A közvélemény-kutatások eredményei beszédesek, a választók döntése több, mint egyértelmű. A következő pár hét eseményei annál előrejelezhetetlenebbek. Nézzük röviden.
A Fidesz nyert, brutális előnnyel, és rosszabbat a későbbiekben sem várhatnak. A győzelem a szavazás bizalmi jellegével kombinálva mindent elmond, külön kommentárra nem is igazán érdemes. Legfeljebb annyit lehet hozzátenni, hogy most kell iszonyú türelmesnek maradniuk és ráülni valahogy Kövér szájára, akkor tényleg az lesz a kérdés, meglesz-e legkésőbb jövőre a négyötödük, a kétharmad alap.
Az MSZP veresége történelmi mértékű, és beláthatatlan következményekkel járhat. Pontosabban, ha kitör a párton belül a pánik, amire minden esély megvan, akkor a lehető legbeláthatóbb a jövőkép: előrehozott választás és utána vagy viszonylagos megerősödés vagy szétesés. Ha nem, akkor csak kitolják a bukást 2010-re, és akkor az akár még a mostaninál is súlyosabb lehet. Kérdés, az önkormányzati lobbi mennyire lesz erős a szocpárton belül, hiszen ha valakiknek, a városi testületekben ülőknek létérdekük, hogy ne a várhatóan földrengésszerű Fidesz-győzelem után öt hónappal kelljen újra szavazni. Egy év még elég lehet arra, hogy a választók csalódjanak a leendő új kormányban.
A Jobbik harmadik helye egyértelmű siker, ha pedig összejönne nekik a két mandátum, az minden korábbi várakozást felülmúlna. Egyébként is érdemes megnézni, hogy az EP-ben várhatóan az euroszkeptikusok erősödtek meg leginkább, a válság természetes módon kedvez a szélsőségeknek. Ezzel immár végképp megkerülhetetlen tényezővé váltak a magyar politikában, a későbbi sikereik vagy bukásuk leginkább annak a függvénye lesz, mennyire tudja az MSZP vagy az SZDSZ/MDF összegyűjteni a Fidesz-ellenes szavazókat 2010 és 2014 között.
Az MDF és az SZDSZ eredménye röviden a tragikus szóval jellemezhető, teljesen egyértelmű, hogy egyetlen párt szimpatizánsai sem vevők a párt kvázi kettészakadására, ahogy világválság idején nagyon a gazdasági liberalizmusra sem. Az sem véletlen, hogy várhatóan a liberális frakció szenvedi a legnagyobb veszteséget összeurópai szinten. A két párt egyetlen esélye 2010-re a csúnya, de szükséges ötlet a hozzájuk közel álló értelmiség néhány köréből: együtt menni. Ezt ugyan sokan nehezen nyelnék le, de külön-külön esély valóban semmi nem lesz, azt pedig egy jól felépített kommunikációval el lehet magyarázni a lehetséges szavazóknak, hogy a mostani helyzetben szükség van a két szocialista párttal szemben egy kapitalista, piacpárti összefogásra. Vagy ha nem, akkor vége mindkettőnek.
Az LMP szereplése nehezen értékelhető; ha az SZDSZ összeomlik, akár át is vehetik az ő helyüket, de ha most véget ér a kezdeti lelkesedés, a lufi kipukkan. Az MCF eredménye tökéletesen mutatja, mennyire nem érzi úgy a magyarországi cigányság, hogy saját képviseletre lenne szüksége, a Munkáspárt pedig, hála a jó Istennek, továbbra sem tényező.
Folytatás tíz után.

Azt mondja egy mosdatlan szájú utolsó náci, nagyon örvendene, ha a magukat büszke magyar zsidóknak titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az ő gyalázása helyett. Ez így önmagában mehetne a Kommentár nélkül rovatba is, de nem megy, mert felvet néhány különlegesen érdekes kérdést.

Most itt leakadhatnánk részletkérdéseken, például hogy honnan tudja, hogy az összes büszke magyar zsidónak aprócska van - a válaszra nem feltétlenül vagyok kíváncsi, azt hiszem -, vagy hogy nem veszi-e vajon észre, hogy ezzel végső soron egy egész kellemes elfoglaltságot kívánt egy jókora csoportnak, akiket ő annyira nem szeret. (Nem mondom, van ennél jobb is, és persze őt gyalázni is egy tartalmas és élvezetes időtöltés, de a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Igazán elborult fanatikusok kipróbálhatják azt a verziót is, hogy nővel vannak és közben szidják Morvait, de hangsúlyoznám, ehhez már betegesen extrém ízlés szükséges, tehát ha közben véletlen nem a Jobbikra gondolnánk, ne érezzük magunkat rosszabb antifasisztának, nem vagyunk azok.) Az persze alap, hogy kultúrember ezután nem áll szóba vele, már ha eddig egyáltalán megtette, és hogy ezzel az egyetlen mondattal valószínűleg négyszámjegyű új SZDSZ-szimpatizánst vett rá, hogy vasárnap elmenjen szavazni, de valahogy a legfontosabb kérdés felett elsiklottak az eddigi reakciók.

A nagy jogvédő adott egy megszívlelendő jótanácsot. Azonban egy árva szót sem szólt arról, mit csináljanak a büszke magyar zsidó nők. Mi ez a diszkrimináció, Krisztike? Nagyon csúnyán néztek volna az ilyenekért a feminista barátnők és kollégák ott a nőjogi bizottságban. Nem szabad egyetlen embert sem meghagyni a kétségek közt. Legközelebb sokkal, sokkal precízebben.

Rövid bemutató a Figyelőnettől, hogyan nem szabad egy cikknek egyszerűnek, tömörnek és érthetőnek tűnő, sablonos címet adni.

"Mit tudtok róla, fiúk - hiszen alig éltetek még, Trianon napján. Talán mégsem egészen azonos ez a Trianon Moháccsal és Világossal. És különösen a ti számotokra nem. Az én számomra - nem mondom. Én tulajdon szememmel láttam, s kezeimmel tapintottam még a régi Magyarország...

Azazhogy, várjunk csak.

Azt a régit mi hívtuk csak Magyarországnak. Odakint Európa nyelvén, ami oly fontos nektek, ez volt a neve: Osztrák-Magyar Monarchia. És inkább osztrák, mint magyar.

Mohácsról, Világosról beszéltek? Mindkettő után egészben veszett el az ország - nem darabolták le tagjait, az egész testet fektették sírba.

Trianon irgalmatlan volt valóban, koldussá és nyomorékká tett: de ugyanakkor ledöntötte körülöttünk a börtönfalakat - kicsike lett az ország és gyámoltalan, de ugyanakkor, ötszáz esztendő, félezer esztendő után először elismerten szabad és független ország, szabad és független országok között!

A kézen vezetett, pártfogolt, felemás, bár hatalmas gyermek kicsike és szegény emberré serdült - de emberré serdült mégis, felnőtt, visszakapta önrendelkezését.

Ti már ebbe a kicsike országba születtetek bele - nem szebb, bátrabb, életteljesebb, dicsőbb, költőnek valóbb inspiráció örülni ez újjászületett csecsemőnek, mint azon keseregni, amit osztrák-magyar apátok elveszített?"

(Részlet Karinthy cikkéből: Irodalmi lapot alapítanak. Elsőként megjelent a Pesti Naplóban, 1932. február 21-én.)

A MÁV-ban az az igazán jó, hogy mindig képesek előállni valami meglepetéssel az utasok szórakoztatására. Nemzeti kincsünk ebből a szempontból jobb, mint egy átlagos gagyi tévésorozat, azt például kimondottan perfekt módon megtanulták a hetvenes évek angol punkmozgalmától, hogy mindig, minden körülmények közt valami olyasmit kell csinálni, amire senki más nem számít. Pár nappal ezelőtt, egy lenyűgöző háromórás szolgáltatásuk alatt például olyannal rukkoltak elő, ami viccesebb volt még annál az idős házaspárnál is, akik útitársnak kitették maguk mellé a pápa fényképét, pedig ők tényleg elég magasra állították azt a bizonyos lécet. De sikerült túlugrani. Fűtöttek ugyanis.

Júniusban, teccikérteni.

Na most én egy kompromisszumkész utas vagyok, és mint ilyen, szívesen ajánlok megegyezést a vasútnak. Például szívesen belemegyek abba, hogy lemondok a nyitott ablak mellett negyven fokról, cserébe a fűtés árával olcsóbb legyen a jegy, vagy hogy igazán extrém elképzelésként fűtsenek június helyett januárban, mert olyankor nem szoktak. Azt pedig én is tudom, hogy az évi százmilliárdos veszteség nem ebből jön össze - de valahogy mégis igazán jellemző, mire mennyire figyelnek oda MÁV-éknál. Persze a magyar bürokráciát ismerve valószínűbb az a verzió, hogy még decemberben kérte valaki, hogy kapcsolják végre be, és mostanra szerencsére sikerült engedélyeztetni.

Rettentő kíváncsi voltam, hogyan fogja a Fidesz ellehetetleníteni a Jobbikot, és főleg arra, hogyan fogja földbe döngölni a nőies, karakán reklámarcát, Morvai Krisztinát úgy, hogy mindez ne tűnjön izzadtságszagú erőlködésnek. Hát kérem, így. Ügyes taktika.

Merthogy a volt kormányszóvivő által főszerkesztett, korántsem független, ám annál inkább érdekes és ötletes Heti Válasz szerint Krisztina majdnem Medgyessy minisztere lett. És persze nem kicsit, hanem nagyon majdnem, de hát a fellelt egy darab MTI-hírben valóban szóba került a neve, mégha csak nem cáfolt sajtóinformációként is.

Emellett a Heti Válasz arra is emlékeztet: a kilencvenes években feminista jogvédőként tevékenykedő Morvai Krisztina Freddy (sic) Mercury-díjat kapott a homoszexuálisokért való munkálkodásáért. Ráadásul akkoriban a liberális holdudvarhoz sorolták. (A lap arról nem túl elegánsan hallgat, hogy a jogásznő egy ideig a Fidesz körül próbált meg érvényesülni.)

Kész, KO.

Végül nézzük, mit mondott erről maga Morvai Krisztina, 2008. július 12-én a Magyar Nemzetben.

A rendszerváltás idején – amikor mindez még nem a „politikai korrektséghez” tartozó megítélés alá esett – már foglalkoztam a homoszexuálisoknak, HIV-pozitívoknak és AIDS-betegeknek az emberi jogi problémáival, amelyért a Nemzetközi Vöröskereszt Freddy (sic) Mercury-díjjal jutalmazott. Tudom, a melegek kapcsolatával szemben az az egyik legerősebb társadalmi beidegződés, hogy ez nem más, mint bizarr szexuális viselkedés. Pedig pont ez ellen harcoltak-harcolnak. Másságuk ugyanis lelki gyötrelmekkel járó belső folyamat. Ez testet ölt a történelemben és a művészetekben.

Szóval a taktika mindenképp ügyes, de az eredmény csakis azon múlik, hogy a Jobbik, illetve ezen belül Morvai mennyire képes egy hasonlóan taktikus húzással mindebből előnyt kovácsolni.

Vajon mi lesz ebből? Az MDF fideszes támadások utáni 2006-os megerősödését produkálja majd a Jobbik is, vagy a Nagy Testvér lenyeli őket is keresztbe, mint az FKgP-t, a MIÉP-et és a KDNP-t?

Az EurActiv készített egy tanulságos interjúsorozatot az EP-választáson induló pártok listavezetőivel. Már a cikkek leadjéből sok dolog kiderül.

Schmitt Pál: Ha uniós ügyekről beszélnénk, csökkenne a részvétel

"Ha kizárólag EU-s kérdésekkel foglalkoznánk, akkor a részvétel valószínűleg nem haladná meg a 25 százalékot, sőt 20 százalék alá csökkenne" - mondta az EurActiv.hu-nak adott interjújában Schmitt Pál, a Fidesz-KDNP EP-választási listájának vezetője. A képviselő az előtte fekvő 280 oldalas dokumentumból olvasta fel lapunknak a párt prioritásait.

Morvai: A 100 százalékig magyarok döntsenek!

Az EP-be készülő Morvai Krisztina elmondta, a Jobbiknak nincsen álláspontja az Unió napirendjét uraló klímaváltozási kérdésekről. A büntetőjogász szerint a környezetvédelem, az energiapolitika és a gazdasági válság problémáira elegendő majd akkor kidolgozni a választ, ha már Brüsszelben vannak, reméli, minél többen. Az EurActiv a következő öt évben várható munkáról és a párt ellentmondásosságáról beszélgetett a Jobbik EP-listájánal élén álló Morvai Krisztinával, aki kifejtette, „lehetőleg 100 százalékig magyar, felnőtt embereknek kell eldöntenie, hogy az ország milyen irányba haladjon”.

Göncz Kinga: „Nem lógjuk el a munkát” az EP-ben

A volt külügyminiszter szerint a Fidesz képviselői ellógják a munkát az Európai Parlamentben, ezért a szocialisták részéről azt ígéri, ők nem tesznek majd így. Az EurActiv-nak adott interjú során az MSZP EP-választási listáját vezető Göncz Kinga többször is kritizálta az ellenzéki pártot, de leszögezte, az MSZP „következetesen a mögöttünk álló EP-s időszakról és a leendő feladatokról beszél”.

Thürmer Gyula: A mostani választás egy próba

Az uniós szakértők pesszimizmusát igazolja, hogy a Munkáspárt listavezetője szerint az idei EP-választás egy próba a 2010-es országgyűlési választásokra. Az EurActiv Thürmer Gyulával, a párt elnökével és EP-listájának vezetőjével beszélgetett, aki ráadásul úgy véli, hogy az EP-választásokon „ugyanazokra a kérdésekre kell választ adni”, mint a nemzeti választáson.

Ezek persze csak a legérdekesebb interjúk, a teljes lista az összefoglaló cikk alján böngészhető. Érdekes megfigyelni, hogy a válaszok mennyire kiölik egymást (illetve Göncz Kinga esetében saját magukat is), lásd például Morvai vs Thürmert - amiben persze nincs túl sok meglepő.