Ön gyűlöletet hozott a Széchenyi térre - mondta Meggyes Tamás utódjának, miközben Esztergom főterén épp kifütyülte a kisebb tömeg, ahogy a fideszes önkormányzati képviselők épp megbénítják a város működését. A helyi Fidesztől megtudhattuk azt is, hogy "elfogadhatatlan, hogy a képviselő-testületi ülést a Széchenyi téri kivetítő előtt figyelő emberek durva hangnemben kommentálják". Hát igen. Mindannyiunk számára világos lehet, sürgősen új tüntetésetikai kódexre van szükségünk. Nem csak Esztergomnak, az egész országnak is. Tehát.

Gyurcsány Ferencet kifütyülni - jó

Meggyes Tamást kifütyülni - rossz

a budapesti Kossuth teret elfoglalni - jó

az esztergomi Széchenyi teret elfoglalni - rossz

szocialista politikusok beszédét nemzeti ünnepen mosdatlan szájjal végigordibálni és lehetetlenné tenni, hogy az ünnep ünnep legyen - jó

fideszes politikusok beszédét önkormányzati ülésen mosdatlan szájjal végigordibálni és lehetetlenné tenni, hogy az ülés ülés legyen - rossz

Miért, nem logikus?

Ha Gyurcsány Ferenc valakinek megköszönheti a politikai túlélését, akkor Orbán Viktor az. Pedig nincs semmi alapja annak, hogy Gyurcsány bukott miniszterelnökként valaha is újra lényegi szereplője legyen a magyar politikának. Mégis egyre inkább az újra.

"Orbánra én politikai ellenfélként tekintek, akit szeretnék legyőzni a politikai játékszabályok keretei között. Ő viszont személyes ellenségének tart. Ne kerülgessük: Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni. Ennek próbálnak érvényt szerezni szinte bármilyen eszközzel – most épp az ügyészséget presszionálva, felrúgva a demokratikus elveket." (GyF - 168 óra)
 

A Fidesz kommunikációjának a levegőnél is jobban szüksége van az ellenségképre. Valakire, aki ellen lehet lenni, aki ellen hangolható az összes lehetséges jobboldali szimpatizáns. Enélkül egész egyszerűen nem működik az a névleg forradalmi, gyakorlatilag sokkal inkább hadikommunikáció, amit a Fidesz 2001-2002 óta folytat. Viszont ki legyen az ellenség? Megpróbálkoztak az IMF-fel, de ez nem jöhetett be, mert az átlagmagyarnak fogalma sincs, hogy azt eszik-e vagy isszák, egyszerűen nem megfogható ellenség. Lehetnének a multik, de ők legyőznék a kormányt egész egyszerűen annyival, hogy minden más szándék ellenére emelnék az áraikat. Mert mégis mekkora blama lenne, ha Orbán azt mondja, nem lesz drágulás, a jónép meg látja, hogy de bizony, van.

Marad a politikai ellenségkép.

Ezzel viszont a Fidesz úgy dönt, kiemel valakit a haldokló ellenzék színtelen masszájából. Kiválaszt egy embert, aki ellen uszíthatják a saját szimpatizánsaikat - és az nem tűnik föl nekik, hogy ezzel együtt ugyanezt az embert arra is predesztinálják, hogy ő gyűjthesse maga mögé egybe azokat, akik nem bírják a kormányt. Különösen akkor, ha az illető egyébként is szeretné ezt megcsinálni.

Lőnek Gyurcsányra? Hát persze. Élmény lehet levadászni. Főleg nyolc ellenzéki év után, és még inkább a 2006-os vereség miatt. Sok lehet a frusztráció, és mindig jól jön egy első ránézésre könnyen legyőzhető ellenség. Csak nem szabad közben elfelejteni, hogy valahogy a Tom és Jerryben is mindenki az egérnek szurkol...

Tessék nekem elmagyarázni valamit.

A Jobbik ma szabadon tüntethetett a Kossuth téren. Oké, demokrácia van, ő dolguk. Csakhogy.

Ezzel egy időben a devecseriek nem tüntethetnek a saját városukban. Persze, megvan az indoklás, veszélyes a környék. De arra már nem, hogy ott lakjanak? Ezt így most akkor hogy?

Kéne látnom a logikát? A jobbikosok többet érnek, mint a vörösiszap-károsultak? Vagy miért? Az ő érdekérvényesítésük fontosabb?

Kellene egyáltalán érteni? Megpróbálni keresni ebben bármit, ami logika? Vagy egyszerűen csak hülye volt a bürokrácia már megint, és mutassuk meg, ki az erős, csesszünk ki valakivel csak úgy, mert megtehetjük?

Nem. Nem értem. Nem hiszem, hogy lehetne érteni ezt.

Vannak helyzetek, amikor egy reklám túl jóra sikerül. A port.hu-n ez jött most össze. Persze, teljesen érthető ez a lelkesedés is, hiszen valóban igazi kaland lehet az ilyen ülés, különösen akkor, ha az ember például ellenzéki képviselő, aki nem is tudja, a kormány mit tervez aznap délutánra, újságíró, aki általában percekkel a javaslatok megszavazása előtt kapja meg a tervezeteket, és akkor kezdjen is vele még valamit, netán Gyurcsány Ferenc, akinek minden nap meglepi, meghagyják-e a mentelmi jogát. Na de mi jöhet még? Akár csak ma. Mondjuk egy olyan, hogy 15:30. Fidesz-frakcióülés, szovjet-észak-koreai pszichothriller (25')? Bár persze, az nem reklámszöveg, meg nem is tudni, lesz-e. De ami biztos: 16:00. Orbán Viktor felszólalása - enjoy the real thing?

Nagy nap a mai mindenkinek, aki tiszteli a szabadságot, a békét és a demokráciát. Nagy szavak ezek, de vannak helyzetek, amikor joggal mondhatjuk ki őket. Aung San Suu Kyi, a világ talán leghíresebb politikai elítéltje mától szabad.

Álljon itt ezen a ponton mindenféle fellengzős dicshimnusz helyett egy egyszerű megállapítás: a Föld soha az emberiség történetében nem volt még olyan élhető hely, mint a kommunikációs korlátok lebontása óta. Mert Aung San Suu Kyi nem a burmai kormány kegyessége miatt szabad, hanem mert a Nyugat nyomása nem hagyott más megoldást, mint szabaddá tenni őt, a nyugati államok viszont soha nem is foglalkoztak volna vele, ha a saját lakóik nem erre kényszerítik őket. Ki lehet persze nevetni egy facebook-csoportot. Mondhatják, hogy az Amnesty International senkitől nem kapott választáson tényleges hatalmat. Leminősíthetik művészlelkek magánakciójává, amikor zenéket írnak róla. De tény az: soha a történelemben nem volt egyetlen más kor sem, amikor nem politikusok akkora nyomást voltak képesek kifejteni a döntéshozókra, hogy azok szabadon engedjék a leggyűlöltebb ellenségüket. A nyilvánosság ereje óriási, és ahogy dőlnek le a korlátok, úgy lesz egyre nagyobb. Pár száz éve a hatalomban lévők szó szerint mindent megengedhettek maguknak, aztán megjelentek az újságok, és legalább a látszatra kezdtek odafigyelni. Jött a rádió, és utána a politika már megpróbálta elmagyarázni az embereknek, mit miért csinálnak. Azután mindenkinek lett tévéje, mindenki meglátta, mi a háború, és megindultak a legnagyobb békepárti mozgalmak, nem véletlen egy időben. Most pedig, hogy a világ figyelme ott van tényleg mindenhol, már Kínában és Iránban is figyelnek arra, hogy csak ott verjék véresre a tüntetőket, ahol senkinél nincs egy kamerás mobil. De már nem sok idő, és mindenkinél lesz.

És ettől nem kell abba az illúzióba ringatnunk magunkat, hogy minden szép és minden jó. De elvitathatatlan bizonyítékát kaptuk, hogy a világ igenis fejlődik - a jó irányba.

Tombol a szakmaiság a TV2-nél, a késő esti híreik legalábbis mindenképp erről adtak tanúbizonyságot. Büszkén hirdették ugyanis: nem lesz különadó 2012 után - közölte Szijjártó Péter. Majd még azt is hozzátették, hogy a miniszterelnöki szóvivő ezt arra reagálva mondta el, hogy Kopits György költségvetési tanácsi elnök szerint a költségvetésben az szerepel, hogy de bizony lesz.

Azért ez így egy szint. Az oké, hogy a magyar kereskedelmi média soha nem állt valami fantasztikusan jól felkészültségben és a hírek hitelességének ellenőrzésében, de az azért mégis valami, hogy véleményeket állítanak egymással szembe, amikor a költségvetésben tényleg bárki számára ellenőrizhetően ott vannak ezek a számok. Tessék, itt a link, harmadik-negyedik sor, hatodik-hetedik oszlop, k-ü-l-ö-n-a-d-ó, 2013-2014, ha valaki ezt akármilyen jobboldaliként nem érti, az vagy vak, vagy hülye, vagy csak rá kéne ereszteni Hoffmann Rózsát, annyira rosszul tanították meg elsőben olvasni, akkor is, ha miniszterelnöki szóvivő. Vagy tévékettős hírszerkesztő.

De persze igen, ez van ma. Szijjártónak jobban hisznek, mint a szemüknek. Meg persze elképesztő módon fárasztó dolog tételesen leellenőrizni egy tételesen leellenőrizhető állítás hitelességét, nyilván nem azért kap az ember ott nem is rossz fizetéseket, hogy ilyen hülyeségekkel bajlódjon. Mindenesetre ha most ellenzéki párt szóvivője lennék, én kihasználnám a helyzetet. Csak annyit mondanék a Tényeknek, hogy mi nyertük a választást - és lehet, a végén még azt is leadnák.

via Népszabadság

"A könyv talán legemberibb momentuma, amikor Bush abortuszellenes nézetei gyökereiről vall. Ebből megtudhatjuk, hogy édesanyja, az egykori first lady, Barbara Bush George W. kamaszkorában egyszer elvetélt, a magzatot pedig egy befőttes üvegbe tette, amit gyakran mutogatott fiának."

Olvassuk el még egyszer ezt a két mondatot, mert muszáj, mert elsőre nem is igazán lehet feldolgozni. Hacsak nem az indexesek tették hozzá poénból a cikkhez, hogy teszteljék a lankadó figyelmű olvasókat, akkor az emberi butaság olyan szintű mélységeibe enged betekintést, amit így nagyjából el sem hihetnénk, ha nem tudnánk, hogy igen, ez az ember tényleg ennyire bolond, hogy egy ilyen élményt ki lehet nézni belőle, már persze ha valakinek odáig terjed a vad fantáziája, hogy bárkiről ilyesmi eszébe jusson. Szóval.

A könyv talán legemberibb momentuma, amikor Bush abortuszellenes nézetei gyökereiről vall. Ebből megtudhatjuk, hogy édesanyja, az egykori first lady, Barbara Bush George W. kamaszkorában egyszer elvetélt, a magzatot pedig egy befőttes üvegbe tette, amit gyakran mutogatott fiának.

Most nem is az, hogy ez milyen elmebeteg már. De komolyan kezdjünk el azon filozofálgatni, hogy mindez pont annál az embernél, aki képes volt elindítani az Egyesült Államok történetének legértelmetlenebb háborúját? Egyébként is érthetetlen ez a legőskonzervatívabb republikánusoknál, abortusz nem rulez, háború rulez. Mert hát lehet tagadni Darwin tételeit (bár GWB létezése a legkézenfekvőbb bizonyítéka annak, hogy az ember a majomtól származik), de az csak eljuthatott volna az agyacskájukig, hogy a megöletett irakiak és amcsi katonák ugyanilyen magzatok voltak, csak kicsit régebben. De aztán semmi ilyen gondolat nem marad, csak harmadszor is elolvasni az idézetet.

A könyv talán legemberibb momentuma, amikor Bush abortuszellenes nézetei gyökereiről vall. Ebből megtudhatjuk, hogy édesanyja, az egykori first lady, Barbara Bush George W. kamaszkorában egyszer elvetélt, a magzatot pedig egy befőttes üvegbe tette, amit gyakran mutogatott fiának.

Próbáljunk nem sikítani.