Méghogy a BKV nem eléggé utasközpontú? Hazudik, aki ezt mondja! Szó szerint drága közlekedési kis cégecskénk a legjobb vállalatok mintájára most már egyedi, személyre szabott ajándékokkal is kedveskedik az utasainak. Hát kell nekünk ennél több?

Más logikus magyarázat legalábbis nem jutott eszembe tegnap este. Két hónap aktív biciklizés után most először utaztam BKV-val, amikor felszálltam az utolsó buszra Ferihegy felé, hogy találkozzak izraeli tartótisztemmel, aki elmondta, legközelebb mit kell írnom a Fidesz ellen. A BKV pedig, nyilván pontosan tudva, milyen régen nem vettem igénybe minőségi szolgáltatásukat, kellemes ajándékkal lepett meg: az egyik döccenésnél megkaptam meglepetésként majdnem a nyakamba az utastér tetejének egy első ránézésre jó két négyzetméteres darabkáját.

Azt az apróságot leszámítva, hogy ha picit arrébb esik, akkor megöl, tényleg kedves volt ez tőlük, hiszen egy magára valamit is adó cég mindig tudjon újdonságokat mutatni az utasainak, ez pedig most teljesen sikerült, az új élmény mellett még azt is most először nézhettük meg élesben, milyen a busz teteje a gyártási folyamat alatt. Sőt, nyugodtan mondhatom, hogy tekintettel voltak a személyes igényeimre is (honnan jöttek rá, hogy szoktam blogolni?), hiszen így máris meglett a ma délelőtti témám ide. Őszinte hálám ezért.

Egy apróságot felejtettek csak el. Az oké, hogy net-net, de szerintem összekeverték a bloggereket. Sokkal jobb lett volna, ha ezt az ajándékot a BKV-figyelőnek szállítják, neki egy hónapra elegendő anyagot szolgáltatott volna, én meg már holnap újra politikáról fogok írni. Témámba vágóbb lett volna, ha mondjuk Vona Gáborokat dobálnak a fejemre, vagy beérném a Fidesz kormányprogramjával is, Lendvai Ildikó plasztikai sebészének telefonszámáról már nem is beszélve, de türelem, nem szabad telhetetlennek lenni.

Majd legközelebb.

A Fidesz - és a hozzá közel álló álfüggetlen okos emberek - ellenzékben mindig is nagyon szerettek azzal játszani, hogy a magyar politikától és gazdaságtól nagyrészt független mutatókból levezették, miért is botrányos a kormány munkája. Ennek a módszernek a leglátványosabb és legprimitívebb csúcsa a gyengül a forint = rossz a kormány állítás. Ezzel először Bajnai miniszterelnök-jelöltségekor buktak be csúnyán, amikor mást se hallottunk jobbról, hogy ez milyen rossz lesz a forintnak, mekkora gyengülés lesz, mert nincs nemzetközi bizalom, erre amint jött Bajnai, tőle totálisan függetlenül egy brutálisat erősödött a forint. Most meg persze, hatalmas lesz a stabilitás, hogy megvan a Fidesz kétharmada, és hol is járunk épp, csak nem egy nagyon durva árfolyamzuhanásnál?

Tisztességtelen lenne azt mondani, hogy a mostani gyengülés azért van, mert a piac tart a Fidesztől. Ettől függetlenül nem véletlen, hogy a Fidesz nagyon igyekszik nem erről beszélni, és hogy ez most igencsak kellemetlenül érinti őket. És senkinek eszébe sem jutna, hogy ez az egész a következő kormány miatt van, ha épp ők nem azt magyarázták volna mindenkinek 2002 óta, hogy az összefüggések ilyen primitíven egyszerűek.

Pedig az átlagos szavazó nem hülye. A gazdasághoz sem, legfeljebb tanulatlan, de ez két teljesen más fogalom. Nem kell, hogy pontosan, részletesen értse a forint gyengülésének/erősödésének minden okozóját, de ha azt hallja, hogy ez sok mindenből jön össze, amiből a kormány vagy a leendő kormány iránti bizalom csak egy, akkor azt meg fogja érteni. Azt is, ha elmondják neki, hogy a nemzetközi gazdasági összeesés kicsit súlyosabb elem, mint a belföldi pártpolitika.

Csak ha a Fidesz nyolc éven keresztül ennek az ellenkezőjét magyarázta, nem csodálkozhat, ha ezt most ő kapja vissza. Az nem működik, hogy eddig a kormány hibája volt, most meg a világgazdaságé. És nem tudni, mennyi időre lesz még szükség, hogy a politikai elitünk rájöjjön arra az apróságra: nem kell ellenzékben hülyének nézni az embereket, akkor lehet majd kormányra jutva értelmesen szólni hozzájuk.

Egy új kormány hatalomátvételének megvannak a maga jól bejáratott hagyományai. Nem a teljes államapparátus takarítónői szintig lecserélését jelenti ez - bár az is benne van-, hanem minden olyan lépést, ami technikailag kötelező a kormányzás átvételéhez. Azaz mindent, amire most éppen nem lesz semmi idő.

Győzelmi beszédek, az új miniszterelnököt fogadja az elnök, hogyha kell, akkor koalíciós tárgyalások, az új tisztségviselők kiválasztása, minisztereké, államtitkároké, és minden alsóbb szintű fokozaté, átadás-átvétel a leköszönő kormány közreműködésével, az új parlament megalakulása, és ha ez megtörtént - általában a nyár közepére bőven készen szoktak lenni -, akkor a kampány és a kormányalakítás minden leterheltsége után pár hét nyári szünet a politikusoknak. Aztán önkormányzati kampány.

Most az új kormánynak nem lesz ideje olyan nyugodtan és megfontoltan lépkedni mindezekkel, mint akármelyik elődjének. Az ország rossz állapotban van, és ha ez önmagában nem volna elég, a Fidesztől sokan várnak azonnali javulást. De minimum az azonnali lépéseket a javulásért. Most rohanni kell. Nem lesz idő elmenni augusztusban kipihenni a tavasz minden fáradtságát. És ha csak ez lenne a legnagyobb problémájuk! Villámgyorsan le kell zárni a személyes pozícióharcokat, amik nyilván léteznek a Fideszben is, csak jól eldugják a nyilvánosság elől. Nem szabad sokáig húzniuk az időt azzal, kik milyen posztot tölthetnek majd be; ha május közepén feláll az új Parlament, akkor most napokon belül meg kell, hogy történjen minden olyan lépés, ami kicsivel később már a kormányzást késleltetné. És nem lesz sok idő az ügyek átvételére és az alapos áttanulmányozásukra sem. Ilyen tempóra talán egyedül az Antall-kormány volt rákényszerítve, azóta senki.

Természetesen egyáltalán nem kizárt, hogy minden rendben meg is történjen. Az ünneplést nem vitték túlzásba sem két hete, sem tegnap. Nem kell a koalícióalakítással húzniuk az időt. És ami a legfőbb: mivel már évek óta lehetett tudni, hogy nyerni fognak, bőven volt idejük leosztani legalább a legmagasabb pozíciókat. Kicsit felkészülni. Komoly erejű ellenzék sincs még, ami miatt az önkormányzati Fidesz-lobbi azt mondaná a kormánynak, hogy még őszig ne legyenek negatív lépések, meg kell nyerni azt a választást is.

Bízzunk benne, hogy jól és gyorsan fogják tenni a dolgukat. Mert most egy szokásos kormányváltás utáni pár hónapos egy helyben álldogálást nehezen bírna el az ország.

Holnaptól új világra ébred Magyarország - ígérte Orbán Viktor, és bár ez nyilvánvalóan nem igaz, néhány nem is apró dologban máris kimondottan komoly változások fognak beállni. Kevés itt a hely az új kormány minden világboldogító intézkedésének részletezésére, álljon példaként csupán a pár legfontosabb ezek közül.

A politológiában új fogalomrendszert kell bevezetni. Szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy az ellenzék gyengülése nem csak kilépések miatt, lemondások után, vagy halálesetek miatti időközi választásokon történhet, hanem bebörtönzéssel is.

Az összes szakszervezet, ami eddig az MSZP-kormány ellen volt, hirtelen a Fidesztől fogja várni az ígéretek teljesítését, mostantól a fideszesek fogják a leghangosabban szidni Gaskó Istvánt és családját.

Szijjártó Pétert betanítják, hogy nem szabad a kormány lemondását követelni. Ez természetesen elhúzódhat, bár fejlettebb életformák (nyúl, hörcsög, stb.) könnyebben idomíthatóak, de bízzunk benne, előbb vagy utóbb nála is sikerülni fog.

Az MSZP hirtelen szociáldemokrata lesz, mostantól ők fogják védeni a szegényeket és a gonosz kormány által elnyomottakat.

És persze a sor még hosszasan folytatható lenne. Azonban a kormányváltás legjelentősebb, már-már médiatörténelmi fontosságú pozitív következménye minden más fölött áll. Itt az esély, hogy 2002 tavasza óta először, nyolc hosszú év után újra vicces legyen a Heti Hetes.

És ha másért nem is, ezért már megérte.

Véget ért minden idők leghosszabb kampánya - nyolc évig tartott, alaposan elegünk is volt már belőle. Most jönnek csak az igazán érdekes idők.

A 2010 és 2014 közti négy év az ország politikatörténetének egyik legizgalmasabb időszaka lehet. Amikor olyan mértékben rendeződhet át a közéleti színtér, mint 1989 óta soha. Persze, az átrendeződés éppen most látványos, de egy választás estéje mindig ilyen, messze nem kizárt, hogy a java csak most jön.

A Fidesz akkora többséget szerzett, amivel mindent meg lehet tenni, de ez önmagában nem elég. Mindent meg is kell tenniük a kétharmad birtokában, hogy bizonyítsák, alkalmasak voltak az ország többségének - leginkább megelőlegezett - bizalmára. Képesek lesznek-e erre? Össze tudják-e hangolni a népszerűségi indexeiket a kormányzás alatt mindenképp meghozandó kényelmetlen döntésekkel, vagy saját ígéreteik áldozatává válnak? Mindkét lehetőség benne van a pakliban.

Az MSZP számára a következő pár hónap lesz igazán fontos. Sikerül-e egyben tartani a pártot? Van-e esély bármiféle önújjáépítésre? Újra tudják-e majd definálni a baloldaliságot, és modernebb környezetbe áttenni, nem csendben megvárni, amíg a szavazóbázisuk meghal? És ahogy a Fidesznél a Jobbik kapcsán, úgy az LMP miatt náluk is fel kell tenni azt a kérdést is: mit kezdenek azzal a helyzettel, hogy a saját oldalukon nem ők az egyetlenek?

Aztán ott a nagy kérdés, hány csalódott mostani Fidesz-szavazót szerez meg a Jobbik. A Fidesz a mai népszerűségéből szinte már csak veszthet, és ha a Jobbik folytatja ugyanazt az ellenzéki stílust, amit a Fidesztől tanultak, akkor elérhet nagyobb sikereket is. De ehhez egy szinten higgadtabb retorikára lesz szükségük. Nyolcszázezer ember nem náci Magyarországon, mégis egy szélsőséges pártra szavaztak. Akik most még a Fideszhez húztak, nem biztos, hogy vevők lennének a szélsőjobbos retorikára, de tetszhet nekik egy jobboldali alternatíva, ha a kormány gyenge lesz. Így lesz-e? Vagy sikerrel áll ellen a Fidesz a jobbikos nyomulásnak? És egyáltalán, minden új parlamenti párt örök bajaként képes lesz-e a Jobbik egységes maradni? Nem fognak-e összeveszni a kevésbé szélsőséges köreik a terroristaközeliekkel?

És persze LMP: tudnak-e bizonyítani? Fognak-e rendes politikát folytatni, vagy eléri őket sok protestpárt halála, a rendszerbe beépüléssel járó népszerűségesés? Hogy lehet más a politika, ha ők is a részei? Mit kezdenek azokkal a szavazóikkal, akik majd most jönnek csak rá, hogy egy újbalos-liberális pártot támogattak? És más oldalról nézve: ha összezuhan az MSZP, képes lesz-e az LMP átvenni a helyét a baloldalon? Sőt, tudnak-e valamit aktívan is tenni azért, hogy ők legyenek a hitelesebb és idővel a nagyobb baloldali párt?

Térjünk vissza a kérdésekre 2014-ben ilyenkor. Annyi biztos már most: iszonyú izgalmas négy év előtt állunk. Lássuk!

Mintha csak újra 2005 lenne. Megint azon megy a vita, szabad-e Mohamedet ábrázolni, mi jár ezért büntetésül a nyugatiaknak, és jogos-e az öncenzúra. Ezúttal épp a Comedy Central nyúlt bele a jóba, amikor sikerült kicenzúrázniuk a South Park 201. részéből Mohamedet néhány elborult muszlim fenyegetéseinek hatására. A vita újra izzik - és már megint majdnem mindenki elkerüli a lényeges kérdést, ahogy öt éve is.

Mert értelmetlen azon vitatkozni, jó dolog-e ilyenkor cenzúrázni. Nem is szeretnék erről semmit írni; azt hiszem, ebben csak az szólalhat meg igazán hitelesen, akit már fenyegettek meg halálosan hasonló dolgok miatt. Az egy nagyon durva helyzet, és gondoljon bárki bármit elvben a cenzúráról, teljesen megérthető az is, ha a gyakorlat átírja a véleményét.

Értelmetlen arról is beszélni, ez kinek hogy sérti meg a vallásos érzelmeit. Ez itt ugyanis a Föld nyugati fele, ahol minden vallási tétel és személyiség megkérdőjelezhető és akár ki is nevethető. (És mielőtt bárki jönne a népszerű példával, hogy cseréljük fel a szavakat zsidóra: igen, természetesen a zsidó vallás is lehet kritika és vicc tárgya. Viszont azt mondani, hogy ki kéne irtani minden muzulmánt, azt sem illik errefelé.) Mondhatjuk, hogy egy muszlim számára a kultúra egyik legfontosabb lételeme sérül a Mohameden viccelődéssel, csak akkor meg mondhatjuk azt is, hogy de egy amerikai vagy európai számára meg a kultúra egyik legfontosabb lételeme sérül a szólásszabadság vallási alapú korlátozásával. És akkor mi van, 1-1?

És miközben ezzel vagyunk elfoglalva, ahogy 2005-ben, úgy most is elmegyünk a legfontosabb kérdés mellett. Ami egyszerűen annyi: mi közük hozzá? Nem muzulmán emberek rajzoltak valamit, még csak nem is muzulmán többségű országban, amivel megsértették a muzulmán vallási előírásokat - és? Rájuk azok vonatkoznak? Vagy akkor most nekünk is fenyegetőznünk kéne, amikor arab tévéműsorok nem tartják be akár a kereszténység szabályait, akár a szekularizált Nyugat erkölcsi normáit? Ha egy muzulmán sértené meg az előírásaikat, még érthető lenne a többiek felháborodása, de így? Vagy nem elég a tudat, hogy ha nekik lett igazuk és az ő istenük a valódi, akkor Allah majd személyesen fogja a pokolra vinni Kennyt?

A kampánycsend a legszerethetőbb baromság, amit ember valaha kitalált. Bár azt még valószínűleg az OVB sem tudja, meddig fog tartani, az biztos, hogy nemsoká elkezdődik - élvezzük ki minden percét.

Persze, technikailag nem tartható, meg ne nézzék hülyének az embereket, akik egy szombati plakát hatására megváltoztatják a szavazatukat. A kampánycsendet nem ezekért, hanem ezek ellenére lehet szeretni.

A nulla politizálás természetellenes, de a kampány felfokozott politikaözöne is az. Ilyenkor aztán mindenki folyamatosan csak politizál, és mindenhonnan ez az egyetlen téma folyik. Ez persze nem baj, sőt, nagyon jó, de az ember már csak olyan, hogy néha jólesik egy kis kitisztulás. Bárki meg tudja erősíteni, aki sok ilyet ismer: ha csak politikailag művelt emberekből állna a világ, fölösleges volna a kampánycsend. Elsőre nem ezt a tapasztalatot várnánk, pedig tényleg azok, akik sokat foglalkoznak értelmesen a politikával, képesek pár idegesítő kivétellel a leginkább másról beszélni, ha kell. Valószínűleg mert aki az átlagnál kicsit is figyelmesebben megnézi magának ezt az egészet, az pontosan tudja, hogy a politika nagyon fontos, de messze nem az egyedüli fontos dolog. Annyira például biztosan nem az, hogy felidegesítsük magunkat rajta.

Ehhez képest a kampányban napi huszonnégy órában arról szól minden, mintha most az életünk dőlne el, de minimum az, mosolyoghatunk-e a következő négy évben. Na, most több, mint egy napig muszáj lesz csakazértis valami másról beszélni. De legalábbis nem azt nézni a tévében és olvasni a neten meg az újságokban, hogy Fidesz vagy MSZP vagy Jobbik vagy LMP. Az értelmesek úgyis tudják, hogy van élet a politikán kívül is, a csomó fanatikus meg végre kicsit elhallgat.

A kampánycsend négyévente kétszer negyvenhárom óra, amíg a törvény kötelez, hogy mást is csináljon az ember, ne csak politizáljon.

És előtte annyi hülye politizált, hogy néha még az ilyen is jólesik.

Hát nem lesz idén adócsökkentés. Milyen szomorú. Pedig már megmondta a Viktor is. Akkor most a Viktor hazudott? Borzalom.

Na igen. Ez a kampány, ez már csak ilyen. Hazudott a Fidesz, mint ahogy négy éve az MSZP is. De mondok durvábbat. Ha a Jobbik vagy az LMP jutott volna hatalomra, róluk is kiderült volna, hogy mondtak olyan dolgokat a kampányban, amik nyilvánvalóan megvalósíthatatlanok.

Az igazán súlyos nem az, hogy kiderül valakiről, hogy hazudik. Hanem az átlag Fidesz-szavazó lélektana, aki 2006-ban lelkesen tiltakozott a szocik ellen, hogy hádehazudtak, most pedig egy legyintéssel elsétál a saját pártja ügyei mellett, és azt mondja, hogy nincs itt ellentmondás, hogy majd amikor javul az adózási morál, meg hogy azt Orbán nem is arra értette.

Kedves barátaim, így jártatok. El lehet hinni valakiről természetesen, hogy ő még soha nem hazudott, főleg, ha ő maga mondja, és aztán át lehet siklani azon, amikor tényszerűen kiderül, hogy mégis. Csak azt úgy hívják, hogy hülye. Mindenesetre már alig várom, hogy Orbán előjöjjön azzal, hogy ő a válságkezelő, aki majd bevezeti a reformokat, hogy attól minden jobb legyen. A jobbikos seggfejek meg mennek ki ellene tüntetni, csomó mostani Fidesz-szavazóval együtt, hogy az nem úgy volt megígérve, és egyébként sincs még itt a Kánaán, nem erről volt szó. Gyönyörű látvány lenne, ahogy a Fidesz ugyanazt megkapná az arcába, amit ők játszottak nyolc éven át. Lassan indul a show?