Ha Izrael vezetőinek van egy csepp esze, akkor most egy hatékony, de a lehetőségekhez képest minél rövidebb háborúban padlóra küldik a Hamászt. Terroristákkal barátkozó szervezet ellen nyerni persze nehéz, de az esély adott. Már nincs mi van, ha, miután megindult a szárazföldi akció, a kocka el van vetve, és ki mint vet, úgy arat.

Ha Izrael vezetőinek van egy csepp esze, különösen sok energiát fektetnek a következő napokban abba, hogy minél kevesebb civil áldozattal legyenek túl ezen a háborúszerűségen. Nem szabad sok alapot adni az olyan verbális támadásokra, amilyen vérző fejű palesztin gyerekek mutogatása a világsajtóban. Egyben jó pont lenne, ha megmutatnák, ők a terroristákat tekintik ellenségnek, és nem en bloc a palesztinokat.

Aztán ha Izrael vezetőinek van egy csepp eszük, akkor ha marad az eddigi trend, azaz az ország újkori történelmében továbbra sem vesztenek háborút, leülnek tárgyalni a Hamásszal is. Nyilván mint győztes a legyőzöttel, de akkor is. És kemény békefeltételeket diktálnak, de nem próbálják megalázni őket. Megértik, hogy meg kell mutatniuk a világnak: ugyan ők az erősebbek, de a tárgyalást részesítik előnyben, és csak akkor lőnek, ha végképp nincs más megoldás. Közben pedig folyamatosan tartják a kapcsolatot a Fatahhal, és rajtuk keresztül a palesztinok normális felével. Bízzunk benne, hogy így lesz.

És utána gyorsan felejtsük el ezt az egészet. Amilyen gyorsan csak lehet. Mert egy ilyet elnéztünk volna száz, kétszáz, vagy háromszáz éve. De az, hogy 2009-ben létezzen még olyan konfliktus, amit csak fegyverrel képesek megoldani...rossz vicc.

Ifjúsági Konzervatív Unió néven új konzervatív ifjúsági szervezet alakult. A nevét IQ-ként rövidítő szervezet vezetője szerint az elmúlt év a fiatalok számára bebizonyította, hogy megújulásra van szükség az MDF-ben és a magyar közéletben egyaránt. Az új szervezet alakulásának hátterében feltehetőleg az áll, hogy az MDF és annak ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Demokrata Fórum közötti viszony megromlott a legutóbbi pártelnökválasztás idején.

Az Ifjúsági Demokrata Fórum VGO-hoz eljuttatott közleményében azt közölte az IKU megalakulása kapcsán: a párt alapszabálya szerint az MDF-nek egyetlen ifjúsági szervezete van, az IDF. "Ezért javasoljuk, hogy az új szervezet a céljaikat jobban kifejező Ultra Ibolya Akció Csoport (UIACS) nevet használja" - áll a közleményben.

világgazdaság online

Bizony, zenélünk a politikusoknak, hiszen szánsájn, hepinessz, itt a szilveszter. Ilyenkor még a nagy, komoly öltönyös bácsik is megpróbálják lazának tettetni magukat, még akkor is, ha véletlen egy cseppet sem azok. A Gulyásdemokrácia most ennyivel járulna hozzá az újévi hangulathoz: 2008 néhány fontos közéleti szereplőjének küldünk egy kis zenét, hadd érezzék jól magukat ők is.

Kezdésként rögtön itt van Zuschlag János, a Nemzet Cusija. Szomorú év ez az ő számára, bizony. Hol vannak már a régi szép idők, amikor pulcsikirály Szíjjártóval vívta a vérre menő IQ-csatákat? Az első szám neki szól, csak hogy lássa, még egy, az övénél is sokkal sötétebb külső mögött is megbújhat a végletekig ártatlan lélek. Dream Theater - Dark Eternal Night, Selinának, a világ legfiatalabb progmetálrajongójának előadásában.

Folytassuk az év másik negatív hősével, következzék Gaskó István. Nagyon sokat gondolkoztam, neki milyen számot küldjünk, végül egy egyszerű, közérthető üzenet lett a befutó. Smashing Pumpkins - Fuck You. Nagyon remélem, a rejtett üzenetet még az ő szintjén is meg lehet érteni, de nem biztos.

Az ős zöld, a bukott hős, Tomket. Elég vicces ügyeivel egyébként is megérdemelne egy dalt, de azzal, ahogy összebalhézott a szélsőjobb más önjelölt nagyjaival, olyan gyönyörűen írta ki magát a politikából és egyáltalán a komolyan vehetőség legszélső köreiből, hogy azt már-már sajnálni lehet. Bizony, így lesz a képviselőjelöltből kopogtatócédula-hamisító, mostanában meg már azért kell magyarázkodnia, hogy ugye véletlen sem tett félre néhány százezret magáncélra a blogja gyűjtéseiből a látszat ellenére. Úgyhogy tőle könnyes búcsút vesz a magyar közélet, és erre mi is lehetne jobb szám ennél? Azért a 13 érvényes kopogtatócédulánál többet vártunk volna. Pa-Dö-Dö - Bye-bye Szása

Magyarország legfelfoghatatlanabb formációjának vezetője, Dávid Ibolya. Az, ami az MDF-fel történik, néha annyira érthetetlen a külvilág számára, hogy most szeretnénk, ha egy kicsit ő is átélne ebből. Egyben annyira szürreális a párt összes komoly eseménye, meg az is, hogy még egyáltalán léteznek, és mégis, az ő számára annyira gyönyörű, hogy nem is marad más választás: The Beatles - Lucy in the Sky with Diamonds

És végül George Duplavé Bush. American Idiot - vágná rá bárki, és igaza is lenne, de nekem van egy törlesztenivalóm a leköszönő elnökkel szemben. Még 2001 őszén mondtam egyszer, hogy előbb jön ki a Chinese Democracy, mint hogy ő valami normális dolgot csináljon. Akkor még csak nyolc éve volt ez a szinonimája a végtelen ígérgetésnek, aztán tizenöt lett belőle, de épp nem lett igazam. Az album november 24-én jelent meg, Duplavé pedig már ötödikén meglépte elnöksége egyetlen normális húzását: elkezdte átadni a Fehér Házat Obamának. Guns n'Roses - Chinese Democracy.

Mikor lépett ki Magyarország a Szovjetunióból? – politológus-hallgatóktól kérdezték ezt egy szakkollégiumi felvételin. Többen rávágták: 1989-ben. A HVG szerint ehhez képest semmiség, hogy nem tudtak két frakcióvezetőt mondani a mostani parlamentből, és fogalmuk sem volt arról, kik voltak legutóbb a győzelemesélyes amerikai elnökjelöltek.

A helyzet a szomorúnál is elkeserítőbb. Majdnem mindegy, hogy egy politológus-hallgatónál melyik a nagyobb baj: az új- és legújabbkori történelmet fedő homály vagy az aktuálpolitika zéró szinten lévő ismerete. De csak majdnem, a két dolog ugyanis teljesen másról tanúskodik.

A történelmi háttértudás hiánya valószínűleg rossz politológust eredményez. Aki nem ismeri a történelem összefüggéseit (nem az évszámokról beszélünk), arról nehezen hihető, hogy a jelenben (avagy 2 év múlva) okos tanácsokat tud adni és mélyebb elemzésekre is képes.
De a hátértudás hiánya "csupán" azt mutatja, hogy az illető lusta volt valamit megtanulni. Ha megtanulja a történelmet, hamar kikristályosodnak a főbb összefüggések is.

Ha egy leendő politológus nem tud két frakcióvezetőt fölsorolni, az nemhogy nem semmiség, de jóval súlyosabb baj, mint az előző.

A jelent ugyanis nem tanulni kell, csak benne kell(ene) élni. Meg kell nézni a híradót, el kell olvasni az újságokat, és persze mindez gyorsabban, olcsóbban megtehető interneten is. Aki nincs képben az aktuálpolitikában, azt egyszerűen nem érdeklik a hírek, nem olvas újságot, sem hírportálokat, de valószínűleg híradót sem néz.
Márpedig ha a kedves politológus-hallgatót nem érdekli a politika, akkor mégis kitől várhatjuk el, hogy érdekelje? És vajon mi érdekli a politológus-hallgatót?

Sajnos nem tudom máshogy értelmezni a lap azon feltételezését állítását, hogy sokan a magas költségektől riadnak vissza a felsőoktatástól, ezért nem iratkoznak be végül a sikeres felvételi után.

Tekintsünk el attól, hogy valóban sok pénz kell ahhoz, hogy valaki az ingyenes avagy államilag finanszírozottnak becézett felsőoktatásban teljesítsen. Sok helyen megvetetik a hallgatóval azokat a kellékeket, melyek az óra sikeres teljesítéséhez szükségesek, és most nem a könyvekre gondolok. Kicsit olyan ez, mintha egy zenekritikusnak előbb meg kellene írnia ahhoz a zenét, hogy aztán dolgozhasson vele.

Na, de a Magyar Nemzet nem is ezt kifogásolja. Szerintük - és a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora szerint is? - az történik, hogy a hallgató felvételizik, felveszik, örül, majd elkezd gondolkozni. (Előtte nem.)

Nehezen tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy egy 18 éves valaki február 15. és szeptember 15. között jön rá:  az egyetem nem alapítvány.

Amennyiben mégis van ilyen ember, nos, vele nem veszít sokat a felsőoktatás. Ha pedig valóban ezrek vannak ezzel így, akkor meg inkább hagyjuk az egész egyetemesdit a fenébe, az a 140 diák, aki megérdemli, az meg csak továbbokosodik majd valahogy.

Szegény ártatlan báránykáim, hát oda ne rohanjak, már megint báncsák őket ezek a csúnya gonosz zsidókok. Mintha ők adtak is volna rá bármi okot. Még ilyet, hát.

Olyan ez, mint amikor a kicsi, vézna, beteges, de már elég rosszindulatú ötéves rájön, hogy az ovi legnagyobb darab gyerekének is megmondták, nem szabad a kisebbeket bántani. Úgyhogy fogja magát, és elkezdi rugdosni a nagyot, aztán rohan az óvónénihez sírni, amikor az visszaüt. No igen, persze ettől még nem szép dolog ez a nagyobbtól, de mégsem illik egyedül őt megtenni hibásnak.

Mert igen, rálőni a gyengébbekre nem jó. De ha a gyengébb nem hajlandó megújítani a fegyverszünetet, ha a gyengébb közli, hogy nem fogadnak el kompromisszumokat, és csak a harcban fogják megtalálni a végleges megoldást, a teljes győzelmet, hát akkor nem nagyon van alapjuk arra, hogy sajnáltassák magukat a teljes világgal. Az ENSZ 1947-es Palesztin Rendezési Terve óta a tárgyalás lehetősége mindig fel volt ajánlva. Valamiért mégis mindig a palesztinok harcosabbik fele utasította el a békés rendezés ötletét. Hát akkor nem kell nyávogni utána. Lehet azt mondani, hogy oké, srácok, háborúzzunk, de akkor nem árt arra is gondolni, mi van, ha véletlen az ellenség győz. Az elmúlt hatvan évben ezt egyébként négyszer játszották el, hogy valaki megtámadja Izraelt, és veszít. Olyan, hogy Izrael vesztett volna, nem történt. Terrorista bácsik kicsit sokat provokáltak, aztán jé, fordított irányba is lehet lőni. Kellemetlen.

Leleplező riport készítésével próbálkozik a Magyar Nemzet és a Hír TV. A magam részéről azt tanácsolnám nekik, inkább csináljanak bejglit, ott nagyobb esélyük van a sikerélményre.

Az esemény: Ismeretlen Férfi beállít a IX. kerületi SZDSZ elnökéhez, és felkínál neki egy adag kitöltetlen kopogtatócédulát. Az elnök ezek átvételét a törvény szerint eljárva elutasítja, majd bejelentést tesz a kerületi választási bizottságnál. Egyszerű ügy, minden szabályos.

A médiatálalás: Ismeretlen Férfi hóna alatt véletlen épp egy rejtett kamera volt, de hát ez természetes, mindannyian szoktunk nem ritkán rejtett kamerával sétálgatni ugye. A Magyar Nemzet és a Hír TV felháborodottan tudósít a leleplezett választási csalás kísérletéről, hogy az SZDSZ már erre is hajlandó lett volna. A beszélgetés szemmel láthatóan megvágva került a médiába, kikerültek belőle azok a részletek, amikor a leghülyébbek számára is egyértelmű az elutasítás. Maradt az, ami a békés meggyőzés lett volna, hogy ez miért nem szabályos. A cédulák visszautasításának ténye nem szerepel a leleplezésben, sem az, hogy az SZDSZ bejelentette a provokációt. Ezzel párhuzamosan nyilatkozik nekik egy magát SZDSZ-aktivistának mondó ember, akinek sem a nevét, sem az arcát nem mutatják, és elmagyarázza, hogyan "követik el" a nagy-nagy "csalásokat". Hogy ennek igazságtartalma mennyi, arról legyen elég annyit megjegyeznem, hogy a Gulyásdemokráciának a Magyar Nemzet egy név és arc vállalása nélkül nyilatkozó munkatársa elárulta, Orbán Viktor valójában nő.

Szánalmas. Mondom, maradjanak inkább a bejglinél tényfeltáró álriport helyett. Vagy ha nem jön össze a rejtett kamerázás, legalább ne ennyire nevetségesen próbálják mégis bebizonyítani a valótlant. Az pedig túl olcsó hasonlat lenne, vajon milyen újságíró lehet a nemzetesek és a Hír TV-sek szakmai példaképe. Egyébként is, mikor eldöntöttem, hogy erről postolok, megfogadtam, nem írom itt le azt a nevet, hogy Goebbels.

A HVG portré rovatában ezúttal Torgyán Józseffel készült interjú.

"– Aláírnák kérem ezt a nyilatkozatot, hogy a jóváhagyásom nélkül semmit nem közölnek? Túl sokat hazudoztak rólam, meglepődnék, ha pont a HVG maradna ki ebből.

– Zavarba hoz. Most, hogy aláírtunk, gratulálunk a születésnapjához. Elárulja, hogy ünnepelt?

– Munkával, ahogy szoktam. Magamat ugyanis soha nem ünnepeltem, ünnepeltettem, csak a hazug média terjesztette az ellenkezőjét.

– Ma sem lankad: tévéshow-kban lép fel, könyveket ír, előad. Hogy bírja szuflával?

– Favágással biztosítom az erőnlétemet, a legnagyobb tönköket is könnyedén felaprítom, már ha nem törnek szét a baltáim. De sokat csákányozom is, mert itt a Tállya utcában különösen rossz a talaj. Több követ bányásztam ki, mint az Orbán család a bányáiból.

– Jut eszünkbe: visszafogadták ügyvéd kollégái a Fidesz–kisgazda kormány bukása után?

– Természetesen, de ez már a múlt, mert egy éve újra felfüggesztettem az ügyvédi működésemet. Be akarom vinni az új pártomat az Országgyűlésbe, ami a józan ész szerint lehetetlen, de én mégis megkísérlem a lehetetlent valóra váltani.

– Minek önnek megint a sárdobálás, amikor az elmúlt években a tudományok szentélyében békés otthonra talált: vaskos vallástörténeti-teológiai kötettel lepte meg az utókort?

– Mintha csak a feleségemet hallanám. De nem hagyhatom cserben azokat, akik korábban kiálltak mellettem, és most kérnek, hogy segítsek. Felelős vagyok velük szemben azért is, mert annak idején érdemtelenül segítettem a Fidesznek. Bűnöm, hogy a volt szövetségesemmel ellentétben én képtelen vagyok bárkit is hátba szúrni. Talán a politikában nem kellett volna ennyire ragaszkodnom az erkölcsökhöz.

– Ki tudja, ha a papi pályát választja, ma talán ön ülne Erdő Péter bíboros helyén...

– A bíboros úr szent ember. Én azonban gyarló vagyok. Ezért kérem, ne hasonlítsanak össze, mert az méltatlan lenne rá és az egyházra nézve is. Igaz, hogy az édesanyám papnak szánt, de én különbséget teszek a papok és egyes püspökök között! Az a gazdagság és főúri gőg, ami a püspöki kar egy részére jellemző, nem egyeztethető össze a krisztusi elvekkel, ahogyan az sem, hogy egyes vezetőik Orbánék és a fideszes pogányok mellé álltak, magukra hagyván azokat a keresztényeket, akik a szükség óráiban is mellettük álltak.

– Ön is megkapta, hogy rózsadombi parasztvezér. Pedig azt nyilatkozta, viszolyog a hatalomtól. Hogy tudta személyiségtorzulás nélkül kibekkelni a pártelnökséget és a miniszterséget?

– Először is: én nem a Rózsadombon, hanem Szabolcs-Szatmár megyében születtem. Nem rózsadombi, hanem újpesti ügyvéd voltam. Apai ágon jobbágycsaládból származom. Tehát paraszt vagyok a javából. Másrészt a hatalom általában 99 százalékban negatív hatást vált ki az emberből, ám van egy százalék, amelynél ez fordított. Mások szerint én ebbe a ritka egy százalékba tartozom. Le tudtam mondani a köztársasági elnöki pozícióról is, noha egészen bizonyosan megválasztottak volna. Ezért hatalommániásnak beállítani több mint túlzás.

– A korábban ön által is ostorozott kalmármédia kedvence, szinte szétszakítják: főzési, öltözködési, szexuális tanácsokat oszt, Zámbó Jimmyt ad elő. Elnézőbb lett, vagy így építi újra magát?

– A rendszerváltoztatás után a baloldali kisembert éppúgy becsapták, mint a jobboldalit. Muszáj kimutatnom: magyarnak tartom azokat is, akik nem teljesen úgy gondolkodnak, mint én. Ha kell, nem szégyellem például csinos lányok popsiját dedikálni a Szigeten.

– Melyik szerep a testhezállóbb: a megosztó politikusi vagy a körülrajongott médiacelebé?

– Lelkem mélyéig politikus vagyok. Soha nem voltam megosztó személyiség, csak a hazug média állított be ekként. Tudomásul kell vennem, hogy a legtöbb, amit jelenleg megengednek nekem, hogy a humoros oldalamat mutassam, mert politikai vitaműsorba nem engednek be, ugyanis a jelenlegi hatalmi elit fél attól, hogy leleplezem őket.

– Többször olajba is öntötték: arcképe, fényképei ott díszelegtek a tárcánál, a kisgazdák irodáiban. A személyi kultusz ilyesfajta megnyilvánulásait is keresztényi alázattal tűrte?

– Nem teremtettem magam körül személyi kultuszt. Valótlan, hogy a minisztériumban a fényképeim ki lettek volna téve. Ez hazugság. A kisgazdáknak azonban mindig kellett egy erős vezér. Ha akartam, ha nem, a rólam készült képeket a szentek szentjébe tették; kérték, áldjam meg a gyermekeket, s még a minap is lovas bandériummal vártak. De nem hinném, hogy ezért haragudnom kellene rájuk. Józsi bácsinak hívtak, joggal közéjük tartozónak ítéltek.

– Csodáljuk az alázatát. Van még valami, amit nem tudni Torgyán Józsefről: netán a személyiségének egy titkos rekesze, amit eddig rejtegetett? Vagy már teljesen kiismertük volna?

– Lényegesen szélesebb körű és tartalmasabb életet éltem, mint ami rólam eddig napvilágot látott. Én viszont soha nem törekedtem arra, hogy exhibicionista módon mutogassam magam, és ezen már nem is fogok változtatni. Azonban az életem, a köz érdekében végzett bel- és külföldi tevékenységem messze meghaladják a HVG által megengedett terjedelmet. Így e cikk sem más, mint burkolt lejáratás, amely már a kérdések feltevésével is kétségeket igyekszik támasztani, és az eredményeimet elhallgatja. De remélem, a média világában is eljön egyszer az igazság órája!"