Emlékezhetünk még, a nyáron hatalmas hírveréssel beharangozta a kormány, hogy most majd az állam magán kezd el spórolni, lecsökkentik a pártok támogatását tizenöt százalékkal. Meg is tették, ahogy azt kell. Mert ez így milyen korrekt a nyolc évig senyvedő néppel szemben, de bezzeg a gonosz gyurcsányisták-bajnaisták csak a pártokat voltak képesek tömni a pénzzel. Fujj.

Az megvan, hogy most egy utolsó pillanatban benyújtott költségvetési módosítóval az egész párttámogatást visszavitték a régi szintre?

És ezt a szépséget ma délelőtt meg is szavazták. Hát akkor ezt így hogy?

Álszentség? Ugyan, pártunk és kormányunk genetikailag képtelen az olyanra. De azért szép belegondolni, hogy amekkora dérrel-dúrral meghirdették a csökkentést a nyáron, ugyanakkora sunnyogással csempészték most vissza a régi számokat, valahol a sötétben, legfeljebb azért nem a kertek alatt, mert olyan nincs a Kossuth téren, de mondjuk a metró és a szobrok közt eldugva. Aztán meg is szavazták, jóval több, mint kétharmaddal, csupán nyolc elempés tartózkodása mellett, mert hát szép dolog a spórolás, de még szebb a pártkassza.

És vajon mit hittek? Hogy nem fogjuk észrevenni?

(Bónuszmegjegyzés: igazán megtisztelő, hogy az index cikke a Gulyásra hivatkozik az első helyként, ahol meg lett írva a visszacsinálás, de nem, a Világgazdaság volt a győztes, és azért az MTI is gyorsabb a Gulyásnál. Egyelőre.)

Ilyen besorolású mától Magyarország. Köszi. De nem is ez az igazán csúnya, hanem az egész dupla leminősítésnek a kormányzati tálalása. Persze nem ért senkit meglepetésként, hogy így fogadták. Na de akkor is.

Mert nem, persze, baj az soha nincsen. Megmondta Navracsics is reggel a tévében - igaz, ezt még a leminősítés előtt. Aztán a többit meg tudjuk. A minősítők a hülyék. Ők nem értenek hozzá. Nyilván pont nekik az érdekük közelebb vinni a szakadékhoz még egy európai országot. És persze lehet olvasgatni a nagyon okos kommenteket is egypár helyen, ahol elmagyarázzák, hogy tulajdonképpen itt mindenki hülye mindenhez, egyedül a kormány nem.

Kezd hasonlítani arra a helyzet, mint amikor két héttel a válság brutális kitörése előtt Gyurcsány elmondta, hogy ez nem fogja érinteni Magyarországot. De, érintette. És bár a helyzet más, mert most támogatott a Fidesz, nem árt odafigyelniük a tanulságokra. Arra, hogy bár könnyebb azt mondani, hogy mindenki más téved, de lehet, néha az jár rosszul, aki nem hajlandó elismerni, hogy nem a többi hülye jön szembe az egyirányú utcában.

Az 1969-ben halálra ítélt Manson büntetését három évvel később életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták. Büntetését a csempészett telefon miatt harminc nappal meghosszabbították.

origo

Miért nem tiltakozik a jobboldali sajtó? Nem látják, nem értik, hogy a sajtószabadság kvázi megszüntetése ellenük is szól? Tényleg csak örömködnek, hogy végre fizikai értelemben is megsemmisíthető a konkurencia, és eszükbe sem jut, hogy a fülkeforradalom is felfalhatja saját gyermekeit? Aki ma barát, holnap még lehet ellenség, sajnálatra méltóan naiv az az ember, aki azt hiszi, ez nem mindig lesz így.

Miért mindig a jobboldal próbálja elfoglalni a médiát? Nem tűnnek fel nekik a következmények? 1990-től 1994-ig az MDF próbálta maga alá nyomni a sajtót, elfoglalta az akkor még egyetlen tévét, mi történt? Leváltották őket. 1998-tól 2002-ig már a Fidesz próbálta dominálni a tévéket, elkezdett kiépülni a sajtóbirodalmuk, és már akkor felvetették az internet szabályozását. Nem elzavarták őket is? Nem jöttek rá, hogy az átlagmagyar sokmindent elvisel, de ha nem hagyják szövegelni, azt nem tűri?

Miért nem emlékezik az egykori rendszerváltó párt a szamizdatra? Nincs egy emlékük sem arról, hogy milyen volt a hivatalos mögötti magyar közebszéd 1989 előtt? Mert kreatív nép a magyar, ritka kreatív, főleg elnyomás alatt, és vissza fog hozni minden régi technikát, ha rákényszerítik. Majd visszajön a kettős beszéd, a sorok között olvasás, a finom célzások. Legfeljebb zugújságok helyett külföldi szerveren blogolunk, ezzel még Kína sem tud mit kezdeni.

Miért hagyta ki a kormány minden tagja a Monty Python gengszterjelenetét a Piranha testvérekről? Hiszen abban világosan megmondták, mitől félnek ők a legjobban, és mekkora fegyver van a lenyomott sajtó kezében és az elhallgattatni szánt kritikus közbeszédben.

- Doug. Nos igen, rettegtem tőle. Mindenki rettegett Dougtól. Felnőtt férfiak letépték a saját fejüket, csak hogy ne kelljen látniuk Dougot. Még Dinsdale is félt Dougtól.
 

- Mit csinált?
 

- Képes volt használni a... a szarkazmust. Minden trükköt ismert. A drámai iróniát. A metaforákat. Az álpátoszt. A szójátékokat. A paródiát. A körülírást. És... és a szatírát. Doug kegyetlen volt.

Azért vannak mondatok, amiken az ember nehezen teszi túl magát. Meg olyanok is, amiknek a valódi sötétségét elsőre fel sem fogja igazán, mert egyszerűen tényleg hihetetlen ahhoz, hogy ne azon gondolkozzunk, tényleg nem mi értettünk-e félre valamit. De nem.

Parlament, ma délelőtt, nyugdíjvita: Turi-Kovács Béla szerint indokolt, hogy azokat a nőket támogassa a kormány, akik keményen dolgoztak, nem egyetemen töltöttek el éveket.

Hömm.

Innentől már csak egy kérdés marad nyitva. Mit kellett volna Turi-Kovácsnak mondania, hogy lehetőleg még ennél is mélyebbre ássa el magát?

Hogy az egyetemisták létezése, mint olyan, voltaképpen értelmetlen, és hogy ezek az emberek csak élősködnek a nemzeten?

Hogy a nők genetikailag alkalmatlanok a tanulásra, fakanállal a kezükben a tűzhely mellett a helyük, és örüljenek, ha a férfiak és a kormány együtt néhanapján megengedik nekik, hogy onnan kimozduljanak?

Esetleg a kettőt kombinálva, hogy aki előbb mert nőnek születni és két évtizeddel később egyetemistaként szívni a nemzet vérét, az tekintse magát úgy, mint aki kiiratkozott a nemzettestből, és szégyellje magát, valamint fizessen be 98 százalékos különadót minden jövedelme ÉS kiadása után?

Kíváncsian várjuk, hogyan tovább.

A nyugdíjvisszareform ma esti vitája valami igazán újat hozott az életünkbe. Nem gúny: határozottan érdekes példája volt a kormány kommunikációjának. Olyasmi, amit még alig láthattunk itthon, és amit különösen nem várhattunk a Fidesztől.

Az történt ugyanis, hogy nemes egyszerűséggel egész pontosan vagy nem mondtak semmit, vagy hazudtak. Ilyen még nem igazán volt, mert eddig vagy elferdítették a tényeket, vagy félremagyarázták, amikor manipulálni akartak. De ez most nem ilyen volt. És ebben az esetben mindkettő szó szerint értendő: gyakorlatilag a nyitóbeszéd-bizottsági előadók-vezérszónoki kört leszámítva nem szólalt meg senki a Fideszből, aki pedig addig beszélt, inkább bár ne tette volna. Ugyanis konkrétan, tételesen az ellenkezőjét mondták annak, mint ami az igazság. Hadd ne menjek rajta végig egyenként, elég jól kigyűjtögette az index, de ilyet még Gyurcsány sem csinált. Most a Fidesz azt mondja, hogy a fekete valójában fehér, a szoci hazudás meg olyasmi volt, hogy ha megkérdezték őket, milyen színű, inkább félrebeszéltek. Gáz volt az is, de ez még rosszabb.

És nem, nem értem, ezt miért így kell csinálniuk.

Oké, kétharmad. Azt tesznek, amit akarnak. De. Ha annyira jó ötleteik vannak, amiket mindenáron keresztül fognak vinni, akkor azokat miért nem indokolják meg alaposan? Miért nem állnak elő érdemi érvekkel? Miért nem reagálnak az ellenzéki ellenérvekre? Tessék, itt vagyok, érdeklődő átlagmagyar, nyitott vagyok mindenkinek a véleményére, rajta, győzzenek meg! Vitázzanak, ütköztessék az érveket, aztán majd eldöntjük, kinek adunk igazat. Nem lenne mitől félniük, ahhoz tudnak elég populisták lenni, hogy sikerük is legyen. Aztán úgyis megszavazzák, amit csak akarnak. De ha abba bele is törődtünk, hogy ezt most négy évig el kell fogadni, az lesz, amit a Fidesz mond, akkor valóban akkora bűn arra vágyni, hogy legalább indokolják meg?

Gyakran poénkodtunk azon, hogy ha igazán népszerű akar lenni egy kormány, akkor más dolga sem lenne, mint helikopterről pénzt szórni az országra, a világon bármit elnéznének nekik. Őszintén szólva soha az életben nem gondoltam volna, hogy ez a pillanat a szó közel lehető legszorosabb értelmében eljön, hiszen már tényleg csak a helikopter hiányzik. Mindenki ki van most azon bukva, hogy hárommilliónktól szedne védelmi pénzt a kormány, de eközben ott van egy még ennél is fenyegetőbb katasztrófaveszély. És a súlyos szavak itt nem jelentenek túlzást.

Merthogy a kormány kápét fog osztogatni azoknak, akik visszalépnek az állami nyugdíjkasszába.

Ez pedig konkrétan tragédiához vezethet. Mert az ugye alap, hogy a kormány nem ad semmit, ezek az emberek a saját pénzüket fogják visszakapni, amit éveken át vontak le tőlük apró részletekben, és amiből normál esetben majd nyugdíjasként eléldegélnének. És ezen a ponton gondoljunk bele, mi fog történni ezzel a pénzzel, ha egy összegben odaadják a jónépnek. Vajon félreteszik maguknak a nyugdíjas éveikre? Gondolnak egy kicsit is arra, akkor majd mi lesz velük? Ismerve az átlagmagyar pénzügyi felkészültségét, megpróbáljuk ép ésszel elképzelni a következményeket, vagy inkább ne?

És ami a legszomorúbb: hogy Orbánék még mindig nem csináltak semmit, és így is túl fognak élni. Pedig a strukturális problémák ettől nem tűnnek el, az állami nyugdíjrendszer ettől még ugyanúgy össze fog omlani, ahogy egyébként tenné, legfeljebb nem 2015-ben, hanem 2020-ban, és még csúnyábban. Egyszerűen vannak lépések, amiket elodázni bűn, és már most is túl sokáig halogattuk őket. Pedig most egy kétharmados támogatottsággal tényleg megvolna hozzá a háttér. Valakinek ehhez majd hozzá kell nyúlnia. De ők most pénzt osztanak, és megvan a vágókép a közösen legyártott MTI-hírekhez. Népszerűek lesznek vele, mert a pénzosztás könnyebben megérthető, mint az évtizedes időtávú összefüggések magyarázata. És a legrosszabb azt elképzelni, hogy majd amikor a harmadik Gyurcsány-kormány (én kérek elnézést) valamikor az évtized vége felé elkezdi megmenteni a nyugdíjrendszert a totális csődtől a magánnyugdíjpénztárak visszavezetésével, akkor majd a Fidesz azzal fog jönni, hogy de bezzeg ők, és akkor mennyivel jobb volt. És nem fogja látni a csomó idióta, hogy épp emiatt omlunk össze.

Draskovics még csak vissza akarta tartani az ÁFÁ-t. Gyenge amatőr Matolcsyhoz képest. Mi meg csak azon gondolkozunk: tényleg ekkora gázban van az ország, hogy most épp hárommillió magánnyugdíjpénztári tagot kell megzsarolni, hogy adjanak pénzt? Na és persze az: hol van ilyenkor az ellenzék?

A magánnyugdíjpénztárak államosításával nem is maga a bejelentés a legnagyobb baj. Pedig már önmagában az is iszonyatosan gáz, brutális lenyúlás, ilyet tényleg nem mert még senki sem meglépni Kádár bukása óta. Régóta gyűjtögetett pénzeinket elveszik, cserébe kapunk egy halvány ígéretet, hogy majd amikor évtizedek múlva nyugdíjba megyünk, az akkori állam majd valahogy eltart minket is, amit persze majd számon kérhetünk az akkorra valószínűleg évek óta halott Orbán Viktoron is, akár személyesen is, ha úgy tetszik. Próbáljuk meg csak elképzelni, ahogy Gyurcsány miniszterelnökként bejelent egy ilyet.

Délután kettőkor megtörténik a bejelentés. Este már minden híradó ezzel lenne tele, a második hír pedig a formálódó, néhány ezres tüntetés lett volna a Kossuth térről. Azért még csak formálódóm, mert kicsit később estére, amikor mindenkinek lejárt már a munkaidő, úgy tízezres körüli létszám lett volna, Gyurcsány, takarodj. Ami azonban még így is csak felvezetés a Fidesz hétvégi, nagyjából száz-százötvenezer embert megmozgató demonstrációja előtt, hogy ne nyúljon a kormány az emberek pénzéhez. Mert tényleg ne.

És most? Hol marad az ellenzék? Sajtóközlemények? Irgum-burgomok a kormánynak? Ennyi? Hol van itt a gyors reagálás? Hol a mozgósító erő? Hol a képesség, hogy elmagyarázzák millióknak, mekkora hatalmas nagy baj van tényleg? Mert a Fidesz ebben erősebb náluk - a kormányzati produkciójuk már most van olyan borzalmas, amilyenről még Szekeres Imre sem álmodhatna, pedig bizony mondom néktek, ő aztán tényleg tudja a tudnivalót az országirányítás legrosszabb mélységeiről.

Úgyhogy szégyellheti magát az ellenzék, ha már a kormánytól úgysem várhatunk szégyenérzetet. És így akarnak 2014-ben hatalomra kerülni?