xkcd

Az MDF a politikai kommunikáció minden lehetséges szarvashibáját elkövette az elmúlt egy hétben, bármelyik kampánytanácsadó legizzasztóbb rémálmainak egyike lehetne ez a néhány nap. Kibeszélések, szétesettség, az egység képének látványosan totális hiánya. Amikor úgy tűnt, még az SZDSZ-t és Bokrost is kezdték elfogadtatni a választóikkal. Ha bukni fognak, nem kell majd nagy elemzői bátorság itt keresni az okokat.

Mert azt nyilván nem hiheti senki, hogy az MDF az egyetlen párt és az MDF-SZDSZ az egyetlen szövetség, amit súlyos belső ellentétek tagolnak. A belharc természetes része a politikának, csak a legnaivabbak gondolhatják, hogy az MSZP-ben és a Jobbikban nem estek egymásnak a jelöltek a befutónak tűnő helyekért, hogy az LMP-ben az 5% fölött mandátumot érő listás helyekért ne lett volna harc és sértődések százai, vagy hogy a Fidesz fontos emberei a háttérben ne lennének képesek egy pohár vízbe belefojtani egymást egy miniszteri vagy államtitkári székért. Ez nem baj, ez így természetes. Egy a lényeg: nem szabad beszélni róla.

Kampány alatt legalábbis semmiképpen nem. És úgy sem, hogy az bármiképp a párt ellen szóljon. Sokan kritizálják a Fideszen belüli diktatúrát, de vitathatatlan tény, hogy egy ilyen éles helyzetben ez a működőképes. És sokan kritizálják az MSZP belharcait, platformjait és örökös vitáit is a lassúság miatt, miközben azt sem lehet megkérdőjelezni, hogy egy normális pártról kialakított képhez (amilyen nekik már rég nincs) ez is komolyan hozzájárulhat. Gyurcsány a legsúlyosabb belharc után jutott hatalomra, de mindezt végig úgy kommunikálta, hogy nézzük meg, mi a legjobb az országnak és a pártnak. Majd amint közel került a választás, kezébe adták az egyszemélyi irányítást - és nyertek is.

A hiba, mint annyiszor másszor, megint ott van, hogy nem képesek látni a határokat, ezúttal épp a demokrácia és a hatékonyság közt. Olyan párt Magyarországon még nem volt képes soha sikert elérni, ami nem tudta legalább a kampány alatt elhallgattatni a belső vitákat. Ha az MDF-nél nem mérték fel megfelelően, hogy néhány ember zsarolási potenciálja mekkora veszélyt jelent, akkor amatőrök. Ha felmérték, és így is képtelenek voltak meggyőzni vagy kilóra megvenni őket, akkor gyengék. Ha viszont még ezek ellenére is bejutnak, akkor zsenik. És ezt a három megállapítást értse nyugodtan bárki szó szerint.

Izraeli repülők Magyarország felett, teljes a pánik. Maga az alaphír sem érdektelen, de még érdekesebb a fogadtatása, a jónép reakciói. Félelmetes, tényleg. Olyan összeesküvés-elméletek szövődnek itt, hogy kész, tökéletesen szemléltetve van a népünk kreatív intelligenciájának magas foka, micsoda sztorikat képesek kitalálni. A győztes nyilvánvalóan az a kommentelő, aki rájött, hogy az ellenzéki telefonokat akarják lehallgatni a kampány alatt, de egyébként is erős volt a mezőny.

A nagy büdös helyzet persze az, hogy az igazságot soha nem fogjuk megtudni, ezt szögezzük is le már az elején. Ez nem kell, hogy tetsszen, de tenni ellene nem igazán lehet. Izrael egyébként a szövetségesünk, és ha igazak a pletykák, hogy vagy az ukránokat és az oroszokat akarták kifigyelni, vagy azt tesztelték, hogy érnek el hasonló távra Iránig, hát felőlem nyugodtan. Ilyen esetben jó okuk is van rá, hogy ne mondják el, mit csináltak. De azt, hogy Magyarországgal milyen céljaik voltak, azt bármelyikünk teljesen konkrétan, most azonnal megválaszolhatja. Abszolúte semmilyenek.

Hogy van ez? Nehogy már azt próbálja itt bárki is előadni, hogy ha az izraeli légierő kémrepülőket akar küldeni magyar légtérbe úgy, hogy senki ne vegye észre, azt nem tudná megcsinálni. Én nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, de meggyőzhető vagyok. Készséggel elhiszem, hogy járhatnak izraeli gépek fölöttünk, nem kétlem a felderítésük hatékonyságát, abban pedig paranoia nélkül is száz százalékig biztos vagyok, hogy ha bármelyik szövetséges országot vagy a magyar nemzetbiztonságot elkezdeném érdekelni, fél órán belül minden létező információt megtudnának rólam. De könyörgöm, ha el akarnák dugni magukat, mégse két szemmagasságban elhúzó repülővel próbálkoznának...

Az önkéntes megfejtők leragadtak az áltsulis szinten, amikor a filmekből nyilvánvaló volt, hogy minden nagy titok megfejthető, és hogy az átlagember, ha okos, meg fogja egyszer fejteni. Amikor a megfigyelések úgy működtek, hogy kivágták több tucat ember több ezer munkaóráját, ahogy keresik a megfejtést a távoli bizonytalanságban, és csak azt mutatták, amikor a legzsenibb a fejéhez kap, hogy némá, Jenő, ott megy két kék-fehér repülő Vecsésnél. És a néző elhiszi magáról, hogy erre ő is képes. Aztán csodálkozik, hogy még mindig hülye.

Elsőre nem is igazán értem, mi a baj ezekkel a képekkel a Jobbik-szóvivőről. Méghogy nem összeegyeztethető a füvezés, a melegfelvonulás résztvevőinek ölelgetése, és a hasonló dolgok az igazi magyarságtudattal? Dehogynem!

Kezdjük például ott, hogy mosolyogva ölelkezik szögecses bőrtangás férfiakkal, emiatt sokan fogják támadni a saját szélsőjobbos barátai közül, pedig ugyan miért? Hiszen a Jobbik mindig is azt hirdette, hogy ők szeretik a magyarokat, nagyon, ő pedig nem tett mást, csupán megmutatta, mennyire. Vagy ott a fű. Mindenki tudja, még aki nem próbálta soha, az is, hogy pár slukk belőle, és rögtön mindenki másnál barátságosabb lesz tőle az ember, boldogabb, és szeretni kezd mindenkit. Így természetesen csak erősödik benne a hazaszeretet és a nemzet féltése is. Szerintem ez teljesen korrekt.

Az önéletrajzában arról ír, hogy ő "vidám, tettre kész, szorgalmas fiatalember", a jövőben "istenfélő és hazaszerető gyermekek leendő édesapja" szeretne lenni. Hát tessék. Egy kis könnyűdrogtól az ember máris vidám lesz; hogy tettre kész-e, az mondjuk attól függ, mit szívott, a pride-on pedig nyilvánvaló, hogy csak azt suttogta a mellette állók fülébe: vigyázz, barátom, ha meleg vagy, nem lehet gyereked, és attól rossz lesz neked. Úgyhogy ne ítéljük el őt. Hiszen egy igazi jobbikos még így is igazi jobbikos marad. Ő csak jót akart a nemzetének.

Volt ez a borzalmas család- és öngyilkosság tegnapelőtt, jobb volna nem is beszélni róla, de azért média a média, mert muszáj. A bulvársajtó undorító parazitái megkapták a vacsorájukat, volt itt minden, ami kellett nekik, láncfűrész premierplánban, konyhakés a rendőrségi asztalon, dráma, rettenet, borzalom, és persze vér, vér, vér, minden mennyiségben.

A bulvárnak ez szép időszak, mert a csomó hülye csak úgy özönlik, hogy hű, milyen undorító dolgokat ír az újság, egyre csak süllyed a színvonal, vegyük meg. A napi győztes a Bors címlapja, ahova sikerült kitenni egy apa-lánya képet, és rámontírozni a láncfűrészt a megfelelő pózba beállítva. Tényleg gusztustalan. De nem akarok álszent lenni, nyilvánvaló, hogy aki azt a címlapot összehozta, nem a szakma iránti alázattól fűtve tette azt, hanem mert neki is ennie kell. Eretnek gondolat, tudom, de ha bűnöst akarunk keresni, az csak kisebb részben ez az ember, aki elvállalt egy ilyen aljamunkát. Sokkal bűnösebb a kiadó, aki ilyenre pénzt hajlandó adni, és vele egy szinten bűnös ebben az egész undorító ügyben az olvasóközönség is, akinek az ilyen újságokat el lehet adni.

De van valóban érthetetlen oldala is az hír tálalásának, csak máshol. Az online sajtót elsősorban a kisalfold.hu látta el folyamatos anyaggal - ők voltak a legközelebb az ügyhöz, ők ismerték a legtöbb helyben hozzáférhető érdekes embert a cikkeikhez, az ügy sok részletében több hírportál is tőlük vette át a legtöbb anyagot az MTI mellett. Ha valakiknek, hát nekik aztán nem volt szükségük az extra szenzációhajhászásra, a napi kiugró olvasottság úgyis meglett volna. Ehhez képest órákon keresztül virított a címlapjukon a véres láncfűrész a szokásosnál többszörösen nagyobb képen. Na, ez vajon miért kellett?

Vagy már rutinból nyomatjuk a vért, csak mert az jó?

1. Az ünnepi beszédek szövegíróit valószínűleg szöges ostorral vernék, ha vinnének némi újítást is az egészbe, úgyhogy meg sem próbálkoznak vele.

2. Az oké, hogy mindenáron kampányolni kell, de az azért kicsit kemény, hogy 1848-ról abszolúte csak érintőlegesen esik szó, gyakorlatilag csak kötelező körként van ott.

3. A beszédek hallgatói láthatóan nem kíváncsiak arra, amit a kedvencük mondani fog, akkor is tapsolnak, ha levegőt vesz, tiszta focifíling.

4. Kurva anyját mindenkinek, aki pártrendezvényen elkezd ria-ria-Hungáriázni, mintha azt csak nekik volna joguk megtenni.

5. Az viszont nagyon jó, hogy nyolc év után lassan újra lehet úgy kokárdát hordani, hogy nem hisz minden szembejövő automatikusan fideszesnek.

6. Elnézve az arányokat a pártok által bemondott és a valósnak tűnő létszám között, ha egyedül megyek akárhova, minimum azt kéne mondanom, hogy hárman vagyok.

7. A Fidesz megígérte, hogy mától élesedik a kampányuk, mindenesetre ha olyan lesz, amilyen ez ma volt, túlzott élességtől ne tartsunk, tényleg le fogják hozni az egész kampányt anélkül, hogy mondanának valamit.

8. Az MSZP alapból nem erős az utcai mozgósításban, de ma sokszorosan képesek voltak alulmúlni még önmagukat is, pedig az azért egy szint.

9. Ha különös szellemi mélységet jelez valakinek már akkor tapsolni, amikor még nem beszélt, leírhatatlan szintűt jelent akárkit ugyanekkor már kifütyülni.

10. Viszont március 15-e továbbra is a kedvenc nemzeti ünnepem maradt, mindig ilyenkor jön a tavasz, ha rajtam múlna, kizavarnék mindenkit a szabadba, élvezzék csak, a szelet meg ki lehet bírni.

11. Azt pedig igazán beláthatnák végre a szövegírók, hogy folyamatosan a Tizenkét pontra hivatkozni és új Tizenkét pontokat írogatni minden évben iszonyatosan unalmas, lejárt és sablonos. Úgyhogy itt be is fejeztem.

Szóljanak a harangok, zengjünk el egy halleluját, Mesterházy ma olyasmit mondott, amit MSZP-s politikus még soha. Történelmi erejű, sorsfordító szavak voltak ezek. A történelemtudomány dolga lesz meghatározni a pontos jelentőségüket, mekkora hatást fejt ez ki a nemzetre, az országra és a magyar baloldalra. Mi, laikus kortársak, nem tehetünk mást, csak néma, döbbent csodálattal álmélkodhatunk e mondat súlya alatt.

"A legnagyobb hibánk a kései szembenézés volt a korrupcióval."

Igen. Alapvetően ezt tényleg lehet így is mondani. És bár lehet gondolkozni azon, mennyire számít szembenézésnek valamit észrevenni, ha az már a párt szemébe lóg, konkrétan annyira, hogy úgy eltakarja, hogy nem is látni tőle őket, de ez legyen az örök fanyalgók baja. Szóval bár a Fidesz sem semmi, a Jobbik meg egyenesen borzalmas, újabb jó példáját láthattuk, miért nem kell egy kicsit sem sajnálni az MSZP-t azért, amit alig egy hónap múlva kapni fognak.

(Egyébként pedig tegnap besegítettem egy ismerős telefonvásárlásába. Nem hittem volna, hogy ennyien fognak megnézni, ahogy végigmegyek fél Pesten kezemben egy Nokia-dobozzal. Megesik.)

Van ugye egy olyan jól ismert szabály, hogy ha valakit csúnya dolgokkal gyanúsítanak, akkor a média csak a családi neve kezdőbetűjét írhatja le. Hogy ez jó rendelkezés-e, arról lehet vitatkozni (szerintem az), annyi biztos, hogy rettenetesen rosszul alkalmazott.

Van legalábbis valami nagyon ciki abban, ahogy a sajtó magának kitalálja, mikortól kell rövidíteni és mikor mehet még a teljes név. Az is eléggé nevetséges, ahogy olyan emberekről, akikről pontosan tudjuk már, hogy hívják őket, hirtelen elkezdenek titkosítva írni. És persze van olyan eset is, mint a legújabb, amikor a bulvár megírja a hírt, majd tőlük több normális médium is átveszi...

Hogy "előzetes letartóztatásba helyezték K. Gyulát, Kovács Kokó István bátyját".

Nos, valaki ki tudja találni, a K. Gyula névben mit jelenthet az a K.? Kötelező sajtóetika? Kreatív megkerülése az olvasottsági adatokat rosszul érintő szabályoknak? Vagy egyszerűen csak köcsögség?