Ismét lement egy tüntetés az előrehozott választásokért – nem is téma, már rég megszoktuk. Néhány gondolatot azonban megérdemel a tüntetők egy nem kicsi és eléggé érthetetlen része. Nevezetesen az, hogy Magyarországon élnek olyan emberek, akik kitalálták, hogy ők addig nem fogják jól érezni magukat, amíg az MSZP van kormányon.

Szörnyű minden. Elfogy a nemzet. Meghalt a kultúra. Nincs minek örülni. Felvásárolnak minket. Hát ezt ne, álljunk már szóba egymással – ugyanabban az országban élünk, komolyan? Nem mondom, az a Magyarország, ahol én vagyok, az sem egy Kánaán, de az én barátaim legalábbis szoktak még mosolyogni.

Rendszeres olvasója vagyok a Magyar Nemzetnek – ez szakmai ártalom, egyébként mazochista betűfaló típusoknak szívből ajánlom, elolvasni egymás után egy Magyar Nemzetet és egy Népszavát, ritka nagy élmény. Komolyan mondom, csodálkozom, hogy akik azt és csak azt olvassák napról napra, még nem lettek tömegesen öngyilkosok vagy kivándorlók. Olyan helyen élni, mint amiről az a lap szól, lehetetlen, borzalmas rémálom.

És ha csak a sajtóról lenne szó! De nem, tényleg élnek köztünk olyanok, akik mindenben azt látják, hogy rossz, mert rossz a kormány, és ami véletlenül jó, az azért jó, mert kormányellenes. Bezzeg, ha majd jön Orbán! Még a fák is kirügyeznek. (Ami nagy valószínűséggel pont igaz lesz, legalábbis, ha az előírt időben tartják jövőre a választásokat, de a közvetlen összefüggést mindeddig csak Bayer Zsolt látta be.) Hát nem tudom, én elég jól emlékszem, milyen volt, amikor az az Orbán-kormány volt hatalmon, akikre nem szavaznék soha.

Érdeklődő gimnazista voltam, sokat foglalkoztam politikával, rendesen fel is idegesítettem magam a híradókon, valahogy mégsem úgy emlékszem, hogy folyamatosan rosszul éreztem volna magam négy éven keresztül. 1998 és 2002 között borzasztó sok olyan nagyon jó dolog történt, aminek semmi köze nem volt a politikához. A lányok szépek voltak már akkor is, rongyosra hallgattam a Californicationt és az All That You Can’t Leave Behindot (előbbi életem utolsó másolt kazettája volt, ezt is milyen furcsa most leírni), Schumacher, Zidane és Illés Béla voltak a hősök hősei, ekkoriban került be tőlem néhány sor újságba először, szerencsére nem utoljára, és még a rádióban is voltam párszor. Jó idők voltak, és ezeknek a megélésében még csak véletlenül sem zavart, hogy épp olyan kormány volt hatalmon, amit legszívesebben elzavartam volna Ugandáig, ha 2002-ben nem kellett volna még egy évet várni, hogy szavazhassak.

Hacsak nem lesz valami óriási meglepetés, jövőre négy évig újra olyan kormány lesz, amit nem támogatok. Na és? Már most írásba adom: óriási nagyságrendben lesznek jó napjaim és tökéletes pillanataim a második Orbán-kormány alatt is. És egyszerűen képtelen vagyok felfogni: attól, hogy valaki nem MSZP-s (ahogy én sem vagyok az), miért ne érezhetné magát jól MSZP-kormány alatt, amikor éppen nem híreket olvas.

Ez van. Ha nem tetszik a nagyfőnök, majd szavazhatsz róla. Ha nagyon nem tetszik, írhatsz ellene, kimehetsz tüntetni. Szíved joga, attól még lehet szép a világ neked is. És nem is érdemes letagadni, ha valamit rossznak tartasz. De mindenbe a politikát belelátni, az már beteges. Nyugi legyen, ennyit nem ér meg.

Eredetileg megjelent a tiaramagazin.hu-n.

Íme, hát megleltem hazámat, itt vagyunk, Európa, hivatalosan is elkezdődött az EP-kampány. Akár itt és most be is fejezhetnénk, annyira nincs semmi értelme. A teljes cikk a tiaramagazin.hu-n, fogd és olvasd.

Politikai kommunikációs témában dolgozni élvezetes, de nem egyszerű dolog. Azonnal reagálni minden apróságra, médiastratégiát kidolgozni rövid- és középtávra úgy, hogy közben a párt hosszú távú céljaira kell koncentrálni, és mindeközben folyamatosan figyelni az ellenfeleket, hogy ti legyetek a legjobbak - persze az ember kiélheti itt a kreativitását, de ez valóban nagyon nehéz munka. Ezt mindenki el tudja képzelni, aki valaha is írt már nem saját szórakozásból, mennyire kemény lehet.

Úgyhogy már csak szolidaritásból is sajnálom a Fidesz kommunikációs stábját. Nyilván kitaláltak egy jó stratégiát, hogyan verjék be az emberek fejébe, hogy a piac nem szereti sem Bajnait, sem a bizonytalanságot az ország élén, erre nagyrészt Magyarországtól teljesen független okokból három nap alatt erősödik húsz forintot az euróárfolyam.

Pech.

"Orbán elmondta: egyetért azzal, hogy a legnagyobb kormányzópárt jelöltjét kell felkérni kormányalakításra. Ebbe nekünk nincs beleszólásunk - szögezte le. (...) A Fidesz azonban mindenképpen nemet mond a jelöltre, ezáltal elutasítva a koalíció elmúlt három és fél évének rossz gazdaságpolitikáját. Menniük kellene, de csak a választások után - jelentette ki."

(A leendő miniszterelnökről tárgyaltak. Magyar Hírlap, 1993. december 16.)

Fenyegetni azok szoktak, akik valamiért idegesek. Morvai Krisztina láthatóan ideges, mostanában naponta újabb fenyegetést ad ki.

Nem kell a gyilkos, csirkefogó Bajnai, akinek gyalázatos pénzéhsége miatt kilenc magyar ember lett öngyilkos és félezer magyar család ment tönkre. Amit velük megcsinált kicsiben, azt most nagyban akarja véghez vinni az egész országgal.

Gyilkos. Mondja ezt az a Morvai Krisztina, aki jogász, sőt tanítja is a jogot az ELTÉ-n. Az a Morvai Krisztina, aki Európába készül, de valószínűleg sosem fog odaérni úgy igazán, ha az EP-be be is jut.

Ideges. Ideges, mert sejti (tudja?), hogy most van olyan pillanat, amikor a Jobbik szinte biztosan bejutna a parlamentbe, de ez nem lesz mindig így. Úgy hiheti (sejtheti, tudhatja), hogy két lehetőség van.

Ha Bajnai nagyot dob (erre az MSZP-t figyelve nem olyan sok az esély), akkor azért nincs sok esélyük. Ha pedig Bajnai bénázik, akkor a Fidesz mindent vihet (főleg a jobboldalon), a Jobbik meg takaríthatja továbbra is a hadisírokat. Vagy az a Magyar Gárda?

Jelen állás szerint teljesül a Fidesz három (öt) éves kívánsága, szakértői kormány alakul. Vagy nem. Mer valaki még biztosat mondani?

Lépjünk túl azon a részletkérdésen, hogy a szakértői kormány fogalma, mint olyan, értelmetlen, ugyanis definitíve minden kormány szakértőkből áll, de ez most itt tényleg mellékes. Jó-e nekünk Bajnai, már ha feltételezzük, hogy ő lesz, vagy jobb lenne egy előrehozott választás?

Elnézve a gazdaságpolitikai programját, egyetlen válasz létezik: ez az, ezt csinálni kell. Nem lehet, nem kéne – kell. Iszonyú lesz, borzalmasan kemény egy év, de végre olyan strukturális átalakítások jönnének, amiket úgyse lehetett volna megúszni. Ez persze egyetlen társadalmi rétegnek fog tetszeni, az elméleti közgazdászok igen szűk csoportjának, de ez van, bocs. Most hosszú távon kell gondolkozni.

Nehézzé teszi viszont az állásfoglalást az, hogy parlamentáris demokrácia vagyunk. Ígérjen meg bárki bármit, minden negatív javaslathoz meg kell nyomnia 193 képviselőnek az igen gombot. Az pedig egy kisebbségi kormánnyal, olyan frakcióval mögötte, mint az MSZP, nem lesz egyszerű. Ha Bajnai át tud vinni mindent, amit akar, jó miniszterelnök lesz. De nem tudni, mit vihet át belőle.

És teljesen igaz az is, amit Fodor Gábor mondott. Hogy egy előrehozott választás hónapokig megakasztaná a válságkezelést. De ha az MSZP renitens képviselőin egyenként kell keresztülnyomni mindent, az sem lesz gyorsabb.

Mennyire zár gyorsan össze az MSZP, és meg tudja-e őrizni gyenge egységét az SZDSZ? A lehetőség, hogy egy erős gazdaságpolitikai nyomulással kitolják a Fideszt a közbeszédből, egy hét alatt elszállt. Az MSZP múlt heti produkciójára egyetlen szó létezik, a szánalmas, az SZDSZ pedig abban bízik, hogy egy év alatt megtörténik a csoda.

A pártpolitikát nézve az az igazán szomorú, hogy a Fidesz 2010-ben ugyanúgy beleül majd a jóba, mint 1998-ban tette. Ha most kerülnének hatalomra, nekik kéne megmutatni, hogy nem csak ígérgetni tudnak, hanem „ellapátolják ezt a problémahalmazt” (Kóka mondta a Parlamentben, feltehetőleg az a problémahalmaz majdnem egy egészen más szó lett, és akkor is igaza lett volna). Így várnak, Bajnai megcsinálja a nehéz részt, és 2014-ben nem lesz nagy kunszt jobban élni, mint négy éve.

És ez ijesztő, függetlenül minden személyes szimpátiától. Az SZDSZ szavazói reménykednek, hogy nem szakad ketté a párt, az MSZP lassan készítheti a Van-e 200 000+1 magyar, szocialista szavazó? plakátokat. És ha csak egy nagy párt van, semmi más, az még akkor is riasztó, ha az a párt amúgy jó, és erős a demokrácia. De tényleg, mit mondhat egy MSZP-s kampányaktivista, miért szavazzanak rájuk? (És ha már mindenkiről szó esett, a teljesség kedvéért említsük meg, az MDF a „Nem jön Bokros mégse” akcióval megszűnt.)

Egy jó gazdasági program úgy kell, mint egy pohár víz. Ez papíron megvan. A pártpolitikai érdek azt mondatja, finoman. A gazdasági azt, szív nélkül előre. Az érzelem azt diktálja, nehogy már Orbán megint úgy legyen miniszterelnök, hogy nem kell szenvednie sem érte, sem vele. A pénztárca meg azt, mindegy, ki a főnök, csak oldódjon már meg a helyzet.

Egyszerre mindenkinek igaza van. Mindenki érdekében bízzunk abban, a jövő a döntéshozókat igazolja.

Eredetileg megjelent a tiaramagazin.hu-n.

Magyarország miniszterelnökének olyan ember kell, aki ért a gazdasághoz. Aki jó szakember, felvállal népszerűtlen intézkedéseket az ország érdekében, ha muszáj, és még a gazdasági élet is meg tudja adni neki egy ideig a bizalmat.

Magyarország miniszterelnöke mögé egy olyan kormánypárt kell, akik értenek a gazdasághoz. Akik közt vannak jó szakemberek, felvállalnak népszerűtlen intézkedéseket az ország érdekében, ha muszáj, és még a gazdasági élet is meg tudja adni nekik egy ideig a bizalmat. Ráadásként az sem árt, ha a miniszterelnöknek nem kell minden egyes kényes kérdésnél újra és újra hosszú egyeztetésekbe és elvtelen kompromisszumokba belemennie ezzel a párttal. Adjuk ezt most össze, íme az eredmény.

Bajnai Gordon feltételekkel, de alkalmas miniszterelnöknek.

Az MSZP teljességgel alkalmatlan kormánypártnak.

Jó most, hogy nem vagyok SZDSZ-ügyvivő.

Gráf visszalépése után úgy tűnik, hogy az MSZP elnöksége hajlik a miniszterelnöki és a pártelnöki poszt kettéválasztására. Előbbire Kiss Péter, utóbbira Szekeres Imre esélyes, legalább is két órakor. (Percről percre)

Sikerül megtalálni sorban a legidétlenebb jelölteket, sikerül az MSZP-t visszataszítani a Munkáspárt mellé. Mi rögtön ajánlanánk egy megfelelő jelöltet, alábbiakban közreadjuk programjának rövid összefoglalóját. Egyben javasoljuk, hogy ne válasszák szét a pártelnöki és a miniszterelnöki posztot, sőt: vonják őket össze az összes kormányzati pozícióval.