Vártam a kampányt. Akkor történik valami. Az legalább érdekes, tényleg kíváncsian lehet figyelni, ahogy a pártok (akár a nem szimpatikusak is, mégiscsak ilyenből van a több) beindítják a kreatív energiáikat. Ilyen kreatív, érdekes időszak volt 1998, 2002 és 2006 tavasza. Sokat várhattunk ettől a kampánytól is, és eddig nem kaptunk meg semmit.

Igen, sokat várhattunk, mert egyik párt sincs olyan helyzetben, amilyennek a kezelése ismert, ergo rutinból megoldható lett volna. Semmi sablonhelyzet, semmi sablonmegoldás. Aztán a valóság még ennél is rosszabb lett.

Soha nem látott helyzetben van a Fidesz, mert a győzelem megvan, és szinte a kétharmad is. Hogy lehet biztosra játszani, mondani is valamit, hogy legyen mozgósítás, de némának is maradni, hogy ne bántsanak meg senkit? Eddig ezt össze tudták hangolni, és való igaz, eredendően az ő kampányukat várhattuk a legunalmasabbnak. De azért az, hogy 1, azaz egy darab új jelszóval álljanak elő, és ennyi legyen minden kampányuk (+ a jelöltek nevei, oké), az minden minimalista várakozást alulmúl.

A Jobbikról nem tudni, jön-e föl vagy stagnál tíz százalék körül, de egyértelmű, hogy nekik van a leginkább lehetőségük a szavazói körük szélesítésére. Ráadásul az LMP mellett ők használják legjobban az online teret, mégis szinte semmi kreativitást nem kaptunk tőlük eddig. 20 évet a 20 évért, igen, és ennyi - láthatóan leköti minden energiájukat, ahogy először kénytelenek kezdeni valamit a balra és a jobbra elkötelezett sajtó egyidejű támadásával. Ettől még bejutnak, de ez egyszerre sok volt nekik.

A legérdekesebb kampányra mindenképp az MSZP-től számíthattunk, és eddig minden más mellett ebben is buktak. Iszonyú izgalmas kérdés volt - és ezt minden gúny nélkül -, mit találhat ki az MSZP, mit mondjon, miért érdemes rájuk szavazni. Egy akkora válság, mint az övék, aranybánya egy kommunikációs szakértő számára. Ehhez képest maradtak a rutinszerűen előadott fasisztákat ne, Orbánt ne, kétharmadot ne sablonnál. Harmatgyenge.

És ott az MDF és az LMP, akiknek kampányolni sincs erejük, annyira leköti őket a kopogtatók összegyűjtése. Leginkább az LMP-ben csalódtam, az MDF-től maximum Bokrost vártam minden mennyiségben, és ez talán még jön is. Az LMP tavaly nagyon jól indult be, és most hasonlót remélhettünk tőlük, de az, hogy naponta kétszer kiírják a facebookra, hogy adjatok kopogtatócetlit, mert az kurva jó, az nem kampány.

Várjuk március tizenötödikét, hátha az azzal felvezetett utolsó hónap érdekesebb lesz. Mint egy meccs, egy kampány is három okból lehet jó: ha nagyon szurkolunk valakinek, ha teljesen bizonytalan a végeredmény, vagy ha színvonalasan teszi mindenki a dolgát. Eddig háromból semmi.

Sokan cincálták az elmúlt napokban azt az egész pályás letámadást, amit a Fidesz indított a Jobbik ellen. Kevesebben foglalkoztak azzal, pedig legalább ugyanennyire fontos, hogy a Jobbik is tett néhány elutasító lépést a szélsőjobb legszélsőségesebb elemeitől.

Budaházy mögül félig-meddig kihátráltak, a Gárdát nagyon látványosan háttérbe szorították, egy fokkal a kommunikációjuk is kevésbé szélsőséges lett. Eközben a Fidesz szélsőjobbon is elfogadott emberei látványos gesztusokat tesznek a politikai közép felé, és soha nem látott vehemenciával terroristázzák a Jobbikot. De jó-e ez nekünk?

Az optimista azt mondja: igen. Persze, a szavazatszerzésre megy ki a játék, de miért is lenne baj, ha egy kampányban a pártok szavazatokat próbálnak szerezni? Hosszú távon győz a normalitás, annak csak örülni lehet, ha a jobboldalon mindenki kicsit arrébb megy a maga szélsőségeseitől. Baloldalon hirtelen lett egy nagy lyuk, a Fidesznek van lehetősége arra mozdulni és cserébe kicsit feladni széljobbon, oda meg megy a Jobbik, a korábbinál némileg emberibb retorikával. Jó, megköszönni azért nem kell nekik, hogy másként gondolkozóként csak ellehetetleníteni akarnak minket, nem a Dunába lőni, de ne tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre az apró változást.

A szkeptikus erre annyit felel: ugyan már. Farkasok báránybőrbe bújása. Nyilvánvaló, hogy a szélsőjobb sem homogén, az ország 15 százaléka mégsem őrült, az elmebetegek csak arra voltak elegek, hogy anno a MIÉP-et kettő és öt százalék között tartsák. Van egy nagyobb kör, akik csak radikalizálhatóak, és most látványosan elegük van mindenből. Ez a réteg fogja eldönteni - nem a választást, mert a Fidesz kétharmadát nem veszélyeztetik, de az utána jövő időszakot mindenképp. A Fidesznek egyáltalán nem mindegy, hogy egy öt vagy egy húsz százalékos Jobbikkal kell majd kormányon megküzdenie. Egyébként is, csak szavak ezek. Várjuk csak ki, mi lesz a választás után.

És az igazság? Bár lennénk olyan okosak, hogy látnánk. Feltehetően megint valahol középen bujkál. Egy biztos: a következő egy-két év egyik legérdekesebb konfliktusa kezd kibontakozni a jobboldal két pártja között. Tartsuk a szemünket ezeken a mozgásokon - alapjaiban fogják meghatározni a magyar politikát.

A kamera lassan ráközelít a zöldellő rétre; a tavaszi virágtengeren túl ereje teljében lévő középkorú férfit láthatunk. Kezében ásó, boldogan dolgozik vele. Talán még fütyörészik is munka közben. Ássa a sírját.

Bajban vagyunk kicsit, mert az ilyesmi filmes klisékben minimum dörgés-villámlás szokott lenni a sötét erdő mélyén, és a hamarosan halott ember is vagy öreg, vagy mélydepressziós számkivetett. Itt meg még mindjárt Bambi is felbukkan, csak túl ne csorduljon a szépség.

A Fidesz magabiztosan masírozik a kétharmados győzelem felé, közben talán már kezdenek gondolkozni, mi minden dolguk lesz, ha kormányra kerülnek. Például kormányozni. Akkor majd óhatatlanul sokakat rosszul érintő döntéseket kell hozniuk. A kormány kormányoz, ez rendben, az ellenzék viszont ellenez. És nekik olyan ellenzékük lesz, ami rosszabb, mint amilyen ők voltak az MSZP-nek.

Az elmúlt nyolc évben jobbról tökélyre fejlesztették azt a kommunikációt, ami szerint A/mindenért a kormány a hibás, B/a kormány mindent meg tudna adni, ha akarná, C/ha a kormány bevezetné a tizenhatodik havi nyudíjat, abban a percben el kell kezdeni sírni, hogy a tizenhetediket miért nem, D/öntsük le az egészet piros-fehér-zöld szósszal. A nép pedig rászokott erre, és most már ezt fogja várni az új, a Fidesznél is jobboldalibb ellenzéktől.

Egy-másfél évig működhet a mindent a komcsik kúrtak el szlogen, de a Fideszt most kormányra jutva a saját korábbi stratégiája fogja pofán csapni. És nem lehet sajnálni őket, mert saját maguknak köszönhetik. Ők emelték be a jobbikos kisfiúkat a polgári körökbe, ők nevelték rá a népet a nemzetieskedő szociáldemagógiára, ők találták ki a permanens kampányt, ők süllyesztették le az ellenzéki szerepkört az irracionalitásba. Egyék meg, amit főztek.

De nem csak az ő bajuk, mert az új ellenzéktől az egész nemzet lesz veszélyben. Ezt a szörnyet a Fidesz szabadította rá az országra. És ezért van az, hogy legyen bármilyen undorító az MSZP, színtelen-szagtalan az LMP, katyvasz az MDF, a Fidesznek ezt nem lehet megbocsájtani.

Nagy interjút csinált a Magyar Narancs Kukorelly Endrével annak apropóján, hogy az LMP jelöltjeként ő indul Szentendrén a választáson. Botrányos volt. Hogy valaki három sűrűn teleírt oldalon keresztül, a kérdéseket tudatosan kikerülve ne válaszoljon egyetlen politikai kérdésre sem, az képviselőjelöltként nem működik. Akkor sem, ha a jelöltség nyilvánvalóan csak jelképes kiállás.

"Olyan az LMP, amilyennek én akarom. Hogy objektíve milyen, azt senki se tudja, de énnekem van egy képem erről, és ők kénytelenek olyannak lenni, amilyen ez a kép. Én döntök erről. (...) Egyáltalán nem akarok befolyással lenni rájuk, azt akarom, hogy olyanok legyenek, amilyennek én látom őket, és kész."

Nagyon szép dolgokat tudnak a filozófusok és az álmodozó széplelkűek kigondolni, csak aztán néha véletlenül szembejön velük a valóság. Olyan mondatok hangoznak el, amik egy elitértelmiségi klub beszélgetésében gond nélkül megállnák a helyüket, de amint azzal szembesülnek, hogy Magyarország konkrét problémáit kezelni kéne, besülnek, mert inkább tovább filozofálnak. Ez persze önmagában nem baj, csak az ember akkor ne induljon a választáson. Mert az nem a világmegváltó bölcs gondolatok meccse.

"- Mit fogsz mondani például, amikor kampányolsz a körzetedben, és az emberek megkérdezik, hogy szerinted legyen-e lehajtója a Megyeri hídnak a Szentendrei-sziget felé?

- Ez az én választókörzetem!

- Azért kérdezem. Ez egy tipikus konfliktus. Fejlesztés kontra környezetvédelem.(...)

- Gondolod, hogy nekem erről kéne, hogy legyen valami megfellebbezhetetlen véleményem?"

Első ránézésre felemás érzés kritizálni, mert Kukorelly az olvasók minimum 99 százalékánál okosabb ember, nálam pedig biztosan. De az, hogy az interjú első soraiban hisztizzen egy nagyot, hogy miért politikáról kérdezik és nem a könyveiről, majd pedig elmondja, hogy semmit nem tud a politikáról, nem tolerálható. Nem kell populistának lenni. Meg szabad, sőt, meg kell fogalmazni összetett üzeneteket. De egy olyan összetett üzenetet választani, amit rajta kívül szinte senki nem ért, ami az ő magánvalóságáról szól, az nem politika. A parlamenti szavazások az igenről vagy nemről szólnak, és számokról. Forintokról. És egy dolog, hogy lehet más a politika, de a valóság alól még az LMP sem vonhatja ki magát.

Megszólal a bölcs az elefántcsonttoronyban. Nem baj. Ő és mi két más világban élünk, és mindketten ott érezzük jól magunkat, ahol vagyunk. Ne érjünk egymáshoz.

"Én vagyok az az autós, aki joggal mondja, hogy mindenki szembejön. Mindenki szereptévesztésben van, aki olyan...amilyen. (...) Ne üsd szét magad, örülj, hogy luk van a seggeden."

Még nem tudni, a fiatal hölgyek körében újra terjedő hétvégi iszákosság lesz-e akkora szállóige, mint négy éve a szinglihorda volt, de az esély adott rá. Ha mégsem, akkor annak az oka valószínűleg egyedül az, hogy az MSZP nem emiatt veszíti el a választást.

Mindenesetre kedves olvasó, ha fiatal hölgy vagy, vagy legalábbis annak érzed magad, most szállj egy kicsit magadba. Mélyedj el a gondolataidban, és engedd tudatosulni a szörnyű konklúziót: a magyar egészségügy miattad tart ott, ahol. Nem az orvosok alulfizetettsége a baj, nem az átlagember iszonyatos túlhajszoltsága, nem a valódi, kemény alkoholizmus, hanem te. És mindaz, amit hétvégén megiszol. Ez van, fogadd el. Mindennek az az undorító pálinka az oka, meg a házasság előtti szex. Fujj.

Ha pedig történetesen nem fiatal hölgy vagy, hanem mondjuk fiatal úr, ne felejtsd el egy pillanatra sem a jó politizálás alapját: ne higgy el bármit a politikusoknak. Amiről csak tudsz, győződj meg saját szemeiddel. Azaz várd ki a hétvégét, és tanulmányozd minél közelebbről, valóban iszákosak-e azok a fiatal hölgyek. Szigorúan a politika jegyében. Gusztustalan, nem?

Nem tudni, a Fidesz kommunikációs tanácsadói anyáztak-e egyet, amikor Orbán Viktor a 2025-2030 körülig lehetséges komoly alternatíva nélküli Fidesz-dominanciáról beszélt, vagy ők találták ki az egészet. Előbbi esetben igazuk van. Utóbbiban pedig nem először mondhatjuk el a kampány alatt: iszonyú szerencséjük, hogy negyven százalékpont előnyről indultak.

(Ha Orbán politológus lenne, el lehetne intézni annyival, hogy aki abban a szakmában azt hiszi magáról, hogy képes 15-20 évre ilyen mélységben előre jelezni, az beteg. De nyilvánvaló, hogy amit mondott, azt politikusként mondta - nézzük is így.)

Gyönyörűen sikerült túllőni a célon. Arra valószínűleg teljesen jól érzett rá a Fidesz-kommunikáció, hogy most nagy az igény a stabilitásra és a ránézésre mindent csak lassító viták félretételére. Nem véletlen kezdték el azt erőltetni, hogy a kétharmad emiatt lenne fontos: nyugodt építkezés, gyors tempó, satöbbi. De mintha elfelejtettek volna határokat szabni maguknak. Egy 2030-ig tartó ellenzék nélküli időszak lehetőségének belengetése már olyan húzás, amire a bizonytalan szavazó kicsit felkapja a fejét, hogy ezt azért mégse már.

Mert itt nem az MSZP-ről van szó vagy a Jobbikról. Sem az MDF-ről, sem az LMP-ről. Hanem arról, hogy a legtöbb nem elkötelezett szavazó nem szereti, ha egy párt látványosan a következő négy évnél hosszabb időre tervezi bebetonozni magát. Elég csak 2006-ra visszaemlékezni, amikor Mikola bemondott egy ilyet, és máris csúnyán folytatódott tovább a Fidesz népszerűségzuhanása.

És észre kéne vennie a Fidesznek azt is, hogy az eredményüktől függetlenül a legtöbben nem konkrétan őket várják, hanem az MSZP-korszak végét. Új kormányt, stabil Magyarországot, jó válságkezelést, fejlődést. Ezt most legerősebb ellenzéki pártként a Fidesz ígéri meg, de nem egy ember van a bizonytalan, most az MSZP büntetéséért őket választók közt, akinek húsz év Orbán azért sok volna. Ha a Fidesznek egy kis esze van, akkor most 2010-2014-ről beszélnek. A hosszabb távú terveikről pedig, akármennyire komolyan is gondolják azokat, mélyen hallgatniuk kéne.

A kopogtatócédulázásban az az érthetetlen, hogy mindenki tudja, hogy rossz a rendszer, mindenki mondja is, mégsem változtatnak rajta. Minden párt, és szinte minden szavazó. Mit lehetne mondani - sokan állítják, hogy a világ legmegfejthetetlenebb jelensége a női lélek, de ők valószínűleg még sosem láttak politikát közelről.

Az egész kopogtatócédula-rendszer az első választás óta igazán soha nem volt vitatéma. Néhány elszigetelt, nem túl jelentős esetet leszámítva mindenki egyetértett abban, hogy borzalmas. Nincs komolyan vehető párt, aki nem ismételte volna el már ezerszer, hogy adatvédelmi szempontból tragikus, és azt sem, hogy csak az nem csal vele orrba-szájba, aki nem szégyelli. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy azért nincs döntés, mert minden párt azt nézné, neki mi az előnyös. Nem tudunk arról semmit, mi az előny. 5%-ra esélyes pártot eddig még soha nem sikerült kigolyózni így, de már 2-3%-ra esélyeseket sem. És ugyan most először, az MDF esetében, ez sem teljesen kizárható, de nem lehet tudni, melyik párt járna jól vele. Persze, jó érv, hogy idegesítő lenne a két méter széles szavazólap - de azért a kopogtatós választási csalások sokkal idegesítőbbek. Egyébként is, ha valaki csak egy lazább rendszernek köszönhetően indulhatna, lenne vajon a legkisebb beleszólása is a nagyok versenyébe?

Egy csomó olyan politikai lépés van, aminél az ember, akkor is, ha nem ért vele egyet, meg tudja magyarázni, melyik párt miért azt teszi, amit. De hogy egyszerre minden párt pontosan az ellenkezőjét csinálja, mint amit mond, és amivel az ország elsöprő többsége egyetért? Félő, előbb nyerünk aranyat Vancouverben, mint hogy a politika megadja a normális választ.

Érvénytelenül kell szavazni, mert ezzel lehet kifejezni az undort mindentől, ami a politikában van - mondják egyre többen. Helyesen felvetett problémákra adott helytelen válasz. Nem tudom, kire, de menj csak el, és szavazz érvényesen.

Értem az érveket. Nekem sem tetszik az, ami most van. De megmutatni a pártoknak, és úgy kell nekik? Hát, próbálkozni lehet. Csak őket nem fogja érdekelni. Legfeljebb ha érvénytelen lenne a választás pár körzetben - de erre azért annyira nem nagy az esély.

Nem szeretnék a felelősséggel előjönni; aki úgy dönt, hogy érvénytelenül szavaz, nyilván már nem egyszer végiggondolta, hogy szavazni (persze érvényesen, hiszen csak az számít) íratlan állampolgári kötelesség, és kapásból vágja is rá a teljesen elfogadható választ, hogy normálisan politizálni meg a pártok kötelessége volna, aztán mégse teszik. Nem, ez kegyetlen, száraz matematika. Az érvénytelen szavazat elvész, nem számít a végeredménynél, így azzal az egy szavazattal is csak nagyobb lesz a bejutó pártok támogatottsága százalékban. Magyarul, mivel a két bizonytalan mellett jelenleg három párt van, ami biztos bejut a Parlamentbe, az eredmény igencsak szomorú.

Aki érvénytelenül szavaz, az egyszerre támogatja a Fideszt, az MSZP-t és a Jobbikot.

Ez persze egy legitim álláspont, tehát ha valakinek az a preferenciája, hogy Fidesz jó, MSZP jó, Jobbik jó, MDF rossz, LMP rossz, és a három szerinte jó közt nem tud dönteni, az egyikük random kiválasztása után a második legjobb lehetősége valóban a nem szavazás. De azért ismerjük el, a legtöbb érvénytelenül szavazni akarónak nem éppen ilyesmi népszerűségi sorrendje van. Aki pedig azt akarja, hogy legalább a statisztikákban kisebb legyen a nagy és közepes pártok aránya, akkor lép okosan, ha elmegy, és választ egy kicsit. Ez a választás nagyon nem lesz egyszerű. Sokan vagyunk komoly kétségek közt, ki lehet a legkisebb rossz. Sok mindent megadnánk érte, ha láthatnánk, nem bánjuk-e meg a döntésünket 2014 tavaszára. De aki nem akarja a nagyokat tovább erősíteni, annak meg kell hoznia ezt a döntést. És akkor nem kell előjönni az utolsó érvvel, hogy a szavazati jogért az elmúlt több, mint kétszázhúsz évben emberek haltak meg - nem illene visszaélni az ő áldozatukkal.