Szeretne a Fidesz demokratát játszani? Szeretnék elhitetni a választókkal, hogy ők bizony a demokratikus értékek elkötelezett védelmezői, bármit is állítson a gonosz média? Szeretnék megfosztani a baloldalt az elmúlt tizenkét év legtökéletesebb támadási felületétől, a szélsőségek elfogadásának vádjától? És ezzel párhuzamosan csak úgy bónuszként még egy jó nagyot belerúgni az MSZP-be és az LMP-be?

Szerintem igen. És ha igen, akkor arra most itt a tökéletes alkalom. Csak el kell venniük a Jobbiktól a nemzetbiztonsági bizottság elnöki helyét.

Megtehetik. Ahogy a kétharmad birtokában gyakorlatilag mindent. És nyugodtan mondhatnák erre azt is, hogy rendkívül fontos kérdés, mert tényleg az. Az MSZP és az LMP valóban óriási hibát követett el, amikor egy ilyen elvtelen kompromisszumot felvállaltak. A Jobbikot nem szabad megfosztani a számarányukban nekik kijáró bizottsági elnökségektől - a szavazók közel 17 százaléka mégiscsak úgy döntött, hogy legyenek ott -, de azért egy nemzetbiztonság durva lenne. Ez az a téma, ami igazán számít, nem az olyan műbalhék, hogy olvashatja-e jobbikos képviselő az esküt. A két demokratikus ellenzéki párt rendesen elkúrta az ügy kezelését - a Fidesz jóváteheti a hibájukat, és még be is inthet egyet nekik, hogy nesztek, mi nem csak a pincérmellényen hőzöngünk, hanem cselekszünk is, mi volt ez a szöveg a nácibarát fideszesekről?

Nem állíthatjuk biztosan, hogy ez fog történni. De nem feltétlen kell meglepődnünk, ha mégis ilyen irányba fordulnak az ügyek az alakuló ülésig. Nagyon valószínű, hogy a Fidesz kommunikációs stábja elgondolkozott ezen a lehetőségen is, mielőtt lepasszolta a kérdést az ellenzéknek, hogy osszák el maguk közt azt a pár bizottsági elnökséget. Okos húzás lenne tőlük, ha most leütnék a magas labdát.

Igazán aranyos volt az a két KDNP-s ellentüntető, akik nagyon lelkesen bemutatták, hogy ők bizony nem értenek egyet a könnyűdrogok legalizációjával. Kevésbé aranyos az a néhány tucatnyi majdnem ugyanilyen lelkes júzer, akik a net minden létező pontján magyarázzák, hogy az élet szentségének védelmében miért kell felakasztani minden füvest, de legyen ez az ő bajuk. Mindenesetre idekívánkozik néhány rövid megjegyzés az ügyről.

2010-ben 30 év alatti közép-európaiként minimum ciki még mindig azt hinni, hogy a fű olyan, mint a heroin. Vannak normális érvek a tiltás (akár a teljes tiltás) mellett, de az ilyen baromságokkal épp a normális vita lehetőségét szüntetik meg. Az úgy nem megy, ha a tényeket sem sikerül belátni.

Az alkohol hatása alatt ugyanúgy lehetnek az emberek ön- és közveszélyesek olyan szinten elkoptatott mondat, hogy már szinte gáz leírni - ehhez képest még mindig van egy csomó ember, akinek újra és újra el kell magyarázni, hogy mennyire igaz.

Speciel hülye az is, aki rendőri felügyelettel biztosított rendezvényen beleszív egy füves cigibe. Vagy legalább ne sírjon, ha megbüntetik. A szabály az szabály, akkor is, ha épp az eltörléséért demonstrálnak.

Aztán nem érthető igazán az sem, miből gondolja azt annyira sok legalizálásellenző, hogy ha szabad lenne füvezni, akkor automatikusan szabad lenne annak hatása alatt bármi nem biztonságos dolgot csinálni. Mondjuk vezetni. Miért, alkohol után szabad?

És persze: a KDNP-s fiatal ellentüntetők és támogatóik azt mondják, a fű rossz, mert öl. Hát nem tudom. Szerintem ha összeszámolnánk, hogy a fű vagy bármelyik egyház ölt-e meg eddig több embert, csont nélkül az egyház győzne. Csak mégis milyen hülyén jönne ki, ha maguk ellen tüntetnének.

A miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium egyik szaktanára úgy értékelte a három témakörből álló feladatsort, hogy az átlagnál kicsit komplikáltabb volt Kosztolányi Dezső és az őt parodizáló Karinthy Frigyes egy-egy versének összehasonlítása. Magyarázata szerint ez a téma igényelte, hogy a vizsgázó a birtokában legyen a formai eszközöknek, emellett viszont feltételez bizonyos humorérzéket is, ami érettségi közben nem biztos, hogy fennáll.

via MTI

Torgyán József a Fradi elnökeként többször bement a játékosok öltőzőjébe, egy alkalommal azt „javasolta” az edzőnek, hogy a balhátvédet, Mátyus Jánost tolja fel csatárnak. 1999-ben a kisgazda miniszter Deutsch Tamással az oldalán nézte végig a Hungária körúton az örökrangadót, melyen Hanacsek játékvezetőt tartotta hibásnak a Fradi vereségéért - mellesleg valószínűleg ez volt a történelem egyetlen olyan MTK-Fradija, amelyiken a szurkolók az ellenoldalnál jobban anyáztak valakit, aki a saját lelátójukon ült.

Orbán Viktor, a Videotonhoz tartozó Puskás Akadémia alapítója tavaly arról beszélt, nem érzi úgy, hogy Erwin Koeman irányításával jó kezekben lenne a válogatott. Szinte nem is hír, hogy például az idei bajnokság Kósa és Orbán közt fog eldőlni, most eggyel több vagy kevesebb, mit számít már.

Nem újdonság, hogy a politika szeret benyomulni az élet minden területére, így a sportba is, de attól még nem szép. Az is helytelen - szépen mondva szervilizmus, csúnyábban seggnyalás – hogyha egy klub felajánlkozik egy politikusnak: az MTK tegnap Deutsch Tamást kérte fel elnökének. Az előző Hunvald György volt. Khm.

A korrektség kedvéért azért tisztázni kell: az önkéntesség relatív - valahol nagyon beteg az a sportrendszer, ahol egy klubnak az az egyetlen lehetősége a normális működésre, ha beengedi a politikát. Másrészt a hírekből nem igazán jön át, de ez az MTK nem a foci, az külön van minden más szakosztálytól. A lényeg azonban az, hogy a politika jó dolog, a sport még jobb, de egybefonódva mindkettő borzalmas.

Mondjuk annyi biztos, hogy Hunvaldnál még Deutsch is jobb lesz. Például ő tényleg MTK-s, és szabadlábon is van, hogy csak két apró pozitívumot említsünk.

(a post Róna Dániellel közös írásunk)

Breaking news: Magyarország normálisabb hely Angliánál! Na persze nem annyira, meg nem is örökké, de most olyan hírek jönnek Sheffieldből, Manchesterből és még néhány angol városból, hogy lazán verjük őket. És nem gúny, tényleg.

Úgy félórával ezelőtt több szavazókörben is a rendőrségnek kellett hazaküldenie azokat az embereket, akik szerettek volna szavazni, de csak urnazárás utaán kerültek volna sorra. Nem, a törvény egyértelmű, este tíz után nem szabad.

Csak attól, hogy egyértelmű, attól még egy baromság. Legalábbis az ilyen szó szerinti betartatásánál sokkal szimpatikusabb volt az, ami itthon történt alig egy hónapja. Jó, röhögtünk és anyáztunk hatalmasakat, de ha jobban belegondolunk, itt az OVB balfaszkodását leszámítva az egész ország teljesen normálisan kezelte a helyzetet. A várakozó szavazók türelmesen sorban álltak, rendőrökre nem volt szükség, a helyi választási bizottságok igyekeztek felgyorsítani a tempót, a média betartotta a teljesen agyament szabályokat is az újra életbe lépő kampánycsendről, a neten meg pártállástól függetlenül vicces és jófej volt szinte mindenki. Aztán szavazhatott az összes kitartó csendes hős, aki csak akart, és még az eredményt is viszonylag hamar megkaptuk.

Úgyhogy azt továbbra sem állíthatjuk feltétel nélkül, hogy Magyarország minden tekintetben jobb hely, mint Nagy-Britannia, de annyi bátran kijelenthető, hogy választásprocedúrai bakik kezelésében tönkrevertük őket. Szép volt.

Sokan kivesézték már a rettenetes ötletet a kötelező vasárnapi zárva tartásról, most, hogy a KDNP is felkarolta ezt a jó ezer évvel ezelőtt aktuális kezdeményezést. Nem akarom sokadikként elkezdeni védeni a kapitalizmust és a szabad piacot, benne a nyitvatartási idő szabadon kiválasztásának jogával, ezeket a dolgokat a KDNP amúgy sem szereti. Csupán a jövendőbeli kormány kommunikációjának egy nagyon is gyakorlati önellentmondása jön ki itt, mert vagy ezt nem fogják megvalósítani, vagy kiderül, hogy a kampányban hazudtak.

Egy csúnya, gonosz multi nyitva tart nagyjából napi 16 órát, már persze ha nem 24-et. Ez annyit jelent, hogy ha vasárnap nem lesz szabad kinyitni, akkor heti 16-24 órával kevesebbre kell tervezniük. Ezt a kevesebb munkaidőt viszont el lehet osztani kevesebb dolgozó között is, vagyis logikusan kénytelenek lesznek párakat kirúgni. Talán annyira nem is párakat. Utcára tenni a Magyarokat. Az Embereket. Mert hát bármilyen szemetek is ezek a vasárnap is nyitva tartó multik, ki lehet számolni, nagyjából mennyivel több Magyar Embert foglalkoztat közülük egy, mint egy kis közért. Mintha a Fidesz és a KDNP a kampányban nem a hipermarketek dolgozóinak kirúgatását ígérte volna, hanem egymillió új munkahelyet - így azért nehéz lesz.

Vagyis ha a KDNP azt akarja, hogy teljesüljön az egyik legfontosabb kampányígéretük, akkor nem vasárnapi zárva tartást kell követelnie, hanem azt, hogy minden üzlet működjön éjjel-nappaliként, a hét összes napján.

Íme, hát tudjuk, kik a következő kormány tagjai, na nem mintha eddig nem tudtuk volna. Várunk még pár hetet, hogy a Fidesz elkezdjen kormányozni, amíg pedig tart az átadás-átvétel, addig is figyeljünk kicsit azokra, akik kíváncsian nézzük, mi fog történni. Magunkra.

Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel akár most, akár bármelyik korábbi választásnál, hogy mennyire határozott véleménye van már most egy csomó embernek arról, milyen lesz az új kormány. Lelkes Fidesz-hívők lépten-nyomon magyarázzák, miért lesz kiemelkedően jó szinte minden, amit Orbán és barátai fognak csinálni, nem kevésbé lelkes antifideszisták pedig ugyanilyen biztonsággal adják elő, mi miatt vár ránk négy tragikus év. És nem arról van szó, hogy milyenek voltak a kampányígéretek, mennyire vállalt magára sokat a Fidesz, tartható lehet-e mindez, mennyire szimpatikusak azok az emberek, akikről már tudjuk, hogy pozíciót fognak kapni, ezek mind olyan kérdések, amikről lehetne értelmesen vitatkozni. De nem, azt kapjuk az arcunkba, hogy most biztosan jó lesz / rossz lesz.

Nem volna egyszerűbb annyit mondani, hogy 2010 májusának elején fogalmunk sincs arról, milyen lesz a 2010 májusának közepén-végén felálló kormány munkája? Hogy majd kritizálunk vagy dicsérünk, de előbb várjunk kicsit, legalább mondjuk öt percet a beiktatásuk utánig? Hogy mondhatjuk, mit kellene szerintünk csinálniuk, és hogy az előzmények alapján szerintünk erre mekkora az esély, de teljes biztonsággal még mindig nem lehet kijelenteni semmit? Netán azt, hogy 2014-ben épp azért lesznek választások, mert addig van időnk megnézni, tetszenek-e?

Nem tudni még, milyen lesz a Fidesz, ha elkezd kormányozni, de az e heti megszólalásaikon az már kezd látszani, hogy alaposan átgondolták az 1998 és 2002 közti időszak tapasztalatait. Van miből tanulniuk.

1998-ban a legkomolyabb kommunikációs kihívás a Fidesz előtt az volt, ne hagyják, hogy sokan észrevegyék, hogy az annyit átkozott Horn-kormány szigorú gazdaságpolitikáját viszik tovább. A második legkomolyabb pedig Torgyán, őt nehéz volt sokak torkán lenyomni. A figyelemelterelés mégis működött, leginkább szimbolikus ügyek előtérbe tolásával. Annak, hogy 2002-ben buktak, sok oka volt, de valahol az olyan kulcsszavaknál érdemes keresgélni, mint a korrupciógyanús ügyek, a hatalmi gőg (ellenzék nélkül is működik a Parlament), a majd mi megmondjuk, ki a magyar hozzáállás, a nácikkal játszadozás, és a média elnyomására tett kísérletek.

2010-ben, a választás utáni első héten feltűnően visszafogott leendő kormánypárt képét igyekeznek mutatni. Láthatóan tudják ők is, hogy egy kétharmados pártot az ellenzéke még hatékonyabban támadhat az antidemokratikusság vádjával. Orbán az előző ciklusában soha nem volt annyira visszafogott, mint ezen a héten: nem úgy áll ki a nyilvánosság elé, mint az ország leendő szinte teljhatalmú vezetője, hanem mintha épp csak egy szavazattal nyertek volna. Már most bedobták a köztudatba a legfontosabb szimbolikus ügyet, a kettős állampolgárságot, de úgy, hogy ebben a témában is tettek egy nagyon komoly gesztust a liberálisok és a baloldaliak felé azzal, hogy szavazati jogot nem adnának a határon túli magyaroknak. Nagyon komoly támadási felülettől fosztották meg az ellenzéküket azzal is, hogy már most bejelentették, hogy hetenkénti parlamenti ülésezés lesz. Ami pedig az ilyen ügyekkel elkendőzendő fontosabb kormányzati lépéseket illeti, Varga és Navracsics a három legkonszolidáltabb fideszes közül kettő (a harmadik majd külügyminiszter lesz), az ő fontos kormányzati szerepük azt jelzi, van esély a normális politikacsinálásra is.

De persze könnyű úgy nagy demokratának lenni, ha nincs ellenfél. Ha lesz egy rájuk nagyobb veszélyt jelentő ellenzéki párt, majd akkor meglátjuk, valójában mennyire gondolják komolyan a demokratikusságot. Rossz előjelek azért már vannak. A Simor megfúrására tett kísérletek a legrosszabb 98-02-es emlékeket idézik. Szintúgy nem túl biztató, hogy úgy tűnik, a médiát ismét megpróbálhatják a kontrolljuk alá vonni, még akkor sem, ha egyébként elképzelni sem lehet, mit kezdenének a nettel, mert az nem legyűrhető úgy, mint a nyomtatott sajtó vagy a tévék. És persze arról még mindig nem tudni semmit, mi lesz, ha azok, akiknek mindent megígértek az elmúlt nyolc évben, egyszercsak elkezdik behajtani az ígéreteiket rajtuk.

Itt tartunk lassan három héttel a választási győzelem és öt nappal a kétharmad megszerzése után. Még bármerre elindulhatnak - kíváncsian várjuk, mi lesz belőle.