Kíváncsi voltam, ki fogja először elsütni azt a kápráztató poént, hogy az SZDSZ mostantól Retkes-párt. Nos, a Magyar Hírlap lett a győztes, méghozzá nem csak feldobott ötletként, hanem rögtön cikk címében. Igazi kifinomult, szellemes, emelkedett, polgári humor. Ezért szeretjük őket.
Névvel poénkodni leginkább akkor szokás, ha mással nem megy. Egy egyáltalán nem nevetséges, de mindenképp szokatlan név tulajdonosaként elég pontosan tudom, hogy működik a névvel való viccelődés. Oviban például még kimondottan elfogadott, körülbelül a szemüveges kisgyerekek csúfolásával egy szinten. Aztán általános suli elején, amikor meg kell mutatni, hogy milyen nagyfiúk/nagylányok vagyunk már, eltűnik az ilyesmi, hogy az ember tízes éveinek elejére teljes lendülettel visszatérjen. Utána legkésőbb tizenhárom-tizennégy éves korra elmúlik. Vagy ha nem, akkor az ember ezek szerint elmegy dolgozni a Magyar Hírlaphoz.
De legalább ha tökéletes lenne az SZDSZ! Ha olyan párt lenne, amibe egyszerűen sehol, egyetlen mozdulatában sem lehet belekötni, egyes-egyedül az elnöke nevében lehet fogást találni rajta. Az SZDSZ jelenleg annyira nem ilyen, hogy azt nem csak a vaknak kell látnia, hanem még egy igencsak érdekes képességbeli hiányokról bizonyságot tevő magyar hírlapos újságírónak is illett volna észrevennie. Ha egy lelkes vérjobbos publicista szerint az SZDSZ-szel mostanság a legnagyobb gond az, hogy az elnökének hülye neve van, akkor többre értékeli őket, mint a liberálisan gondolkodók, sőt, mint az SZDSZ-szavazók elsöprő többsége. Vagy egyszerűen csak nagyon buta.
Épp most láttam egy meccsajánlót a Duna TV-ben. A Ferencváros-Hertha Berlin legfontosabb jeleneteit bemutató összefoglalót hirdető körülbelül félperces videó amúgy teljesen korrekt módon lett összeállítva. Elmagyarázták, hogy bár barátságos meccs lesz, miért fontos mégis, felcsigázták a nézők érdeklődését, hogy vajon mi lesz majd az eredmény, egyszóval benne volt minden, amit egy rövid ajánlóba bele lehet sűríteni, hogy mindenki feltétlenül megnézze, aki "kíváncsi arra, mire lesz képes a Ferencváros a Hertha ellen". Nem is volt ezzel semmi gond.
De azért egy nappal a meccs után talán mégis kicsit húzós...
Nem egyetemi hibáról van szó, hanem hallgatói elégedetlenségről. Azt hiszem, különösebb vita nélkül oda lehet ítélni a diplomaügy miatti magyarázkodás legzseniálisabb érvének járó díjat ezért a mondatért. Végülis, ha jól belegondolunk, tényleg, hülye diákok, mit reklamálnak, örüljenek, hogy kapnak diplomát. Méghogy még helyesen is legyen írva, meg ne vécépapírra nyomtassák, hogyne. Micsoda sznobok, fujj.
Azon túl, hogy most már tényleg kíváncsivá tettek, milyen papírt fognak hozzámvágni pár héten belül (szerencsére a Corvinus eddig nem került be emiatt a hírekbe), annyi a baj csak, hogy későn szóltak. Aki végigcsinált már egy egyetemet, nem nehéz emlékeznie, mennyire nehéz megszerezni egy diplomát. Fél évtized munkája, komoly energiabefektetés, anyagilag sem a legegyszerűbb dolog, de megéri. És csak most mondják, hogy így is lehet? Hát nem kellett volna tanulni végig! Egyszerűen annyit lehetett volna mondani minden bukás után, hogy nem hallgatói hibáról van szó, csupán vizsgáztatói elégedetlenségről. Esetleg nem leadni az indexet időben, és azzal védekezni, hogy ez sem hallgatói hiba, csak to-s elégedetlenség. Vagy bármi olyasmit nem befizetni, amit az egyébként ingyenes felsőoktatásért elvárnak. Hiszen az csak egyetemi elégedetlenség, mi más?
Egyébként semmi bajom azzal, ha valaki valakit hülyének néz, szíve joga. Az érintett egyetemek a maguk frissdiplomásaik felé, úgy látszik, élnek is ezzel a jogukkal. Csak akkor ugye nincs semmi baj azzal, ha ez a hülyének nézés kölcsönös?
Büszke lehet magára a NOB, az olimpiai megnyitót még mindig többen nézik, mint Michael Jackson búcsúztatóját. Lement egy újabb tömeghisztéria, pedig volt egy ember, akiből egész életében túl sokan csináltak túl sok pénzt, és nem lehetett hagyni, hogy a halálában ne ugyanezt tegyék vele.
Nem lehet szidni persze az átlagembert, aki szerette MJ zenéjét, és most szívesen gondol rá néhány percet-órát, a világ legtermészetesebb dolga ez. Az viszont, bármilyen racionális is, mégis nehezen eltűrhető, ahogy a médiahiénák a halála pillanatától körbeállták a testét, és addig cincálják, amíg csak lehúzható bőr van rajta. Sokáig lesz még. És nem az az igazán visszataszító, hogy most írnak róla. Hanem az, hogy miután az elmúlt minimum másfél évtizedben az egész sajtó, amikor vele foglalkozott, a rá szórt mocsokkal volt tele (joggal vagy jogtalanul, már részletkérdés), most hirtelen rájön, hogy mennyire szerették is szegényt. Kurt Cobain volt ennek az eddigi utolsó, borzasztóan szomorú példája, egy ember, aki egész életében a szeretet és igazi megértés hiányától szenved, a halála után pedig kiderül, hogy mindenki a legjobb barátja volt. És ebben igenis bűnös mindenki, aki a zenéjén túl is csámcsogott rajta életében, most pedig látványosan sajnálja. Vagy akkor nem kellett volna beszélni, vagy most kellene hallgatni. Mesélhetjük a nagy poént, hogy miben különbözik Jacko és a Beatles, és szörnyülködhetünk, hogy jé, tényleg kopaszon halt meg, csak gyógyszerekkel a gyomrában - a kettő csak együtt teljesen hiteltelen.
Hozzájárul persze mindehhez a család és a baráti kör is. Egy búcsúztató rendben van, de talán az a giccstömeg, amit bemutattak, nem méltó egyetlen emberhez sem. A színpadon pityergő gyerek nagyon megrázó kép, és persze az is természetes, hogy szinte mindenki szerint a saját apja a tökéletes (csúnyán cinikus beszúrás: különösen a temetésén). De ez egy intim dolog, egyszerűen senkinek semmi köze hozzá. Gyászoljon csak a világ, de vannak pontok, amikor illendőbb, ha becsukjuk az ajtót, és nem kétmilliárdan próbálnak szörnyülködni, hogy neked tényleg olyan rossz, meghalt az apád?
Mert alapvetően arról van itt szó, hogy meghalt egy ember. Akit nem kellett szeretni, nem kell most sem, lehet érdeklődni, mi a helyzet vele, de mindettől függetlenül a kulcsszó most már az, hogy akármilyen is, de ember volt. Az embereket pedig haláluk után hagyhatnák békében nyugodni.
A vidéki életet nem muszáj szeretni, de mindig is visszataszító, amikor valaki úgy állítja be a helyzetet, mintha csupa elmaradott, buta, fejlődésképtelen ember lakna a Budapest vége tábla rosszabb oldalán. Különösen akkor az, ha ezt pont egy vidékitől halljuk, aki erre az állítólagos totális visszamaradottságra még büszke is. Most akkor hogy?
Békéscsaba városi újságjában (Orbán Viktorral a címlapon, persze) megjelent egy rövid cikk, ami azon háborodik fel, hogy a városban nem maradt, csupán egy kártyás utcai telefonfülke. Egy dolog az, hogy amilyen időszerű a probléma, remélhetőleg a következő szám azzal fog foglalkozni, hogy milyen nehéz manapság táviratot küldeni. Említést érdemel a cikk zárómondata is - "Merem remélni, hogy ebbe nem az EU ütötte bele mindenható orrát!" -, ami véleménynek még épp elmegy, de talán egy önkormányzati újságnál öt percnél nagyobb munka nem lett volna utánajárni, pontosan ki is hozta meg a leszerelésről rendelkező döntést. A cikk legnagyobb két mondata viszont egyértelműen ez:
És akinek nincs mobilja? Gondolják, hogy Mariska néni és János bácsi a tanyáról is "mobilizál"?
Igen, gondoljuk. És érdekes ez így. Mert azt a vidékiek butább felétől hallottuk eddig, hogy a bunkó pestiek mi mindent képzelnek róluk. Hogy szerintük ami tanya, ott már nincs is élet, és hogy aki tanyán én, abban még csak a vágy sincs meg, hogy legalább a kilencvenes évek életszínvonalára felhozza magát. A normális pesti és a normális vidéki eközben persze teljesen jól tudja, hogy ez nem így van. De vajon miért lehet jó érzés egy vidékinek direkt, büszkén erősíteni azokat a hamis sztereotípiákat, amik hangoztatásáért egy pestit annyira megvet?
Ezennel szeretnék ünnepélyesen visszavonni minden rosszat, amit a MÁV-ról írtam. Sőt, nem egyszerűen visszavonok mindent, hanem őszintén, mély alázattal bocsánatot kérek tőlük, megkövetem őket. Éveken keresztül állítottam, szóban és írásban, hogy ez egy, az utasok érdekeit totálisan figyelmen kívül hagyó, botrányosan gyengén működő adóelnyelő, de az este megvilágosodtam. És rájöttem, milyen fantasztikus utasbarát, bár tény, hogy ritka logika alapján szervezik meg önmagukat.
Egyszerűen annyi történt, hogy Budapestről nagyon gyorsan Békéscsabára kellett utaznom. A 23:13-kor induló utolsó vonatot néztem ki erre, és életemben először lekéstem. Mégsem kellett reggelig várnom, hajnal háromkor már Csabán voltam. Amikor ugyanis kiértem a Keletibe, már ott várt az a vonat, aminek 20:13-kor kellett volna elmennie (ráadásul Budapestről indul, még csak külföldi késésre sem hivatkozhatott), és végül négy vagonnal és három utassal a fedélzetén, kicsit kevesebb, mint négy és fél órás késéssel, célbavette a Viharsarkot.
Hát nem logikus? Nem a legegyszerűbb, legutasbarátabb megoldás ez? Mindenki tudja jól, az emberek egy nagyon komoly részének állandó problémát okoz az, hogy ne késsenek el sehonnan, és gyakran nem sikerül ezt tartaniuk. A világ bármelyik más vasúttársaságánál büntetésben éreznék magukat az ilyen emberek, hiszen jogtalanul diszkriminálnák őket, ha csupán azért, mert késős típusok, kizárnák őket az utazásból. Ehhez képest mit tesz a MÁV? Gondol rájuk, notórius későkre is. Nem gyönyörű? Nincs elérhetetlen vonat! Sajnos ezt még egy kicsit rosszul kommunikálják, mert így a felületes szemlélő könnyen kerülhet abba a tévhitbe, hogy a MÁV tervezhetetlen, retek lassú, ótvar tizenkilencedik századi színvonalon működik, pedig ha tudnák, milyen egyszerű és gyönyörűszép az igazság...
No, mit szóltok, cigánybűnözésről gagyogók? Csak nem véletlen kiderült, hogy az az állat, aki megölte tavaly azt a szerencsétlen lányt, nem cigány volt? Pech, mi?
Összeesküvés-elméleteket kezdtek el gyártani, vagy lapítotok inkább? Netán lesz köztetek, aki belátja a röhejesen egyszerű tényt: a cigánysággal kapcsolatban vannak problémák, sürgős megoldásra várva, de továbbra sem lehet minden egyes mocskos esetet az ő nyakukba varrni? Még az is lehet, hogy egy kicsit elszégyellitek magatokat, és olyanokon kezdtek el gondolkozni, hogy hülyék voltatok, amiért az általánosítást és a gyűlölködést, a könnyebb utat választottátok?
És talán a legfontosabb: látjátok, ugye, hogy kiderült, a gyilkos fehér, színmagyar volt? Akkor most mi lesz? Pogromot hirdettek a magyarbűnözők ellen?
amiről szó van