Divatba jött mostanában ez a névváltoztatósdi, a tegnapi MSZP-Új Baloldal ötletelés után ma Retkes Attila állt elő azzal, hogy nyáron meg kell változtatni az SZDSZ nevét és új alapokról megpróbálni az újjáépítést kispártként. Érdekes.

Magának az ötletnek a felhasználása persze rettentő szánalmas. Látványosan arra megy ki a játék, hogy legyen egy kis pótcselekvés, amivel talán időt nyerhetnek a mostani vezetők a pártjukon belül. És nyilván egyszerűbb egy ilyen baromságot kitalálni, mint annyit mondani, hogy bocs, gyerekek, ez a választás nagyon csúnyán nem jött össze, lemondok. Egyébként tényleg lehet egy érdekes próbálkozás kezdete ez, csak éppen nem tudni, akik ezt így kitalálták, sejtik-e, mekkora feladat egy egész brandet átszabni. Az SZDSZ-t innen már lehetetlen visszahozni, az MSZP-t Parlamenten belülről még nem kizárt, de ez nagyon nehéz munka, jóval nehezebb, mint ahogy azt Lendvai Ildikó elképzeli. Egy jó marketingesnek ez álmai kihívása lehet, a legkisebb gúny nélkül, csak magyarázza el valahogy a pártelnökségnek, hogy kicsit többről szól a dolog, mint hogy mostantól ez az új név, a régihez semmi közünk, szavazzatok ránk.

Egyébként pedig igenis van mit tanulni a bukott pártoktól. Ha ezek után bárki éveken át csalja a párját és elkártyázza a kemény munkájával összekuporgatott pénzüket, a másik meg rájön erre, csupán annyit kell csak mondania neki, hogy ne haragudj, de mától úgy hívnak, hogy Kovács Béla. És felejtsük el az egészet. Kivéve természetesen ha Kovács Bélának hívták már előtte is.

A nemzetközi folyamatok is azt mutatják: a liberalizmusnak vége, beteljesítette küldetését, és most átadja a helyét másnak - mondta sok magyar liberális, amikor az SZDSZ az agóniája végső fázisához érkezett. Ugyanezzel jött elő sok jobboldali is, persze nem kevés kárörömmel. És való igaz, a tavalyi EP-választáson az egész kontinensen leszerepeltek a liberálisok. Mégis, már három hónappal később, amikor a német libpárt elérte története legjobb eredményét, el kellett gondolkozni azon, tényleg vége van-e. Ha pedig valaki még mindig annyira szeretné a külföldi trendeket figyelni, azok kedvéért íme egy nagyon friss, konkrétan tegnapi hír.

Két és fél héttel a brit választás előtt a legújabb közvélemény-kutatásnál a liberális párt átvette a vezetést a népszerűségi listákon.

Anélkül, hogy túlzottan belefolynánk az angol belpolitika mindennapjainak elemzésébe, néhány gondolat szigorúan Magyarországra vonatkoztatva:

Kényelmes dolog áthárítani a felelősséget. Nagyon egyszerű lehetett azt mondani, hogy a hiba nem az SZDSZ-ben van, és nem nekiállni megkeresni a bajok okát a lehetséges megoldásokkal együtt, hanem a nemzetközi irányzatokra mutogatni.

A sorscsapás szeretnivaló, vakhitszerű a kötődés a felsőbb erőkhöz. A magyar liberálisok széttárták a karjukat, és azt mondták, nincs mit tenni a nemzetközi folyamatok ellen. Fel sem merült, hogy nem azért lettek vizesek, mert esett az eső, hanem mert nem vittek magukkal esernyőt.

Az általánosítás jó, egyetlen választásban képtelenség gondolkozni. Abból, hogy 2009 nyarán a liberálisok egész Európában rosszul szerepeltek, egyértelműen következik sokak szerint, hogy soha többet semmi esély nem lesz szabadelvű sikerekre, és egyáltalán, meghalt az egész eszmerendszer. Természetesen ugyanezek az emberek, ha mondjuk 2014-ben az EP-ben a Néppárt bukik egy nagyobbat, ugyanezzel a mély meggyőződéssel fogják megmagyarázni, miért nincs többet a világnak szüksége konzervativizmusra.

És az ellenfél nem legyőzendő, hanem megsemmisítendő. Senki nem arról beszélt tavaly itthon, hogy a liberalizmus meggyengült, megújításra szorul, hanem arról, hogy meghalt. Ahogy az is csak az LMP megerősödésével jutott sokak eszébe, hogy az SZDSZ vége nem jelenti automatikusan a magyar liberalizmus végét is. A kárörvendő antiliberálisok szerint nem az a kívánatos világrend, ahol a saját kedvenceik irányítanak, és az, ami nem olyan, mint ők, ellenzékben van, hanem az, ahol nincs ellenzék. Jókora örömmel elemezték ki a liberalizmus halálának okait, és lelkesedésükben csak egy apró logikai hibájukat nem vették észre - hogy a liberalizmus még mindig él.

Nagyjából 90% a valószínűsége annak, hogy a Fidesz megszerzi a kétharmados többséget a Parlamentben. Korlátlan hatalma még egyetlen magyar pártnak sem volt 1989 óta, nem csoda, hogy a legjellemzőbb hozzáállás a hírhez pártállástól függetlenül a kíváncsi várakozás.

Sokan hivatkoznak máris a demokrácia védelmére, de azt azért nagyon gyorsan szögezzük le, hogy a Fidesz vagy bármelyik másik párt kétharmada nem fenyegeti automatikusan a demokráciát. Az ország berendezkedésének alapelveihez hozzátartozik az az ötlet is, hogy ha egy pártnak nagyon nagy támogatottsága van, akkor annak kormányon több cselekvési lehetősége legyen, mint annak, amelyik éppcsak megnyeri a választást. Ez alapvetően nem baj. A Fidesz át fogja alakítani Magyarországot - de a magyarok súlyos többsége döntött így (illetve fog valószínűleg jövő vasárnap így dönteni). Sok lépésük valószínűleg sokaknak nem fog tetszeni, de ez önmagában nem antidemokratikus dolog, amíg ott a háttérben a tudat, hogy ha majd nagyon sokaknak nem tetszik, 2014-ben leválthatjuk őket is. És a demokráciaféltés lényegi kérdései itt kezdődnek.

Most három esetet tudok elképzelni a következő évekre nézve, amiknél joggal mondhatnánk, hogy baj van. Az egyik a hatalmi ágak összemosása. Nyilván itt a kulcskérdés a demokratikus kontroll és az annyit emlegetett számonkérés. Amíg a Fidesz nem próbál beleszólni a bíróságok dolgába, legyen szó akár a szocik büntetéséről, akár az esetleges leendő fideszes ügyek elkenéséről, tegyék, amit akarnak. Egyszerűbben: nyugodtan vegyék el a mentelmi jogot bárkitől, de az ítéletet hagyják a bíróságra. A másik fontos pont a parlamentáris játékszabályok betartása. Azaz maradjanak meg a heti ülésezésnél, és a fontos kérdések ottani szavazással dőljenek el, ne rendeletekkel, mint az előző Orbán-kormány alatt; erre elvileg adott is OV egy ígéretet. És ami talán a legfontosabb: ne változtassák meg a választási rendszert a saját előnyükre. A kisebb Parlament rendben van, de ha ennek örve alatt mondjuk behoznak egy angol, tisztán evk-s rendszert, ahol meg sem adnák az ellenzéküknek az esélyt a 2014-es sikerre, akkor majd tényleg kiabálhatunk, hogy veszélyben a demokrácia. És a baj az, hogy ismerve őket, a három veszélyforrásból egyet sem nevehetünk most elképzelhetetlennek.

A Fidesznek azonban mégis erős kontrollja lesz. Nem az ellenzék - az a kétharmaddal ki lesz iktatva. A morális kontroll lesz minden eddiginél erősebb. Hatalmas adag bizalmat kaptak, és most ezzel nem lesz szabad visszaélniük, mert az rájuk üt vissza. A hatalmuk korlátlan - de épp emiatt fokozott figyelemmel fogja minden rezdülésüket követni itthonról és külföldről is mindenki, aki csak nem fanatikus Fidesz-hívő. A nem fanatikusok pedig sokan vannak, és azt a Fidesznek is tudnia kell (ahogy valószínűleg tudják is), hogy a most rájuk adott szavazatok egy nagyon komoly része nem nekik szólt, hanem az MSZP ellen. Ha pedig egy pillanatig is kételkednének abban, mennyire illékony a bizalom, csak hasonlítsák össze a szocik 2006. áprilisi és októberi választási eredményeit.

Nem véletlen, hogy a fideszes vezetők mosolya visszafogott. Most már látják, hogy dolgozni kell. És azt is, hogy ha ők elkúrják, akkor egyedül kúrják el. Kénytelenek lesznek jól kormányozni, különben csúnyábban fognak megbukni, mint az MSZP most.

Azt nyilván külön mondani sem kell, hogy ha az LMP-nek most van egy kis esze, és nem szeretné két nappal a Parlamentbe jutás után elveszíteni minden hitelességét, akkor csuklóból utasítja vissza az MSZP legapróbb közeledési kísérletét is. Nem is annyira az az érdekes, amit ők csinálnak, hanem amit az MSZP tett négy, látszatra teljesen értelmetlen visszaléptetéssel.

Teljesen értelmetlenekkel, mert ha komolyan gondolnák az összefogást a Fidesz kétharmadának megakadályozásáért, akkor olyan körzetekben léptek volna vissza, ahol együtt legalább lenne esély győzni. A dilemma, hogy melyikre szavazzanak, mi a fontosabb, az LMP melletti kiállás, az MSZP elzavarása, vagy hogy ne legyen kétharmad, ettől még nehéz dilemma marad - de az LMP választói is felnőtt emberek, majd ők eldöntik, mit szeretnének, és csak remélni lehet, hogy a pártjuk is így gondolkozik róluk, mert eddig minden jel erre utalt.

A helyzet mégis borzasztó egyszerű és logikus. Az MSZP is érzi, amiről egyre többen írtunk már: hogy ha szétesnek, az LMP újíthatja meg a magyar baloldalt, és veheti át, persze a szocikétól teljesen más stílussal, tartalommal és emberekkel. Ettől pedig jogos a pánik az MSZP-ben. Nyilvánvalóan arra megy ki most a játék, hogy még az előtt hiteltelenítsék az LMP-t, hogy az túlzottan megerősödhetne az ő kárukra.

Az egész ügynek, bármennyire komoly is, mégis van egy borzasztóan vicces eleme. Mégpedig az, hogy az MSZP is pontosan tudja: az LMP-t, és egyáltalán, bármelyik pártot, a legjobban hitelteleníteni akkor lehet, ha hírbe hozzák a szocikkal. Lehet a Jobbik undorító, lehet a Fidesz túlhatalomban veszélyes, de momentán Magyarországon az MSZP-nél cikibb párt nincs - és ezt most épp ők ismerték be. Örök hála érte.

Alig négy napja írtam itt az LMP népszerűségéről, azzal a kérdéssel: miért szavaznak százezrek olyan pártra, ami lehet szimpatikus, de nem tudunk róla semmit? Azóta fordult pár nagyot a világ. Az LMP 2010. április 11-e óta parlamenti párt. Miért?

Az LMP önmagát elsősorban zöld mozgalomként határozza meg. Ez szép és jó, éljen soká a környezetvédelem - csakhogy ugyanezeket a zöld elveket felvállalta már 2006-ban, és utána kormányon az SZDSZ is, mégis, a kutyát nem érdekelték. Ne legyünk naivak: pusztán a zöld szólamok annyira lennének alkalmasak, hogy egy cuki kis fél százalékos eredményt biztosítsanak.

Protest. Igen, az LMP-re leadott szavazatok egy jelentős része azt jelentette, hogy ne a többi legyen. És a következő hónapok és évek legkomolyabb kihívása pont erről az oldalról érheti az LMP-t. Nagyon sok protestpárt halála volt egy ciklus után az Európa-szerte, hogy kívülről politikaellenesek voltak, majd bejutottak a Parlamentbe, a politika részévé váltak, és nem maradt mi ellen lázadniuk. Nem tudni még, mit terveznek ez ellen, nem tudni, egyáltalán terveztek-e már valamit. De a megoldást nem halogathatják túlságosan sokáig.

És persze mert ballib. Vagy helyesebb úgy mondani, hogy lib-bal? Nagy kérdés. Keveset tudunk a programjukról, de amit tudunk, az valóban leginkább a szabadelvűség és a nyugat-európai értelmében vett újbaloldaliság között ingázik. A szavazótábor összetételéről még nem készültek részletes felmérések, de feltűnően ott voltak most erősek, ahol az 1990-es években az SZDSZ. Arról nem is beszélve, amit Budapest jelent. Ami pedig a hangulatot illeti...nem egy párt nem egy kampányrendezvényén vettem részt az elmúlt hetekben - az LMP-nél volt meg nagyon ugyanaz az érzés, ami négy évvel ezelőtt az SZDSZ-nél.

Mindettől függetlenül az LMP nem SZDSZ 2.0. Ha már mindenképp párhuzamot akarunk vonni, a legpontosabb talán azt mondani, hogy az LMP-ben megvan az 1994 előtti SZDSZ sok erénye, az 1994 utáni SZDSZ sok hibája nélkül. És ha okosak, ez így is maradhat. De ehhez sok mindenre vigyázniuk kell. Nem vehetik át az értelmiségi gőgöt, akkor sem, ha tényleg sok a szavazóik közt az értelmiségi. Nem feledkezhetnek el egy pillanatra sem a vidékről, akkor sem, ha tényleg Budapesten a legerősebbek. És ami talán a legfontosabb: nem állhatnak be egyetlen másik párt mögé sem. Most azért különösen nem, mert a Fidesztől balra csak ők maradtak, és az MSZP, ami akár teljesen össze is omolhat a következő hónapokban. Akkor pedig övék lehet a pálya. De ez nehéz munka lesz, mert a várakozások nagyok, a bizalmat megkapták, de ez még biankó csekk volt. Ha azt akarják, hogy ne tűnjenek el a süllyesztőben, akkor most kell bizonyítani, hogy valóban lehet-e más.

Az MSZP el lett zavarva, nagyon csúnyán. Ez jó.

A Jobbik nem lett a második legerősebb párt. Ez is jó, nagyon jó.

Budapesten az LMP megverte a Jobbikot. Imádom ezt a várost, komolyan.

A Fidesz megnyerte a választást. Ez nem feltétlen jó, de szurkolok nekik, hogy jól kormányozzanak, mindannyiunk közös érdeke, hogy végre valaki kezdjen valamit ezzel az országgal.

Az LMP bekerült, az MDF kiesett. Ezt mindenki döntse el maga, jó-e vagy sem, én személy szerint liberális szavazóként azt mondom, örülök a négypárti Parlamentnek, annak, hogy nem csak a Fideszt, az MSZP-t és a Jobbikot kell most hallgatnunk négy évig. Tetszik, hogy sokan jelezték: szükség van valami újra, nem csak a szélsőségektől, és komolyan szurkolok az LMP-nek, hogy váljon olyan párttá, amilyennek a kampány alatt tűntek. Aztán meglátjuk, mi lesz belőlük. Azért pedig kár, ahogy a gazdasági normalitás szempontjából jeles Bokros-program mögé egy minden elemében vállalhatatlan párt állt csak be, de csak maguknak köszönhetik a bukást.

A legfontosabb kérdés viszont még nyitott: nem tudni, meglesz-e a Fidesz kétharmada. Jelenleg 206 hely az övék biztosan, és még 121-et osztanak ki. Az országos lista a veszteseket kompenzálja, ott keveset fognak kapni. A hátramaradt 57 egyéni körzetből kell nyerniük nagyjából ötvenet, erre rátesznek úgy három és tíz közti mandátumot az országos listáról, és megvan a kétharmad. Az LMP és a Jobbik szavazói fogják ezt eldönteni, én most azt mondanám, hogy össze fog jönni a kétharmad, de esküdni nem mernék rá. Annyi biztos: a fideszes nyilatkozatok nem voltak még felhőtlenül boldogok. Izgalmas két hét előtt állunk még.

Maradjunk annyiban, az MTK II - Vác érdekesebb volt.

1-1 lett a végeredmény, váci vezetés után egyenlítettünk az 54. percben Pál Szabolcs góljával, és ha az ember a gyönyörű Promontor utcai pályáról, Budafok közepéről haza akar menni a távoli Zuglóba, még csak rohannia sem kell, gyalog is hazaérhet az első eredményekre, bár ezt előre nem lehetett sejteni.

És arra azért iszonyú kíváncsi volnék, hogy hány szavazó pártpreferenciája változna meg, ha be lehetne mondani este hétkor az exit pollok eredményeit. Hány jobbos szimpatizáns döntene mégis úgy, hogy hopp, ő valójában elkötelezett szociáldemokrata, és csakazértis balra kell szavaznia. Illetve hogy ha tudják, hogy körülbelül nyolcmillió ember szavazhat, akor ötmillió-néhányszázezer szavazóra miért nincs felkészülve senki.

Mindegy, 1-1.

A kreatív jogértelmezés gyönyörű, Magyarországon is bevezetésre alkalmas mintapéldája volt az, ahogy az exit pollokat bemutatta még a szavazás alatt a bolgár sajtó a tavalyi választásuknál. Akkor azt a délutánt ezen röhögtük végig, őszintén kíváncsi voltam, itthon tanul-e valaki a bolgár kollégáktól, de a válasz egyelőre nem. Na nem mintha azt szeretném, hogy mindenki törvényt sértsen a médiában, de egy kis kreativitás soha nem árt.

A bolgár újságok ugyanis borzasztó egyszerű titkosírójátékba fogtak, miközben a jónép még nagyban szavazott. Nem mutattak ők exit pollokat, dehogy. Hiszen az ilyesmi szigorúan tilos arrafelé is. Ellenben feltűnően sok slágerlista jelent meg aznap az online sajtóban, aminek minden számáról rá lehetett ismerni valamelyik párt nevét rejtő üzenetre. Más azt kérdezte az utca emberétől, neki mi a kedvenc színe. Megint mások a kedvenc ételkülönlegességekről kérdezgettek, és hát tehettek ők arról, hogy kis fantáziával mindegyikből ki lehetett hozni valamelyik párt nevét? Netán arról, hogy a hova menne idén nyaralni kérdésre a miniszterelnök-jelöltek szülővárosai közül lehetett választani?

Ugyan. És én nem biztatnék senkit arra, hogy játssza ki a törvényeket. De ettől függetlenül tényleg aranyos volna idén itthon is arról olvasgatni, melyik szerkesztőségben ülnek a legfantáziadúsabb emberek, akik a legelképesztőbb baromságok mögé bújtatják a valós adatokat. Engem például tényleg érdekelne, ki az olvasóink kedvenc focistája. A felcsúti támadó? Esterházy Márton, azaz M.esterházy? Bárki, aki jobbszélső? Netán Lionel Messi for President?

Három és fél óra múlva megtudjuk.