáson,

- és amúgy is hiteltelen kamu az egész, mert előbb arról ír, hogy reggel 5:40. körül, aztán arról, hogy fényes nappal.

Ezt az utolsó két pontot leszámítva, merthogy bizony, olyan ultraliberális hely ez a Budapest, hogy júniusban már hajnal fél ötkor is világos van, az egyes állítások még akár igazak is lehetnek, bár verésre akkor sem okok. De erről fogalmunk se lehet, mert az eredeti szövegben szóba se kerülnek. Szóval azt még meg lehet érteni, ha nem is jó dolog, ha valaki az a véleményében előítéletes. De hogy egyszerű, igen/nem alapon belőhető ténykérdéseket is tudjon ennek köszönhetően?

Egy kis időrend. Múlt csütörtökön a parlamenti házbizottság megtárgyalta az e heti két ülésnap napirendjét. Ettől a ponttól lehetett tudni, miket fognak tárgyalni most - elvileg.

Pénteken a Fidesz az ellenzék számára váratlanul beterjesztett egy törvényjavaslatot a választási törvény módosításáról. A lényege nagyjából annyi, hogy már őszre maguk jelölhették volna ki a választási bizottság tagjait. Az ellenzéknek maradt hétfőig nulla darab munkanapja felkészülni, de ez mellékes lett volna, mert mivel nem vették fel előző nap a hétfői napirendre, legfeljebb másfél héttel később lehetett volna tárgyalni.

Hétfő kora délután a Fidesz megszavazta, hogy a napirend módosításával már aznap tárgyalják mégis. Megszavazták azt is, hogy a részletes vitára bocsátás ne a szabályoknak megfelelően egy héttel az általános vita után, hanem rögtön a lezáráskor legyen, másnap részletes vita, és jövő héten el lehet fogadni a törvényt (majd rohamtempóban feltölteni a választási bizottságokat fideszesekkel).

Hétfő este fél tizenegykor elkezdődött a vita, mindhárom ellenzéki párt a maga stílusában kimondottan sikeresen magyarázta, miért rossz a javaslat, a Fidesz elég látványosan sarokba szorult.

Hétfő éjfélkor, amikor javában tartott a vita, az előterjesztő javaslatára a fideszes többség megszavazta, hogy azonnali hatállyal zárják le - a frakcióknak ezután öt-öt percük maradt reagálni, és vége. Az indoklás: már minden elhangzott, és késő van.

Mondhatnám, hogy nem is szeretném kommentálni. De nem mondom. Mert ezt nem lehet kommentár nélkül hagyni. A kormánynak nem elég, hogy mindent megszavazhatnak (erre megvan a legitim választói felhatalmazásuk), úgy tűnik, arra is szükségük van, hogy az ellenzék meg se szólalhasson. Sok rossz és akár autoriter hajlamú kormányunk volt már, balról és jobbról egyaránt, de ilyet utoljára a kommunisták csináltak. Nagyjából 1988-ban. Volt a Fidesznek kitől tanulnia. Így viszont ennek nincs értelme. Akkor ne játsszunk parlamentarizmust, akkor ne csináljuk a demokráciát. Itt fejezzük is be. Szégyen.