Most, hogy újra érdekesek a parlamenti közvetítések, négy párt öt frakciója játssza a mindenki mindenki ellent, nem csak a két blokk egymással szemben meccs folyik, érdemes egy kicsit közelebbről is megnézni, ki kivel szavaz együtt, mikor, hányszor és hogyan. Török Gábor blogján adott nemrég egy részletesebb, szöveges elemzést, a Gulyásdemokrácia maradna a táblázatoknál és a számoknál. Mégpedig olyan számoknál, amikből lehet statisztikát csinálni a későbbiekben is, úgyhogy ezekre a táblázatokra időről időre vissza fogunk itt térni. Nézzük tehát a 2010. májusi szavazásokat (a teljes lista itt).

(Ha egy frakción belül szétszavazás volt, ide a többség szavazata került be.)

Azaz a Fidesz és a KDNP minden szavazásnál, a Jobbik a szavazások kétharmadánál, az LMP 42%-ban, az MSZP pedig a szavazások harmadánál voksolt a többséggel. Ha pedig azt nézzük, melyik párt hányszor szavazott együtt másokkal, akkor ez a kereszttábla jön ki:

Ha pedig mindebből kivesszük azokat a szavazásokat, ahol egyhangú vagy majdnem egyhangú lett a döntés, azaz csak azokat nézzük, ahol voltak komolyabb ellentétek, akkor még tovább árnyalódik a kép. Látszik, hogy a Fidesz és a KDNP gyakorlatilag egy pártnak tekinthető. A kormánytól a legtávolabb az MSZP áll, ők csakis akkor szavaztak a két kormánypárttal együtt, amikor mindenki más is. Az LMP is távolabb lőtte be magát a kormánytól - ők azért sokszor szavaztak az MSZP-vel együtt, de a szocialistákkal ellentétben több alkalom is volt, amikor a kormányt támogatták. Mindenkitől a legmesszebb egyelőre a Jobbik van. Ugyan a számadatok náluk nem alacsonyak senkihez sem mérve, de nem magasak, nem lehet egyetlen másik párttal sem összekötni őket. Jól láthatóan megmutatkozik a szavazataikban is a céljuk, hogy egyaránt legyenek a kormány és az ellenzék ellenzéke is.

Sokan mondják, hogy az új képviselőknek még szokniuk kell a munkájukat. Néha úgy tűnik, a sajtónak sem árt szoknia az új képviselőket. Ez valahogy egy darabig még rendben is van. Na de azért van, ami még így is meredek...

Debrecen polgármestere "kijelentette, még mindig vannak olyanok az országban, akik nem akarják a nemzeti együttműködést. Kósa szerint a főváros az utolsó fészke annak a gondolkodásnak, amelyet szeretnének múlttá tenni." Köszi.

Nem tudom mondjuk, mit szól mindehhez az a kicsit több, mint négyszázezer ember a kétmillió pesti közül, aki most a Fideszre szavazott, de gondolom, nem túlzottan örülnek annak, hogy őket is lehülyézték. Persze, tény, hogy a Fidesz nagyon nem szereti ezt a várost, és az is, hogy ez az érzés többé-kevésbé kölcsönös. És ez akkor is így marad, ha éppen ők nyerik majd meg az őszi választást itt is, tudniuk kell, hogy a komolyan vehető ellenfél hiányának köszönhetik ezt majd. Ezen kívül ott van a beszédben egy jókora adag vidéki frusztráció, amikor a szegény ember nem érti, hogy igenis van kultúra két Budapest vége tábla között, sőt, még a Nagykörúton belül is. Ami persze más, mint az övé, és aki annyira korlátolt, hogy nem érti meg, hogy ugyanazon az országon belül is lehet sokszínűség, az megérdemli, hogy idegeskedjen, amiért pestinek lenni (is) jó.

A városi levegő szabaddá tesz - mondták azok, akik évszázadokkal ezelőtt benépesítették ezt a helyet, és az utódaik egy jó nagy része továbbra is kitart emellett a mondat mellett. Igen, ez az az - alapvetően szabadelvű - város, ami sokáig fenntartotta az SZDSZ-t, amíg volt értelme, ami most közel 13 százalékkal választotta az LMP-t, és ami nem engedte meg Magyarországnak a szégyent, hogy a Jobbik legyen a második erő. És ami minden valószínűség szerint ősszel jobb lehetőség híján konzervatív főpolgármestert fog választani magának. Épp ezért is hülyeség, amit Kósa most mondott.

Mert lehet, hogy a vidéki kisfiút idegesíti az, hogy más magyarok Pesten más körülmények közt képesek élni, mint ő. De a politikai elit egyik nagyágyúja nem engedhetné meg igazán magának, hogy kétmillió embert en bloc lehülyézzen. Különösen úgy nem, hogy a Fidesz 2002-ben már megtapasztalhatta, hogy ha kormányon haragban vannak Budapesttel, akkor Budapest hogy bünteti meg őket.

Vannak napok, amikor érvényét veszti mindaz, amit addig hittünk a világról. 1985. május 29-e ilyen nap volt. A Heysel tragédiájáról szóló cikkekben általában (teljes joggal) földig gyalázzák a szurkolókat, és a kevésbé felületes szerzők a rendezőket. Furcsa - és sajnos ritka téma - azonban, az az este hogy formálta át a médiát.

A végül megtartott BEK-döntő előtt és alatt a leghelyesebben a német tévé viselkedett, azzal, hogy nem adták le a meccset. Rögtön utána elkezdődött a felelősök keresése. A média elsőre kimondta a verdiktet: az egyedüli bűnösök a szurkolók. A bűnösséggel nehéz is vitába szállni, ám az egyedül kitétel már annál problémásabb. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg felvetették, hogy a meccs szervezőinek a felelőssége is benne volt a tragédiában, az UEFA pedig szinte tisztán került ki az ügyből. De ez még csak a kisebb baj volna - az igazán súlyos károkat az ezutáni lelátói események tálalásával okozzák. Még egy ilyen eset azóta sem volt, mégis, a híreket figyelve néha mintha minden hétvégén hasonlók történnének.

Kemény a harc a médiában. Az emberek otthon néznék a híreket, de ha unalmas, elkapcsolnak, nem veszik meg az újságokat. A szerkesztőknek szükségük van könnyen olvasható cikkekre, látványos vágóképekre. Mi sem egyszerűbb, mint egy majdnem végig békésen lejátszott teljes bajnoki forduló tíz nem békés másodpercét mutatni. Vagy - mint ahogy arra már volt példa, nem egyszer - régi, akár több, mint tíz évvel korábbi képeket betenni. A szurkolói balhékkal könnyen eladható bármi, és ezt gátlástalanul ki is használják.

Különösen szánalmas ez a hozzáállás az olyan helyeken, mint Magyarország is, ahol tulajdonképp már évek óta nem volt komolyabb lelátói botrány. Egy súlyosabb eset volt mostanában, de ott sem a két tábor esett egymásnak. A többi? Verbálagresszió és legfeljebb akkora összecsapások, amekkorák minden hétvégén vannak vidéki kocsmák előtt. Azok sokkal csúnyább esetek tudnak lenni, csak oda problémásabb kimenni forgatni. Az átlagpolgár pedig, aki nem ismeri a körülményeket, csak amit mutatnak neki, ül a tévé előtt, és szörnyülködik. És még annyi sem jut el a tudatáig, hogy szurkolói körökben az egyik legaljább aljadolognak számít nők és gyerekek mellett a békés nézőket támadni. Hogy másokat kihagyva felnőtt emberek szabad akaratukból mit csinálnak egymással? Könnyen eladható, de talán mégsem egy Heysel-szint.

És mindezzel nem azt akarom állítani, hogy nemlétező problémáról lenne szó. Vannak helyzetek, amikor a szurkolók a bűnösök, huszonöt éve például biztosan egy ilyen helyzet volt. De mindenért bűnbaknak megtenni őket - talán el kéne gondolkozni, hogy nem csak a lelátón lehet a hiba, hanem a sajtópáholyban is.

Ma délelőtt szavaztak a kettős állampolgárságról, Vona Gábor például úgy, hogy nem szavazott. Megesik az ilyen, különösen ha valakinek tényleg annyira fontosak a határon túli magyarok.

A Jobbik-elnök indoklása saját honlapjáról röviden: "Rosszul tájékozódtam, és ennek következményeképpen nem tudtam a zárószavazás konkrét időpontjáról. Egy korábban egyeztetett, a múlt hétről elhalasztott rádiómeghívásnak tettem eleget."

Tudom, hogy én már csak ilyen nemzetietlen vagyok, úgyhogy nem számít, amit írok, de egy apróságot mégis hadd ajánljak Vona Gábor figyelmébe. Ha a laptopján beírja azt a megfelelő helyre, hogy www.parlament.hu/napirend/napirend.htm, és nyom egy entert (fujj, angol szó), akkor ott talál néhány egész hasznos információt arról, mi mikor is lesz a munkahelyén. Például megtudhatja belőle, hogy 2010. május 26-án, szerdán 9:00-kor kezdődik az ülés és az aznapi első napirendi pont a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak szavazása és lehetőség szerint a zárószavazás. Nem tudom, egy jobbikos agy eljut-e odáig, hogy e két rendkívül bonyolult adatot összekombinálva rájöjjön, hány órakor lesz a szavazás, nekem speciel sikerült.

Vagy csak olyan akar lenni, mint Orbán. Végülis egy út ez is.

Azt írja az index, hogy "Szijjártó Péter újságíróknak nyilatkozva elmondta: a rendszerváltás óta ez az első alkalom, hogy a leendő miniszterelnök által benyújtott program teljes egészében tartalmazza a választásokon általa vezetett politikai szövetség képviselte választási programot." És ez pontosan így is van. Lépjünk túl azon a kínos kérdésen, hogy akkor ezek szerint a Fidesz 1998-as kormányprogramja is rossz volt-e, nem ez a lényeg. Szijjártó nem hazudik.

Ahogy a Fideszből, és egyáltalán, a teljes politikai életből senki sem. Hiszen ugye minannyian emlékszünk még, hogy a kampány alatt hányszor hallgathattuk a fideszes politikusoktól a pártjuk választási programját? Szinte figyelni is képtelenség volt már a hírekre, olyan összetett, komplex, és rendkívül mélyen kidolgozott célrendszert és üzeneteket fogalmaztak meg. Ez visszaköszön a kormányprogramban is, például már az első oldalon le van írva, hogy itt az idő.

Na de csak semmi gúnyolódás. Mert Szijjártó tényleg igazat mondott. A kormányprogramban valóban ott van szó szerint leírva a Fidesz teljes kampányanyaga. Hiánytalanul. Több ezerszer is. Minden egyes szóközben.

A Debrecen egy BL-meccsét és egy régebbi UEFA-kupa-selejtezőjét vizsgálja az UEFA bundagyanú miatt; az NB 2-es Gyirmótból egy évre eltiltották Kiprich Dánielt, mert a vád szerint megpróbált megvásárolni egy meccset; az NB 3-as Battonya három játékosát vádolják bundával. Ez így csak az elmúlt egy hét termése. Minden osztályból egy kis finomság, nem rossz bajnoki zárásnak.

Persze ne csak magunkat, magyarokat ostorozzuk, az egész focivilág hangos a fogadási botrányoktól. A jól bejáratott, és az alsóbb osztályokban a pletykák szerint mindmáig töretlenül népszerű kinek van pénze feljutni / bentmaradni verseny mellett mostanában már a fogadás a divat. Akár még tizenöt éve ez kontrolláható is volt, de az online fogadások megjelenésével, úgy tűnik, végleg kicsúszott az irányítás a tisztán játszók kezéből. Ezért nem vicces, mint sokak szerint, hanem ijesztő, hogy már a harmadosztályú magyar meccsekre is lehet fogadni, és persze a kispénzű NB 2-es csapatoknál is nagy lehet a kísértés. AZ NB 1-ről nem is beszélve: a tévés meccsek alatti élő fogadások tökéletes terepet kínálhatnak mindenkinek, aki nagyobb pénzt akar szerezni. Félidei 2-0-ás hazai vezetésnél megtenni egy vendéggyőzelmet nagyon sokat fizet, huszas szorzó körül lazán ott van. Ha pedig egy csapat már tudja, hogy nem lesz bajnok, nem fog kiesni, és jönnek egymás után a furcsa eredmények - meglep bárkit, hogy felmerül a bundagyanú? (és na vajon kiknek szurkolok, hogy pont ez a példa jutott az eszembe? ötezres kérdés, menjünk tovább)

És ez az egész bizonyíthatatlan. Ha vannak bűnösök, a lebukási esélyük minimális. Pedig a szurkolók klubhovatartozástól függetlenül úgy beszélnek a bundáról, mint nyílt titokról. Konkrét nevek terjengenek, kik vannak benne - nevek, amiket nyilvánosan kimondani vagy leírni nem lehet, mert agyonperelhető lenne, aki megtenné. A törvény, ami nagyon helyesen védi az ártatlanokat a rágalmazás ellen, védi a bűnösöket is. És amíg a hatóságok tehetetlenek, addig a média és mi, szurkolók is azok vagyunk.

Pedig mi vagyunk büntetve. Mert a szurkolók ugyanúgy eljárnak majd meccsekre, akkor is, ha tényként könyvelik el, hogy a fél bajnokság meg van véve, akár igaz, akár nem. És ha ezek után akárkinek a csapata az év meccsén nyer 5-0-ás hátrányból fordítva 6-5-re, egyébként teljesen tisztán, vajon nem jutna a saját szurkolói eszébe, hogy ott is gáz lehet? Tudnának ugyanúgy örülni, mint ha nem volna ez az egész mocsok? De ezek csak mi vagyunk, mostaniak, és mi már menthetetlenek vagyunk, bármi történjen, szeretjük, amink van. Csak emlékezhet bárki, milyen volt tizenkét évesen lelkesedni a fociért, és aztán abból a hévből felnőttként is megőrizni valamit. Mit mondhatnánk egy mostani kissrácnak, miért szeresse ezt az egészet? Nincs válasz.

Jön az MSZP, és nyávognak, hogy nincs elég nagy jogköre az egyharmad alatti ellenzéknek, meg úgy egyáltalán abban a kevesebb, mint egyharmadban az egymáshoz még csak véletlen sem közel álló három ellenzéki pártnak külön-külön. És persze hogy a Fidesz majd ki fogja használni a kétharmad előnyeit. A Fidesz erre annyit mond, hogy volt egy választás, a nép úgy döntött, hogy jöjjenek ők, és a népakarat mindenek felett áll. És nehéz lenne erre azt mondani, hogy nincs igazuk.

Aztán viszont következik a vita a kettős állampolgárságról, és a Fidesz szégyennek nevezi a 2004-es népszavazást, bocsánatot kér érte, és veri a mellét, hogy ez milyen borzalmas valami, amit minden magyar sajnál és kötelességének érez helyrehozni. Ekkor vajon miért nem mondják azt, hogy na de a nép úgy döntött, hogy nem érdekli a kérdés, hogy szinte senki nem ment el szavazni, annyira nem, hogy eredménytelen lett az egész? Miért azt mondják, hogy az MSZP bűne az akkori eredménytelenség, miért nem azt, hogy azé a 6 520 746 szavazóé, akik vagy nem mentek el, vagy érvénytelenül, vagy nemmel szavaztak, és ami közel háromszor olyan magas szám, mint amennyi szavazója az MSZP-nek népszerűsége csúcspontján volt?

Akkor most mit mond a Fidesz? Számít a népakarat vagy mégsem?