Elnöki rendszer, de minimum az elnök és a parlament közti hatalommegosztás, a miniszterelnöki poszt elértéktelenítése – egy lehetséges forgatókönyv a Fidesz kétharmados győzelme után. Mit jelentene mindez hosszú távon?

Kezdve a legfontosabbal: az elnöki vagy félelnöki rendszer nem jelent automatikusan demokráciahiányt. Az alkotmányos berendezkedés minden országban csupán a keret, a lényeg az, hogy milyen tartalommal töltik meg. Látunk országokat, ahol az elnöké a legnagyobb hatalom, és jól működő demokráciák. De lehetne sorolni ellenpéldákat is. Hogy nálunk hogy lenne, arról sajnos, nem valószínű, hogy akár a legjobb elemző tudna mást mondani: majd meglátjuk.

Orbán Viktor köztársasági elnökként. Olyan gondolat ez, amitől a legtöbb baloldali és liberális elborzad, pedig szinte semmivel nem rosszabb számukra, mint ha miniszterelnök lenne. Orbán Viktor ugyanis nem egy sátáni küldött, akinek hívó szavára elpusztul az ország, hanem egy politikus, akit lehet nagyon nem szeretni, de aki leváltható. És leváltható lenne elnökként is. Legfeljebb kicsit tovább tart a ciklusa, de ezért cserébe az is tovább marad majd hatalmon, aki a Fidesz-ellenesek jelöltjeként nyer.

Az, hogy egyszemélyi vezetés lenne, nem jelent komoly veszélyt. Ha a Fidesz egyszerű többséget szerezne csak, akkor is ez lenne, csak épp nem köztársasági elnöknek hívnák az első embert. És ugyanez igaz megfordítva is: ha egy politikus csapatjátékos, akkor a csapatban ugyanúgy tud dolgozni akkor is, ha formálisan övé az egyszemélyi hatalom. Nem a rendszertől függ, hanem a személytől.

Érdekes eljátszani a gondolattal: mennyi lehet az elnöki ciklus hossza? A mostani öt évet akár meg is hosszabbíthatják, eddig Stumpf Istváné a legvadabb terv, ő nyolc évről beszélt. Ez azért már elég kínos kérdéseket vethetne fel, mert ilyen hosszú hivatali ideje még az orosz elnöknek sincs. Persze, megtehetik. De a Fidesznek – a legönzőbb érdekből – önuralmat kell tanúsítania. A rendszert ugyanis úgy kell összerakniuk, hogy gondolnak arra is, hogy lesz idő, amikor ők lesznek ellenzékben.

A legsúlyosabb változás, amit az átalakulás hozna, az a kis pártok megszűnése lenne. Ha nem számít az öt százalék, csak az, hogy ki nyer, akkor ott két nagy párton kívül senkire nem fognak szavazni. Az MSZP összeomlásával épp most jön létre egy óriási üres tér, oda be lehet menni. A Fidesznek nem lesz mindig ekkora támogatottsága, mert kormányon ők is fognak hibázni. Ideiglenesen ez hozhatja a szélsőjobb megerősödését (ha szétesik az MSZP, akár a 2010–2015 közti népszerűségi listák második helyére is!), de amint magára talál egy nem jobboldali demokratikus erő, a Jobbik félre lesz söpörve. A helyzet innen azért érdekes, mert most még csak elképzelni sem lehet, mi lesz az.

Ha akár a bal-, akár a liberális oldalon felépítenek (vagy újjáépítenek) egy jó pártot, az meghatározó erő lehet az űr kitöltésekor. Erős ellenzék nélküli Fidesz nem lesz 2014/15-ig, ez biztos. Kormányképes alternatíva most nem látszik. Ha valaki jókor lesz jó helyen, hatalmasat nyerhet hosszú távon. A pártrendszer átalakulásának legérdekesebb évei előtt állunk. Ez még annál is komolyabb lesz, mint ami 1993–1999 közt volt. Végre egy nem lefutott játék.

eredetileg megjelent a tiaramagazin.hu-n

A Fideszt, mégpedig láthatóan elsöprő többséggel. Kívánja még az ingatlanadó, a ____adó és az *****adó ötletének elvetését, a korábban kivetett adók egy részének eltörlését, hétfőre Győzikét, péntekre a Dallast, valamint, úgy tűnik, a Bors magazint, amely a lappiacon egyedüliként tudta növelni tavaly nyár óta példányszámát.

Az első pontnál maradva: egyértelműen látszik a politikai helyzet, a Fidesz nyerne, ha most vasárnap lennének a választások. Nincs is ezzel semmi probléma, még a szocialisták számára sem fog összedőlni a világ. Ilyen ez a demokrácia.

Az viszont már felettébb érdekes lenne (nem hiszem, hogy az lesz), ha a Fidesz elkezdené megcsinálni, amit kíván a magyar nemzet. Egy-egy Bors-előfizetés minden családnak még csak-csak belefér, de rémisztő még csak belegondolni is abba, hogy mi történik egy kádárista álmából még fel nem ébredt országgal, ha az "ingyen mindent (legalábbis nekem)" szintjén álló embertömegek kifognak egy aranyhalat. Mert akkor jőni fog, ha jőni kell, a nagyszerű halál.

Mindenesetre reméljük közösen, hogy Orbán Viktornak lesz annyi esze 1 év múlva, hogy a népakaratot Szíjjártóval együtt táppénzre küldi, ő meg nekifog a munkának.

Negyedik Magyar Köztársaság. Ízlelgessük ezt a nevet, valószínű, hogy sokat fogjuk emlegetni mostanában. A pécsi polgármester-választás új utat nyitott a következő választás előtti elemzéseknek.

Eddig minden előrejelzést úgy volt szokás kezdeni: vegyünk ki Csepelt, Miskolcot és Pécset, ez a három biztos MSZP-bázis. Most már ezek sem azok. Ha nem történik jelentős változás – és eddig semmi jele annak, hogy történne –, akármikor is legyen a következő parlamenti választás, nem az a kérdés, a Fidesznek meglesz-e a kétharmad, hanem az, megszerzik-e a négyötödöt. A választási eredmények számolgatásánál ugyanis szinte mindenki elfeledkezik arról, hogy teljesen más a szavazatok kétharmada és a mandátumok kétharmada.

A területi listákon legfeljebb 152 mandátumot osztanak ki. Ha egy kétharmados Fidesz-győzelemmel és három kis párt bejutásával számolunk, az itt 80-90 mandátum körüli eredményt jelent a Fidesznek. Ha ugyanilyen arányok mellett kétpárti parlamenttel, az 110-120-at. Az országos lista legalább 58 helye általában arra van kitalálva, hogy a második helyezettet erősítse, itt ugyanis azok a szavazatok vannak, amelyek az egyes egyéni körzetekben érkeztek mindenkire, aki nem győzött ott. Feltételezve, hogy a Fidesz az egyénik elsöprő részét megnyeri, ötnél több mandátumot ezen a listán nem valószínű, hogy szereznének. Az egyéni választókörzetekben viszont brutális söprés várható. A 176 mandátum elosztásánál csak az számít, ki kapja a legtöbb szavazatot, és minimális a vesztesek kompenzációja.

Ami pedig kulcsfontosságú: az egész országban, területileg egyenletesen, a Fidesz vezet. Nincs egy hely sem, ahol ha akár kevéssel is, de ne így lenne. És ahol kevéssel, az is egyre ritkább. Adjunk 170-175 egyéni helyet a Fidesznek, ez ma már egyáltalán nem irracionális. Az eddigieket összeadva látszik: szinte csak akkor nem esélyes a Fidesz a kétharmadra, ha az SZDSZ, az MDF és a Jobbik is bejut. És ami miatt ez igazán fontos: jövő nyáron elnökválasztás. Egyáltalán nem kizárt egy ilyen forgatókönyv: a kétharmad megszerzése után átírják az alkotmányt, a mostani parlamentáris, miniszterelnöki irányítású felől elnökivé tolva a rendszert, francia mintára. Aztán nyáron a biztos többség tudatában megválasztják elnöknek, így az ország első számú, tényleges irányítójának Orbánt.

A miniszterelnökséget vállalja majd valaki más, annak a posztnak jóval kevesebb szerepe marad. Kósa, Navracsics, Varga, vagy valaki más? Vagy Orbán, de elnökké választása után átadja a helyet? A végeredmény szempontjából lényegtelen. Hogy az új alkotmányos berendezkedés milyen lenne, rendkívül összetett téma, előbb pár szó arról, mikor is várható a választás. Nem lehetetlen, de egyre kevésbé hihető, hogy jövő tavasszal. A várhatóan szintén nagy vereséget hozó EP-választás után az MSZP-ben könnyen kitörhet a pánik.

Hogy képes lesz-e a pártvezetés egyben tartani minden érdekcsoportot, és ezzel egy időben nem hagyni annyira felpuhítani a kormányprogramot, hogy az SZDSZ és/vagy az MDF ne fogadja el, nehéz kérdés. Különösen úgy, hogy azt sem tudhatjuk, magát a párt szűk vezetését nem éri-e el a pánik. Ismerve a krízishelyzetek lélektanát, kevés az esély erre.

(folyt. köv.)

eredetileg megjelent a tiaramagazin.hu-n

részletek a vdszsz.hu sztrájktudósításából

"Ebben a pillanatban elkezdődött az országos vasutas sztrájk a kormány megszorító intézkedései elleni tiltakozás gyanánt. Sajnos, Magyarországon munkát beszüntetni manapság legalább olyan cselekedetnek minősül, mint Lendvai Ildikóval kapcsolatos szexuális fantáziákat dédelgetni: nem menő."

"Miután Isten megalkotta a csörgőkígyót, a varangyot és a vámpírt, valami nagyon undorító anyag maradt hátra, ebből teremtette meg a sztrájktörőt. A sztrájktörő egy vízagyú, két lábon járó állat a dugóhúzó lelki gazdagságával megáldva, akinek gerince a zselé és a ragasztó egyfajta kombinációjából lett."

"Az, hogy balfékek a világon minden szakszervezetnél vannak, olyan biztosra vehető, mint az, hogy a hirosimai atomtámadást is vadul fotózták a mai japán turisták ősei, mielőtt még elolvadtak volna a kezükben tartott fényképezőgéppel együtt."

"Vannak híres sztrájktörők is, nemcsak olyanok, akik esetleg az ombudszman védőszárnyai alatt fejtik ki névtelenül gazdaságélénkítő tevékenységüket a MÁV-nál. Ilyen például Tiger Woods golfozó is, aki a Televízióban szereplő Színészek Szövetségének tagjaként az érdekképviselet 2000-ben megtartott sztrájkjára tett egy jó rakással. (...) A Maxim című magazinban egy szakszervezeti tisztségviselő Woods tevékenységét röviden így méltatta: „Majd meglátjuk, mire megy két törött bokával.” A nagy vízen túl úgy tűnik, még többet kap az, aki mások sztrájkját letöri. És ez akkor is igaz, ha történetesen híres emberről van szó."

"A külsős forgalmi szolgálattevő, a gépkísérő, a vezető jegyvizsgálók közül csak egy nem bírta visszafojtani tettvágyát, és inkább kiment Ukrajnába a Tisza nemzetközi gyorsvonatért."

"A sztrájkra való felkészülés szorgos heteiben a vezénylések átvariálása közepette a jóságos munkáltatók elfelejtették értesíteni a vonatpótló buszokat üzemeltető Volán-társaságokat arról, hogy vasúti időszámítás szerint még mindig 2007-es esztendőt írunk. Emiatt most nem engedik fel a vasutasokat a buszokra, mivel nem tudják, hogy szelvényük május végéig érvényes."

"A szereptévesztés ezek szerint nemzetközi jelenség. De ez a tudat kevéssé kárpótol minket azért, hogy egyes magyar szakszervezetek vezetői éjt nappallá téve csak és kizárólag tárgyalni akarnak."

És végül pár sor az indexről:

A MÁV-Gépészet 166-an jelentkeztek munkára, ebből hárman sztrájkolnak, a MÁV Trakciónál 954-en jelentkeztek be, csak egy mozdonyvezető sztrájkol. A MÁV-Cargonál a 267-en forgalomba jelentkező dolgozóból egy sztrájkol.

Vagy annak kéne-e lennie? És ha igen – vagy ha nem –, ugyan miért?

A nyugati liberális demokráciák legnehezebb ideológiai kérdésével szembesült most Magyarország is. És bár lenne rá könnyű válasz! De ennél sokkal egyszerűbb kérdésekre sincsen, miért pont erre lenne?

Teljesen jogos a felvetés: tulajdonképp miért lenne bűn? Ha valaki annyira elmerozzant, hogy ez esik jól neki, akkor letagadhatja a mohácsi csatát is, de még azt is hirdetheti, hogy mi győztünk. Megérdemli, majd észreveszi a röhögést vagy az undort maga körül.

Sőt, a tiltás ellenzésében tökéletesen igaz az az indok is, amit gyakran nem hallunk, pedig az egyik legokosabb érv. Az tudniillik, hogy régen volt. Megtörtént, borzalmas volt, de zárjuk végre le. Ahogy teljes joggal lehetne kérni a még mindig trianonozóktól, hogy közel kilencven évvel utána találjanak más témát, ugyanúgy lehet nagyon sok egyébként Izrael-barát ember számára zavaró, hogy sokan napi szinten mindent képesek a holokauszt tényéből levezetni. Ez a szörnyűség súlyából nem von le semmit, és az is igaz, hogy egy háborús vereség utáni iszonyatos megalázás nem mérhető össze egy népirtással, de az analógia valahol mégis helytálló.

És kell-e bármi aktuálisabb ennél? Miközben ezt a cikket írom, jött a hír: az EP-ben eltörölték azt a szabályt, hogy a korelnök elnököl a nyitó ülésen, mert ha bejutnak, Le Pen lenne az. Minden frakció igennel szavazott erre, kivéve kettőt. Természetesen az egyik az euroszkeptikusok voltak – a másik a liberálisok. Ahogy Graham Watson frakcióvezető indokolt, attól, hogy valakit utálunk, nem különböztethetjük meg. Nehéz ezzel vitatkozni. Nehéz, de muszáj.

Mert bármilyen bölcs ember Watson, egy nagyon fontos dolgot elfelejt. Azt, hogy akármennyire is igazak ezek az állítások, csak a demokrácia játékszabályain belül igazak. Nem demokratikus pártokkal és emberekkel szemben ezek a szabályok nem működnek.

Alapvetésünk: a demokrácia jó, de legalábbis jobb, mint bármi más lehetőség. Ha ezt elfogadjuk, akkor egyértelműen következik belőle, hogy a demokráciánkat meg kell védeni. Ne legyenek illúzióink. Ha azok az emberek, akik ellen lépni kell, hatalomra jutnának, nem engednék nekünk azt, amit mi engedünk most nekik. Mi megadnánk nekik a tisztes ellenzékiség lehetőségét, ezzel gyengítve magunkat. Ők ezt nekünk nem adnák meg, ha mi, normálisok lennénk ellenzékben.

És nem véletlen írok normálisokról. Csak itthoni példánál maradva: egy konzervatív, egy szocialista, egy liberális ember, de még sok populista politikus követői is normális politizálást folytatnak, szigorúan a demokrácia keretein belül maradva. Egy náci nem. Pedig ezek a keretek nagyon szélesek, Fidesztől MSZP-ig minden befér közéjük, még csak szeretni se kell egymást.

De a nácik mások. Ők nem egy pályán játszanak velünk, mert nem fogadják el a mi szabályainkat. Ki kell lépni a saját szabályaink közül, hogy legyőzzük őket. Azzal nem lehet focizni, aki azt mondja, neki szabad kézzel gólt lőnie. Azt le kell zavarni a pályáról. Tisztességtelen? Nem az, ha ezzel a játék egészét mentjük meg.

Vannak eszmék (nem emberek!), amikkel szemben minden megengedett. Amiknek nincs köztünk helyük. És amiknek nem szabad, hogy járjon egy csepp kegyelem sem.

Ez és még sok minden hasonló a tiaramagazin.hu-n.

"ha valaki gázkamrákat követel a cigányoknak, még nem közösség elleni izgatás, ugyanis nem hordozza magában annak a veszélyét, hogy ezt tényleges erőszak kövesse. Nem szégyen, ha az ember jogi analfabéta, amíg hajlandó tanulni."

elmebeteg magyar szélsőjobb, 2009. május 5.

Elszemtelenedtek. Gaskó, pályaalkalmatlan tanárok, és akiket valóban képviselni kéne, mégsem teszi senki. Klikk ide a teljes cikkért.